A Nemzeti Energiastratégia elsődleges célja, hogy Magyarország szabaduljon az energiafüggőségtől. Elérhető ez 2030-ig?

Mikor körbejártuk a globális, az európai és a hazai peremfeltételeket, arra a megállapításra jutottunk, hogy a 2030-as tervezési időszak végéig nem lehet elérni az ország energiafüggetlenségét. Ugyanakkor a következő két évtizedben az energiastruktúra átalakításának megkezdésével lehetőséget biztosíthatunk a függetlenedés elindításához. Legfőbb kiindulási pont, hogy 2030-ra az ország elsődleges energiafelhasználása nem növekedhet öt százaléknál nagyobb mértékben. Ehhez a hűtési-fűtési, valamint a közlekedési energiafelhasználás területén jelentős csökkentést kell elérnünk, miközben a villamosenergia-használat vonatkozásában 30-40 százalékos növekedéssel kell számolnunk. A nemzetközi és hazai peremfeltételek figyelembevételével határoztuk meg az energiastratégia öt legfontosabb eszközét, amelyek közül első helyre az energiatakarékosság került.

A környezetvédelem terén mely pontokra fókuszál az energiastratégia?

Magyarország a gazdasági teljesítményéhez és a lakosságszámához mérten - világviszonylatban és az unión belül - sem tartozik a legnagyobb szennyezőanyag-kibocsátók közé. Ezért a globális gondok előidézésének mértékében és az ország mindenkori teherbírásának ismeretében vehetjük ki részünket a problémák megoldásából. Például a megújuló energiák részarányát csak akkor növelhetjük nagyobb mértékben, mint amit számunkra a nemzetközi kötelezettségek előírnak, ha ez utóbbiakból lehetőségeket tudunk magunk számára kovácsolni. Miután ezen a területen ambiciózusabb vállalásokat tettünk, most mögé kell tudnunk szervezni a hazai háttéripart, meg kell újítanunk a hazai energetikai gépgyártást, és ezáltal új munkahelyek létrejöttét kell elősegítenünk. Ha nem ezt az utat választjuk, ugyanolyan csapdahelyzetbe fogunk esni, mint a 90-es években az akkori politikai vezetés, amely a hagyományos energetikai szektort teljes egészében átengedte a külföldi befektetőknek. Ha nem tudunk időben felépíteni a megújuló energiák és az energiahatékonyság területén egy hazai tulajdonban lévő háttéripart, az innovatív technológiai területen is lejátszódik mindaz, ami a hagyományos energetika területén már bekövetkezett.

Mekkora hányada fedezhető a hazai energiaszükségletnek a megújuló energiaforrásokból?

Vállaltuk, hogy 2020-ig a hazai energiaszükséglet 14.6 százalékát megújuló energiából fedezzük. Ennek az aránynak 2030-ban már 20 százalék felett kell lennie. Ezen belül a hőfelhasználás területén már 35 százalékos részesedést szeretnénk elérni. Ez az a pont, ahol jelentősen csökkenthetjük a fosszilis energiahordozóktól való függőséget. Annak ellenére, hogy a megújuló energiatermelés tiszta technológiákon alapul és jelentős mértékben elősegíti az éghajlatvédelmi kötelezettségeink teljesítését is, az áramtermelésben csak akkor lehet meghatározó, ha a hazai villamos energia átviteli rendszer rugalmasságán javítunk, ugyanis a szél- és a napenergia napszak és időjárásfüggő.

Ezek szerint adott a feladat: ki kell egyensúlyozni a mindenkori fogyasztói igényeket és a megtermelt energia közti különbséget.

Sort kell keríteni a szabályozási problémák kezelésére. Nem feltétlenül hazai körülmények között kell ezeket a feltételeket kialakítani, ez részben megvalósítható a szomszédos országokkal való együttműködés keretében is. Emellett olyan technológiák beillesztésére van szükség, amelyek biztosítani tudják a termelés és a fogyasztás egyidejűségét. Ezt vegyi tárolókkal, nagy teljesítményű akkumulátorok beépítésével, csúcserőművek rendszerbe állításával, szivattyús tározós erőművek létesítésével, vagy ezek kombinációjával érhetjük el.

A megújuló energiaforrások integrálása, vagy a gépészeti rendszer átalakítása jelent nagyobb megtakarítást?

Az épületek korszerűsítésével, a villamosenergia-termelés és elosztás hatékonyságának javításával, az ipari folyamatok villamosenergia-igényének csökkentésével és a közlekedés környezetbaráttá, illetve energiahatékonnyá alakításával egyaránt spórolhatunk energiát. A legnagyobb megtakarítási lehetőség az épületenergetikához kapcsolódik, hiszen az egyes létesítmények energiafogyasztásának túlnyomó része a fűtési-hűtési igényből adódik. Itt van mód arra is, hogy a megújuló energiáknak nagyobb teret engedjünk. Egy erőteljes épületenergetikai program megvalósításával éves szinten 1.5 - 2 milliárd köbméterrel csökkenthetjük az épületek gázigényét. Mindezt össze kell kapcsolnunk a belső gépészet megújításával, amely magában foglalja a fűtési rendszerek átalakítását is. Amennyiben a következő 20 évben fokozottan kívánunk megújuló energiaforrásokat bevonni, a technológiák működtetéséhez többlet villamos energiára is szükség lesz. Legjobb példa erre a hőszivattyúk esete. Mindez azonban nem hátrány, hiszen a tiszta technológiákkal előállított energia tisztább környezetet eredményezhet.

A fukushimai katasztrófa egyszerre állította fókuszpontba az atomenergetikát, és váltott ki félelmet a közvéleményből. Hazánkban megmarad az atomenergia prioritása?

Az atomenergia biztonságos használata nem kerülhető meg. Az atomtörvény vitája során a parlamentben teljes körű egyetértés alakult ki a Paksi Atomerőmű üzemidejének meghosszabbításával kapcsolatban. Az elmúlt egy hónapban a hat lehetséges energiaellátási forgatókönyv egyike mellett sem köteleződött el a tárca, hagyva azt, hogy maga a szakma nyilváníthasson véleményt a szcenáriókat érintően. Most, hogy az energiastratégia társadalmi, szakmai vitáján túl vagyunk, elmondhatjuk, a hat alternatíva közül hármat tartunk valójában életképesnek. Az egyik az, amely a meglévő paksi kapacitások kiváltását tartalmazza. Az már erősen vitatott, hogy a 2030 utáni időtávban szükséges-e a meglévő és kiváltandó paksi kapacitás 2000-ről 4000 megawattra való növelése. Abban az időtávban a technika fejlődésével már reális lehetőségünk adódhat a megnövekedett villamosenergia igény kielégítésére úgy, hogy a zöld technológiák a jelenlegihez, vagy a 2030-as tervezett állapothoz képest sokkal markánsabban tudnak majd megjelenni a hazai energiaiparban.

Orbán Viktor miniszterelnök hangsúlyos kérdésnek nevezte a szomszédos országokkal való energetikai kooperációt, az ellátó hálózatok összekötését.

Középtávon bármely forgatókönyvvel is számolunk a lehetséges energiastruktúrát illetően, a földgáz szerepének átmeneti megerősödése elkerülhetetlennek látszik. Ez viszont elviselhetetlen mértékben megnövelné Magyarország kiszolgáltatottságát. Ezért szükséges a hálózati kapcsolatok megteremtése a közép-európai térségen belül, mind a villamosenergia, mind a földgázpiac területén. Nem állunk rosszul, az első határkeresztező kapacitások kiépítése múlt évben és idén megtörtént, de szükséges még egy egységes észak-déli irányú folyosó kialakítása is. Így a román-magyar és a horvát-magyar korridor után létre kell hozni a szlovák-magyar határkeresztezést is, és bővíteni kell a meglévő osztrák-magyar oldali kapacitást is. Csak ezek a pótlólagos beruházások tudnak olyan helyzetet teremteni, amivel a hosszú távú gázvásárlási szerződések újratárgyalásakor a jelenleginél jobb pozíciókat tudjunk majd elérni. Azzal, hogy több irányból leszünk képesek energiát vásárolni, nemcsak az ellátás biztonságát tudjuk megnövelni, hanem igazi versenypiaci körülményeket is tudunk teremteni, amely révén a nagykereskedők már kevésbé monopolisztikus helyzetből tudják diktálni a piaci árakat.

Ön szerint mikorra valósulhat meg, hogy Magyarország "minden irányból" kaphasson energiát?

Nagyon feszített tempóban 2014 végére, 2015 első felére, viszont ebben az időszakban kell újratárgyalnunk az orosz irányú, hosszú távú gázszerződéseket is. Az Európai Unió szintén ebben az időszakban szeretné elérni, hogy létrejöjjön az egységes európai energetikai infrastruktúra és energiapiac. Kérdés, hogy ennek finanszírozása hogyan valósul majd meg, milyen mértékben lehet majd alapozni az uniós költségvetésre. Egyértelművé vált, ha a visegrádi négyek egy, mind a négy ország számára fontos stratégiai kérdésben egyetértésre tudnak jutni, akkor igenis van lehetőség arra, hogy érdemben lehessen befolyásolni az uniós döntéshozást. Az energetikai infrastruktúra összeköttetésében, az energiaszigetek megszüntetésében épp a magyar elnökség ideje alatt történt áttörés. Köszönjük a szlovák, lengyel és cseh partnereknek, hogy a segítségünkre voltak.

A klímavédelem terén milyen nehézségekkel kell szembenézni?

Klímavédelmi kötelezettségeink teljesítésén túlmenően a globális szennyezés mértéke miatt Magyarországnak alkalmazkodnia kell a változó éghajlati körülményekhez. A hazai éghajlatvédelmi politika homlokterébe az elkövetkezendő években a nemzetközi előírások teljesítése mellett az alkalmazkodási feltételek megteremtése kerül. A kritikus infrastruktúrák felülvizsgálatától kezdve a vízvisszatartási és elvezetési feladatok megvalósításán át, számos olyan beavatkozási területet kell végignéznünk, amelyek megoldására alaposan fel kell készülni. Ide tartozik az ivóvízbázisok megőrzése, az egészséges élelmiszer előállítását biztosító földtulajdon hazai kézben tartása, a katasztrófavédelem átszervezése és megerősítése. Bármennyire furcsán hangzik, ezzel szorosan összefügg a demográfiai helyzet kezelése is. Ha nem figyelünk oda erre a területre, az nemcsak a gazdasági teljesítőképességünket befolyásolhatja, hanem jelentős mértékben átrendezheti egyebek mellett az ország kulturális viszonyait is. Mindez többlet kihívásokat eredményezhet a hazai társadalompolitikával foglalkozó intézményrendszer számára.

Mire érdemes jobban odafigyelnünk az energiagazdálkodás tekintetében?

Mint már említettem, Magyarország szerencsére nem tartozik a fő környezetszennyező országok közé. Nálunk a hazai nagyipar összeomlása jelentősen hozzájárult a klímakötelezettségek teljesíthetőségéhez. Széndioxid-kibocsátásunk a Kiotói Egyezmény alapjául szolgáló bázisesztendőhöz képest mintegy 35 százalékkal lett alacsonyabb. Így most viszonylag kedvező helyzetben vagyunk, de nem árt odafigyelni. Magyarország nem dőlhet hátra, fokozott figyelmet kell szentelnünk az energiatakarékosságra, az energiahatékonyságra, illetve a megújuló energiák részesedésének növelésére. Ki kell használnunk azt az előnyünket, hogy nem egyik napról a másikra kényszerülünk cselekedni, hanem meg lehet tervezni, és úgy lehet felépíteni a korszerű technikai berendezéseket magukban foglaló energetikai rendszereket. Szükség van egy, a jelenleginél sokkal hatékonyabb szabályozási és támogatási rendszer kialakítására, mert ha ez elmarad, 2020-ra a szomszédos országokhoz képest komoly versenyhátrányba kerülhetünk.