Kristóf Attila: Anyám büszke volt alkotásaira, úgy ötven-hatvan üveggel tett el télire, mindig az apró fajtából, aminek zsengesége a szopós bárányéra emlékeztetett. Zalaegerszegen, ahol szüleim éltek, hátsó szomszédjukban a Boros család lakott, egyik fiuk Imre, akit Öcsinek becéztek, sokra vitte, ha jól emlékszem, a nyolcvanas években a Magyar Nemzeti Bank egyik csúcsvezetője volt, majd később az első Orbán-kormány minisztere lett. Én őt nem ismertem, így meglepett, amikor egy téli napon telefonon felhívott, hogy hová hozza el nekünk azt a tíz üveg uborkát, amit a szüleinél történt látogatása során anyám egy madzaggal átkötött műbőr szatyorban bepakolt Öcsi Mercijébe. Kissé elképesztett az eset, de Imre megnyugtatott, ne féljek semmit, tudja, hogy ez a küldemény aranyat ér, és az ő anyukája is meg szokta ragadni a kínálkozó alkalmakat.