Millenáris Park - 2011. július 3., vasárnap
Láng Zsolt:
Szeretettel köszöntöm a Fidesz XXIV. kongresszusának résztvevőit. Budapest főváros II. kerületének polgármestereként megtiszteltetés és öröm számomra, hogy itt a Millenárison találkozunk. Külön köszöntöm a sajtó képviselőit, akiket számukra talán unalmas vasárnapra készíthetek fel. Nincs kordon, szívesen látjuk őket. Ahogyan előtte sem, úgy várhatóan kongresszusunk után sem fogjuk egymást és támogatóinkat közösségi oldalakon pocskondiázni, és kongresszusi munkánkat számtalan személyeskedő, egymás könyörgéseit és árulásait felhánytorgató kirohanástól mentesen egy kormányzó európai néppárthoz illő komolysággal és felelősséggel végezzük.
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Tisztelt Házelnök Úr!
Miniszter Urak!
Tisztelt Küldöttek!
Kedves Vendégeim, Barátaim!
Nem tudom ismerik-e a régi magyar szólást, amely azt mondja, nem a ház adja meg a gazda becsületét. Én most ennek a szólásnak szeretnék picit ellentmondani. Azt gondolom ugyanis, hogy a ház és annak környéke igen is sokat elárulhat a gazda becsületéről. A Millenárison vagyunk most, egy olyan helyen, amely büszkeségévé válik mindazoknak, akik megálmodták és megvalósították. Véletlen-e az, hogy ma itt a Millenárison van a találkozónk színhelye, nyilván nem véletlen. Meggyőződésem, hogy jelentősége és jelentése van, szimbolikus értéke annak, hogy ma itt gyűltünk össze. Ezen a helyen, a Pesti Hengermalom egykori területén, sokáig a magyar ipar egyik fellegvára, a Ganz Ábrahám által alapított gyár működött, majd a szocializmus utolsó éveiben egy lerobbant ipari ingatlan állt, hogy aztán az első Orbán-kormány idején egy sokarcú, kulturális központ váljék itt, közösségi tér befogadóvá, élhetővé téve a környéket. A munkát az elmúlt években a II. kerületi önkormányzat folytatta a környező utcák helyreállításával és a szürke nagy forgalmú Lövőház utca sétálóutcává alakításával. Egy elhanyagolt környéket felemeltünk, és ezzel új kezdetet biztosítottunk. És még egy, talán napjainkban nem elhanyagolható mellékes adat mindehhez. A számtalan más jelentős beruházása mellett a Millenárist is létrehozó kormány négy éve alatt a szocialistáktól örökölt 62 százalékos államadósságot nem növelte, hanem 53 százalékra csökkentette.
A II. kerületi önkormányzat pedig az összes városrészünket megújító beruházását és egyéb bölcsődei, óvodai, egészségügyi, kulturális fejlesztését hitelfelvétel és kötvénykibocsátás nélkül valósította és valósítja meg. Talán ezért is üzenete van annak, hogy ma itt találkozunk.
Tisztelt Egybegyűltek!
Egy éve arra vállalkoztunk, hogy kiszabadítjuk az országot a múlt hibáinak fogságából, erős, sikeres és büszke Magyarországot építünk. A Fidesz felkészült arra, hogy új irányt szabjon az országnak, hogy az elmúlt nyolc év rossz, felelőtlen vezetését, az emberek javát szolgáló hozzáértő kormányzásra váltja fel. Ehhez mindenekelőtt a kormányzás tisztességét és hitelességét kellett helyreállítani. Az ország megújításához gyökeresen más utakon indultunk el, és mára Magyarország gyakorlati, kézzel fogható, és működő példát mutat Európának, nem mások mintáit követjük, hanem a saját helyzetünkre keressük a megfelelő válaszokat. Biztosan hibázunk is, hiszen aki sokat dolgozik, az hibázik is néha, de meg van bennünk az akarat és a képesség, hogy hibáinkat gyorsan kijavítjuk. Egy éve sokan azt gondolták, hogy minket csak külső segítség menthet meg. Azt várták, hogy Magyarország fog szerepelni a hírekben ott, ahol ma Görögországot említik. Most sem lett igazuk. A munka neheze még hátra van, de megkezdtük az adócsökkentést, a bürokrácia és a korrupció visszaszorítását, a munkavállalás feltételeinek könnyítését, és elindítottuk az új Széchenyi-tervet. Állampolgárságot ajánlottunk határainkon kívül rekedt nemzettársainknak, eközben pedig a magyar demokráciát az alaptörvény elfogadásával a XXI. századi Európa alapjaira helyeztük. Nem tétlenkedtünk és nem aggódtunk, mert tudjuk, hogy egy okos ember több lehetőséget teremt, mint amit talál. Sok munka vár még ránk, ezért sok lehetőséget kell még teremtenünk. Tudtuk, hogy ebben a munkában az ellenzék részéről sok önmérsékletre, megértésre és segítségre nem számíthatunk. De alaptalan vádaskodásaikat nap mint nap hallgatva gyakran jut eszembe Konrád Adenauer mondása, a tényből kiindulva, hogy a Teremtő az emberek intelligenciáját korlátozta, igen sportszerűtlennek tűnik, hogy az ostobasággal nem tette ugyanezt.
Kedves Barátaim!
Száz évvel ezelőtt született az a nagyformátumú magyar tudós és politikus, aki csaknem egész életében a II. kerületben lakott, kutatott, alkotott. És akinek nemrég a II. kerület elismerése és hálája jeléül posztumusz díszpolgári címet adományozott. Bibó Istvánt Önök valamennyien ismerik, különösen jól ismerik az egykor volt Bibó szakkollégisták, a 80-as évek fiataljai, akik elhatározták, hogy nem félnek kiállni az igazság mellett, és akkor ez a bátor kiállás jelentette a Fidesz kezdeteit. Bibó egy gyakran idézett gondolata, demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni. A gondolat később így folytatódik, egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük. Bibó üzenete ma talán aktuálisabb, mint bármikor máskor korábban. Nehéz feladatok várnak az országra és a Fideszre, valamennyiünkre olyan akadályok is, amelyeket nem látunk előre. De nem szabad félnünk, bátran helyt kell állnunk szavakban és tettekben egyaránt. Nem torpanhatunk meg, nem visszakozhatunk, nem érhetjük be a kevesebbel.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Barátaim!
A Millenárissal indítottam a köszöntőmet, és most azzal is zárom. Álmok álmodója világra szóló magyarok, biztos emlékeztek, ez volt a címe a 2000-es évek elején annak a nagysikerű, igen gazdag, azóta is sokat emlegetett kultúrtörténeti tudományos kiállításnak, amelynek a Millenáris adott otthont, és amelyet a Medgyessy-kormány első intézkedései között bezáratott. Érzem, ebből a szempontból is szimbolikus erejű, hogy ma itt vagyunk a Millenárison. Hiszen nekünk is nagy álmaink vannak. A gazdasági, társadalmi és kulturális talpra állításról, az európai nemzetek között minket megillető hely kivívásáról. Nagy álmok, amelyek egyben célok is, és amelyeket el is kezdtünk megvalósítani.
Kívánom, hogy közösen elérjük céljainkat, és kívánok a mai tisztújító kongresszus munkájához sok bölcsességet mindannyiunknak.
Most pedig kezdődjék a munka, jöjjön Nagy Gábor Tamás kollégám, az Ügyrendi Összeférhetetlenségi és Mandátumvizsgáló Bizottság elnöke. Köszönöm, hogy meghallgattak.
Nagy Gábor Tamás:
Jó reggelt kívánok. Ahogy hallhatták a Szövetség Ügyrendi Összeférhetetlenségi és Mandátumvizsgáló Bizottság elnökeként üdvözlöm a jelenlévőket. Bejelentem, hogy az Országos Elnökség indítványára az Országos Választmány az alapszabályban foglaltak szerint a mai napra összehívta a Fidesz XXIV. kongresszusát és javaslatot tett annak napirendjére és ügyrendjére. A kongresszus előkészítésével kapcsolatban a küldöttválasztással és az ezt követő tisztújításokkal összefüggésben megállapította az eljárási rendet és határidőket. Az alapszabály 72. paragrafusa alapján a Mandátumvizsgáló Ügyrendi és Összeférhetetlenségi Bizottság látja el a kongresszusi küldöttek mandátumának ellenőrzését és javaslatot tesz a mandátumok igazolására. Június 27-ei ülésén az ügyrendi bizottság elvégezte munkáját, erről szeretnék most jelentést tenni. Tájékoztatom a Tisztelt Kongresszust, hogy 1013 Fidesz alapszervezet tartott érvényes küldöttválasztást. A küldöttválasztó csoportülések jegyzőkönyvei, a kongresszusi megbízólevelek határidőben beérkeztek a Fidesz központi hivatalába. Hála a pontos tájékoztatóknak, az alapszervezetek lelkiismeretes munkájának és a központi hivatal munkatársainak, vitatott érvényességű küldöttválasztás nincs. A küldöttválasztó közgyűlések jegyzőkönyvei alapján akkreditált, tehát mandátummal rendelkező küldöttek száma 1665. A tagozatokból delegált küldöttek száma 74, a Fidesz alapítói közül 7 személy mandátumának igazolására teszünk javaslatot, vannak olyanok is, akik már más jogcímen küldötté váltak. A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség tagjai közül megválasztott küldöttek száma tehát összesen 1.746 fő. Ehhez jön még a szövetségesek 78 küldötte, és ezzel a kongresszusi küldöttek száma összesen 1824. Bizottságunk megállapította, hogy ezen küldöttek mandátuma szabályos. Ezért javaslatot teszek a kongresszusnak, hogy igazolja a küldöttek mandátumát. Kérdezem, hogy van-e valakinek kérdése a jelentéssel kapcsolatban. Jelentkezőt nem látok, akkor mandátumigazolás, illetve szavazás következik. Mindannyian kaptatok egy ilyen mappát, és abban található egy szavazókártya, azokat fogom kérni, akik ilyen szavazókártyával rendelkeznek, ezeket most vegyék elő és a szavazatukat ennek felemelésével jelezzék. Kérdezem tehát a kongresszusi küldötteket, hogy elfogadják-e az ügyrendi bizottság jelentését, igazolják-e a kongresszusi küldöttek mandátumát. Aki egyetért, kérem most emelje fel szavazókártyáját. Látható többség, ellenpróbát kérek, tartózkodott-e valaki, nem. Kimondom a határozatot, a Fidesz – Magyar Polgári Párt XXIV. kongresszusa 1824 küldött mandátumát igazolta. Ez azt jelenti, hogy a határozatképességhez 912 fő jelenléte szükséges, és szeretném bejelenteni, hogy a megnyitó előtti utolsó jelentés alapján a teremben lévő küldöttek száma 1425 fő volt, és még mindig várnak regisztrációra sorban. Megállapítom tehát, hogy a kongresszus határozatképes, és munkáját megkezdi.
Tisztelt Kongresszus!
A kongresszust előkészítő bizottság levezető elnököknek Gál Kinga és Szájer József európai parlamenti képviselőket javasolja. Kérdezem, hogy van-e más jelölés a levezető elnökség tagjaira?Ha nincsen, van más jelölés, ugyanis Szájer József megbetegedett, most súgják itt, és helyette Deutsch Tamást javasolja ezek szerint az elnökség levezető elnöknek. Van-e ezzel kapcsolatosan kérdés? Deutsch Tamást már láttam a teremben. Ha nincs más javaslat, akkor egyben tudunk szavazni Gál Kinga és Deutsch Tamás európai parlamenti képviselők levezető elnökké történő megválasztásáról. Aki egyetért, kérem emelje fel szavazókártyáját. Köszönöm szépen, ez látható többség. Van-e valaki ellene? Tartózkodott-e valaki, nem, akkor szintén kimondom a határozatot, hogy a kongresszus Gál Kinga és Deutsch Tamás európai parlamenti képviselőket a kongresszus levezető elnökének egyhangúlag megválasztotta. A kongresszusnak jó tanácskozást, eredményes munkát és mindannyiunknak szép napot kívánok.
Deutsch Tamás:
Kedves barátaim, tisztelt jelenlévők. Engedjék meg, hogy mindenkit nagy szeretettel és tisztelettel köszöntsünk a Fidesz Magyar Polgári Szövetség XXIV. tisztújító kongresszusán. Gábor azt mondta, hogy ez a XXVI. kongresszus. Többen alapító tagok egy kicsit a szívünkhöz kaptunk, hogy ezek szerint akkor két kongresszust átaludtunk. De nem, nem aludtunk át. Nagyon hasonló a XXIV-es és a XXVI-os római számmal. Valószínűleg ez volt az apró tévesztésnek az oka. Egy szó, mint száz. Kedves barátaim, mindenkit, nagy tisztelettel és szeretettel köszöntünk a Fidesz Magyar Polgári Szövetség XXIV. kongresszusán.
Gál Kinga:
Szeretettel köszöntjük a kongresszus minden résztvevőjét. Orbán Viktor miniszterelnököt, Kövér Lászlót, az Országgyűlés elnökét, a határon túli magyar szervezetek képviselőit, köszöntjük a társszervezetek képviselőit, a küldötteket természetesen, a meghívott vendégeket, a sajtó képviselőit és mindazokat, akik az interneten figyelik figyelemmel a kongresszus munkáját.
Deutsch Tamás:
Tisztelt kongresszus, kedves jelenlévők. Engedjék meg, hogy egy üdvözlő levelet had ismertessek a jelenlévőkkel és természetesen azokkal is, akik az interneten keresztül figyelik a kongresszusunkat.Horst Seehofer Bajorország miniszterelnöke, a Bajor Keresztényszociális Unió elnöke küldött üdvözlő levelet a Fidesz kongresszusának. Engedjék meg, hogy ezt ismertessem. Mélyen tisztelt miniszterelnök úr, pártelnök úr, kedves küldöttek, tisztelt hölgyeim és uraim! A Keresztényszocialista Unió nevében köszöntöm Önöket, valamint engedjék meg, hogy átadjam a bajor barátaik jó kívánságait, a sikeres pártkongresszus alkalmából. Ezekben a napokban, amikor az Európai Unió tanácsának magyar elnöksége a végéhez közeledik, és még egyszer tudatosodik mindnyájunkban, milyen hatalmas munkát végeztek az elmúlt hónapokban Önök, akik Magyarország bel- és külpolitikájának alakítói. Az Európai Unió tanácsának féléves elnöksége után megvonható mérleg az Önök országa számára lenyűgöző, különösen az Európai Unió adóság válságának nehéz időszakában. Nagy érdeklődéssel figyeltük Magyarország legújabb politikai sikereit. Elképzelni is nehéz, hogy milyen nagy erőfeszítést, fegyelmet és személyes egységet követeltek az elmúlt hónapok mindenkitől, de leginkább a Fidesz pártelnökétől és egyben kormányfőtől Dr. Orbán Viktortól.
Nemcsak a Duna köti össze nagy egyesítő kötelékként Bajorországot Magyarországgal, pártjaink a Fidesz és a CSU is hosszú évek óta tartó barátságot ápol egymással. Örülök, hogy baráti és őszinte párbeszédünket folytathatjuk, valamint remélem, hogy erre nemsokára alkalom adódik, mihelyst az uniós elnökség lezárul. A jövő a magyar elnökség utáni időszakra is tartogat kihívásokat. Úgy Magyarországnak, mint az Európai Unió összes tagállamának. Kívánok Önöknek mindehhez sok erőt, optimizmust és kitartásra való képességet, hogy minden jövőbeni akadályt legyőzhessenek és biztosítom Önöket, hogy a CSU a továbbiakban is mind jó tanáccsal, mind tettekkel az Önök segítségére lesz. Minden jót kívánva, baráti üdvözlettel Horst Seehofer, Bajorország miniszterelnöke a Keresztényszocialista Unió elnöke.
Gál Kinga:
Most pedig kedves küldöttek, kedves vendégek engedjék meg, hogy javaslatot tegyek a kongresszus napirendjére és az eljárási szabályokra. A napirendi javaslat szerint három pontból áll a napirendünk. Az első pont a testületi beszámolókat foglalja magában. Az országos választmány beszámolóját az országos elnökség beszámolóját az országgyűlési képviselőcsoport tájékoztatóját, az európai parlamenti képviselő csoport tájékoztatóját, a mandátumvizsgáló, ügyrendi és összeférhetetlenségi bizottság beszámolóját, a számvizsgáló bizottság beszámolóját és az etikai bizottság beszámolóját. Majd ezt követi a tisztújítás, a szövetség elnökének a megválasztása, a szövetség négy alelnökének megválasztása, az ügyrendi bizottság 5 tagjának és két póttagjának megválasztása. A számvizsgáló bizottság 5 tagjának és két póttagjának megválasztása, illetve egyebek napirendi pont. Észrevételek, javaslat, ehhez a napirendi javaslathoz. Úgy látom új észrevételi javaslat nincs.
Akkor megkérdem a küldötteket, hogy a szavazó kártyájuk felemelésével fogadják el ezt a napirendet. A látható többség meg van, köszönjük. A kongresszus megszavazta az imént felolvasott napirendet.
Deutsch Tamás:
Tisztelt küldöttek, kedves barátaim! Így tehát kimondhatjuk azt a határozatot, hogy a Fidesz Magyar Polgári Szövetség Kongresszusa Gál Kinga levezető társnőm által ismertetett napirendi javaslatot elfogadta.
Tisztelt Kongresszus!
Mielőtt a szavazatszámláló bizottság tagjainak a személyére tennék javaslatot, kérem, engedjék meg, hogy egy számunkra – gondolom, mindannyiunk számára fontos – videó üzenetet ajánljak a figyelmükbe, Joseph Daul Úr az Európai Parlamentben az Európai Néppárt frakciójának a vezetője köszöntő és üdvözli a Fidesz kongresszusát. (Videó üzenet francia nyelven.)
Deutsch Tamás:
Köszönjük Joseph Daul kedves szavait. Tisztelt Kongresszus, kedves küldöttek most javaslatot teszek a kongresszus szavazatszámláló bizottsága tagjainak a megválasztására. A kongresszust előkészítő bizottság nevében azt javaslom, hogy a kongresszus Rónaszékiné Keresztes Mónikát, Kontrát Károlyt, Kontúr Pált válassza meg. Kérdezem, hogy van-e más javaslat? Kérdés, észrevételek a jelöltek már előzetesen jelezték, hogy elfogadják ezt a fontos megbízatást. Kérdezem a küldött társaimat, hogy ki az, aki egyetért, hogy a három jelölt legyen a szavazat számláló bizottság tagja. Látható a többség, tehát kimondom a határozatot, hogy a kongresszusunk Rónaszékiné Keresztes Mónikát, Kontrát Károlyt és Kontúr Pált választotta meg a szavazat számláló bizottság tagjává. Vagyunk még néhányan itt a teremben, akik annak idején 1990 és 0994. között is országgyűlési képviselők lehettünk, Szabó György házelnök úr iskoláját jártuk ki. Tehát ehhez képest én nagyon lassan és türelmesen vezetem az ülést. Ő bizony ennél sokkal pörgősebb szavazásokat is tartott.
Kedves barátaim!
Most néhány, feltehetően nagy érdeklődésre számot nem tartó, de mégis lényeges eljárási szabályt kell ismertetnem. Ezeket kérem, hogy hallgassák meg, hogy ezt követően dönthessünk ezekben az ügyekben is. Az eljárási szabályok a következők. Az első napirendi pont tehát a testületi beszámolók tárgyalása során azt javasoljuk Gál Kinga levezető elnök társammal, hogy az előterjesztők az idő korlátozása nélkül tehessenek szóbeli kiegészítést. Az írásban egészen pontosan az interneten e-mailben korában megkapott testületi beszámolókhoz. Egy pillanatra engedjék meg, hogy itt megálljak. Valamennyi kongresszusi küldött előzetesen megkapta interneten e-mailon az összes beszámolót. Nagyon fontos környezetvédelmi szempontokat tartott szem előtt a kongresszust felkészítő bizottság. Amennyiben a küldötteknek papír alapon kellett volna eljuttatnunk ezeket a beszámolókat, akkor 30 ezer oldalnyi szöveget kellett volna kinyomtatnunk, ugyan nem fölöslegesen, de mégis elhasználunk. Arra szeretnék mindenkit tájékoztatni, hogy nekem jobbra, akik velem szemben ülnek, azoknak a balra van egy info pult, ahol 8 számítógépen most is valamennyi testületi beszámoló áttanulmányozható. Visszatérve az eljárási szabályokhoz a testületi beszámolóknál, valamennyi testületi beszámoló esetében azt javasoljuk, hogy az egyes hozzászólások időkeretben maximum két-két percben történhessenek meg. A hozzászólási szándékot névvel, a helyi szervezet nevével, az érintett beszámoló megjelölésével írásban az elnökségi titkárságnál, nekem balra a kedves jelenlévőknek jobbra a kongresszusi pulpitus mellett található asztalhoz kell eljuttatni. Az előterjesztők időkorlát nélkül válaszolhassanak a vitában elhangzottakra. A hozzászólásokat jelentkezési sorrendben fogjuk megtartani, szólítani a hozzászólásra jelentkezőket. A szavazás úgy történik, hogy az összes beszámoló megtartása után a kongresszus külön-külön szavaz az egyes beszámolók elfogadásáról. A lezárt beszámolóhoz további hozzászólásra ne legyen lehetőség. És végül, de nem utolsó sorban az a javaslatunk, hogy a beszámolókat az alábbi sorrendben tárgyalja meg a kongresszus. Elsőként az országos választmány beszámolóját, másodikként az országos elnökség beszámolóját, harmadikként az országgyűlési képviselőcsoport tájékoztatóját, negyedikként az európai parlamenti képviselőcsoport tájékoztatóját, majd a mandátumvizsgáló ügyrend és összeférhetetlenségi bizottság a számvizsgáló bizottság és végül, de nem utolsó sorban az etikai bizottság beszámolóját. Ami a tisztújításhoz kapcsolódó eljárási szabályokat illeti, azt javasoljuk, hogy a kongresszus bármelyik küldötte a szövetség elnökének, alelnökének a mandátumvizsgáló bizottság tagjának és a számvizsgáló bizottság tagjának bárkit javasolhasson. A javaslat tétel a jelölés határideje az elnökségi titkárságnál 11 óra legyen. Nem tudom, hogy van-e 11 óra, mert egy viszonylat érdekes eljárási szabály lenne, ha elmúlott volna. Háromnegyed 11 van. Rettentő sok idő van még addig. 11.30 legyen a jelöléseknek a határideje. Jelölni írásban lehet, az elnökségi titkárságon felvehető űrlapokon. A jelölés akkor érvényes, ha a jelölő a lapon jelölt személy, írásban nyilatkozik a jelölés elfogadásáról. Az itt helyben jelölteknek, ahhoz, hogy felkerüljenek a szavazó lapra még egy szűrőn kell keresztül menniük a kongresszusi küldöttek egyharmadának kell a támogatását megszerezniük ahhoz, hogy a szavazó lapra felkerüljenek, és végül jelöltek legyenek. A szavazó lapokat minden küldött a regisztrációnál megkapta abban a nagyon szép mappában, amiben más fontos dokumentumok is szerepelnek. Külön szavazó lap készült az elnökválasztásra, külön szavazólap az alelnökválasztásra, illetve a két bizottság tagjainak a megválasztására a mandátumvizsgáló és a számvizsgáló bizottságról van szó. A jelölte abc sorrendben jogosultak felszólalni, majd a tisztújítást megelőző kortes időszakban. Az elnökjelölt időkorlát nélkül szólalhat, szólalhatnak fel. Az alelnökjelöltek 15 perces idő keretben szólalhatnak fel és a bizottságai tagságra jelöltek 3-3 percben kaphatnak majd szót. Általános ügyrendi szabályok, hogy tovább fokozzam a drámai feszültséget, a kongresszus folyamán az országos elnökség, a kongresszus előkészítő bizottság tagjai, illetve az általuk felkért hozzászólók bármely napirendi ponthoz vagy napirenden és soron kívül is időkorlát nélkül szólhassanak hozzá.
Tisztelt küldöttek, kedves jelenlévők! Kérdezem, hogy az előbb ismertetett eljárási szabályokkal kapcsolatban van-e bárkinek is van kérdése vagy észrevétele? Mindenki lelkes támogatását szavazattal is kimutathatja. Tisztelt küldöttek, kérdezem, hogy kik azok, akik az előbb ismertetett eljárási szabályokat támogatják, azok kérem, szavazólapjuk felemelésével ezt jelezzék. Ki az, aki nem támogatja, ki az, aki tartózkodott? Egyhangú szavazással elfogadtuk az eljárási szabályokat.
Gál Kinga:
Napirendi pont. A testületi beszámolók következnek, tehát felkérem Kövér Lászlót, a Fidesz Országos Választmányának elnökét, hogy tartsa meg kongresszusi beszámolóját.
Kövér László
Tisztelt Kongresszus!
Bár az udvariassági szabályoknak megfelelő köszöntések elhangoztak, mégis engedjék, engedjétek meg, hogy Én, mint az Országos Választmány elnöke, amely választmány ezt a kongresszust egybehívta, mindannyiunk nevében szintén üdvözöljem a megjelent tisztelt vendégeinket, különösen azon képviselőket, akik az idegen országok szuverenitása alatt élő nemzetrészek képviseletében jelentek meg a kongresszusunkon.
Engedjék meg, hogy üdvözöljem mindazokat, akik az interneten keresztül figyelik ma a munkánkat, és nem ígérhetek mást nekik, mint amit Láng Zsolt Polgármester Úr ígért, hogy egy roppant unalmas kongresszusban lesz részük. Részben ez volt az oka, hogy magam is húzódoztam a szónoklattól, mint az az ominózus írásbeli ember a prófétaságtól, mert hiszen azt gondolom, hogy nem a választmány volt annak a terepe igazándiból, amely döntések az elmúlt esztendőket meghatározták. Mégis azért némi mérleget vonva a legutóbbi tisztújító kongresszusunk óta eltelt időről elmondhatjuk Tisztelt Barátaim, hogy embert próbáló drámai két esztendőt hagytunk magunk mögött. Ha még vissza tudjuk idézni a rohanó időben az elmúlt két évet, akkor a 2009-es esztendő második fele és a 2010-es esztendő első fele egy idegtépő várakozással és készülődéssel telt el, ahogy teltek a napok, egyre biztosabbak lettünk abban, hogy át kell, hogy vegyük Magyarország kormányzását. De ahogy teltek a napok, és tehetetlenül voltunk kénytelenek nézni, hogy az utolsó pillanatig is hogyan tobzódtak a szocialisták az ország kormányzása helyett, azt is láttuk, hogy mekkora teher nehezedik ránk. De valójában ennek a tehernek a súlyáról és főleg jellegéről akkor nyerhettünk bizonyságot, amikor a választók jóvoltából 2010 tavaszán ténylegesen kezünkbe került az ország kormányzásának lehetősége. Ebből pedig az is következett, hogy szembesültünk azzal, hogy a neheze igazándiból a kormányzás után következik, Miniszterelnök Urat idézném, aki a választások éjszakáján elmondta, hogy élete legnehezebb feladatára készül, de szerintem nem volt egészen tisztában azzal, hogy ez pontosan milyen nehézségeket jelent majd a számára is. Az első néhány hónap azzal telt el Tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy egyáltalán egy nem létező, valóságosan nem létező költségvetéssel küszködő országot működőképes állapotban tudjunk tartani. Hogy maga a költségvetés és vele együtt a gazdaság ne omoljék össze, hogy a tömegközlekedés működjön, hogy a rendőrök, pedagógusok kapjanak fizetést, és hogy a nyugdíjasok megkapják a havi járandóságukat. Ezzel és nem kevesebbel telt el az első fél esztendő. És ezen közben meg kellett alapozni az első teljes fideszes költségvetés esztendejét, meg kellett alapozni a felkészülést arra, hogy megkezdjük a valóságos munkát annak érdekében, hogy Magyarország gazdasági, kulturális, szellemi és lelki értelemben egyaránt ismét emelkedő pályára kerüljön. A mögöttünk hagyott fél év meglehetősen zsúfolt törvényalkotási munkával telt el, nem szeretném ezeknek az állomásait felidézni, mégis had emeljem ki ezek közül a legnagyobb jelentőségű törvényt, az alaptörvényt, amely végre 21 évnyi átmeneti időszakra tett pontot. Ha úgy tetszik, akkor közjogi értelemben lezárta a rendszerváltozás átmeneti időszakát. De erre az időszakra esett az európai uniós tanácsának soros elnöksége is, amelyet Magyarországnak kellett átvennie, és ezen a ponton engedjék, engedjétek meg Nekem, hogy mindannyiunk, minden Fidesz-tag nevében gratuláljak, és egyúttal a köszönetünket fejezzem ki Miniszterelnök Úr iránt, illetve kormányának tagjai iránt, akik iszonyatos, a szó szoros értelmében iszonyatos mennyiségű munkát végeztek el az elmúlt fél évben. Bizonyos értelemben volt ennek anyagi haszna is, cipőt nem nagyon kellett cserélniük az elmúlt fél évben, mert nagyon nem vásott el a magyar flaszteron, többet voltak levegőben, mint a földön. Tehát egyik oldalon, miközben sikeresen, azt gondolom sikeresen teljesítették az Európa által rájuk bízott feladatokat, azon közben ezt még Magyarország kormányzása sem sínylette meg nagyon. Néhány gondolatot anélkül megint csak, hogy belebocsátkoznék az európai uniós tanács soros elnökségi teendőnek méltatásába, de azért néhány momentumot hadd emeljek ki ebből a fél évből, ennek a jelentőségét azért valamelyest mégis csak méltatva. Meglehetősen ambiciózus célkitűzésekkel látott neki Magyarország, illetve Magyarország kormánya ennek a fél esztendőnek, ezt nyilván Önök, Ti is pontosan nyomon tudtátok követni a sajtóból. Meglehetősen zsúfolt napirendet állapítottunk meg a magunk számára, amelyben egyszerre volt jelen a gazdasági válságot kezelni próbáló közös jogi normák megalkotásának a szándéka, egyszerre volt jelen az Európai Unió további bővítésének, esélyének, perspektívájának a fenntartása, amelynek a legfontosabb momentuma a horvát csatlakozási tárgyalások lezárása volt. Egyszerre volt jelen olyan témák napirendre tűzése, asztalra tétele, amelyekkel korábban valamiféle szégyenlősség okán, vagy a politikai korrektség rettenetesen kártékony szabályainak betartása okán, vagy ki tudja miért, nem volt hajlandó senki az Európai Unióban foglalkozni. Ez például a demográfia kérdésének napirendre tűzése, vagy éppenséggel a roma keretstratégia elfogadtatása volt.
Tehát azt gondolom, hogy méltán lehetünk büszkék mindarra, amit a közös európai jövő érdekében az elmúlt fél évben a kormány, meg a mögötte álló Országgyűlés, meg a mögötte álló magyar társadalom letett az asztalra. A másik oldalról pedig elmondhatjuk, hogy miközben valóban szinte több időt voltak kénytelenek a kormány tagjai az uniós ügyekkel foglalkozni, mint amennyi a hazai ügyekre jutott, ezzel együtt is mégis elmondható, hogy számottevő és pláne meghatározó erejű hiba nélkül sikerült kormányozni az országot. Hadd tegyem hozzá, hogy természetesen Én azt gondolom, bizonyos értelemben, már szervezeti értelemben legalábbis a kormányon kívül álló szemlélőként, hogy azért ehhez kellett a gondviselés, meg a gondviselő mérhetetlen jóindulata is, amivel nem célszerű a jövőben visszaélni, ezt csak azért jegyeztem meg. Köszönetet szeretnék mondani természetesen a frakció minden tagjának azért a támogatásért, amelyet a kormánynak nyújtott ebben a nehéz munkában, és a törvényhozásban mutatott aktivitásért is. Ha most számszerűen felidézném azt, hogy hány törvényt, jogszabályt, határozatot hoztunk az elmúlt egy esztendőben, akkor az elképesztő szám lenne, soha ilyen tempót nem diktált a Magyar Országgyűlés. Itt megint, ha szabad egy megjegyzést tennem és egy kérést tolmácsolnom a kormány felé, meg mindannyiunk felé, Én arra kérném mind a kormányt, mind pedig a frakciót, ha a tempón nem is szabad és nem is tudunk lassítani, de legalábbis a kiszámíthatóság szempontjából a következő fél esztendőtől egy másfajta működési módra térjünk át, amennyiben ez a Házelnök közreműködését igényli, akkor szeretnék ebben aktívan közreműködni. Szeretnék köszönetet mondani nektek mindnyájatoknak is, nem csak a küldötteknek, hanem mindazoknak, akiket ti itt most képviseltek. Az elmúlt egy évet is magába foglaló kilenc esztendős, hosszú nagy kimerítő menetelésért, mindazért a munkáért, ami megint csak mennyiségi szempontból szinte felmérhetetlen, amely lehetővé tette azt, hogy nyolc esztendőnyi szocialista kormányzást túléljünk úgy is mint politikai közösség, és lehetővé tette azt, hogy most a mi általunk elvégzett egyéves munkáról tudjunk itt beszámolni a választóknak, akiknek Magyarország polgárainak szintén mindannyian köszönettel és elismeréssel, megbecsüléssel tartozunk. Részben azért a bizalomért, amely kétharmados mandátumtöbbséget adott nekünk az Országgyűlésben, részben pedig az elmúlt egy esztendő türelmes támogatásáért, hiszen hogyha a felméréseket megnézzük, egy nagyon nehéz, nagyon embert próbáló, konfliktusoktól sem mentes egy esztendő után is minden felmérés arról szól egyelőre, hogyha ma lennének a választások, akkor ismét kétharmados többséggel nyerne a Fidesz és a KDNP pártszövetsége.
Ez a kongresszus egyúttal le is zárja nagyjából a politikai évadot, hiszen majd meg fogjátok látni, szeretnénk a tisztújítást a hozzájárulásotokkal egy kicsit meghosszabbítva a nyár végére, az ősz első hónapjára tolni. Ez tehát alkalmat ad mindannyiunknak, hogy kicsit kifújjuk magunkat, pihenjünk, illetve ezen pihenés közben megpróbáljunk mérleget készíteni a mögöttünk hagyott időről és az elvégzett feladatokról, levonva mindazokat a tanulságokat, amelyeket le kell vonni. Én azt kívánom mindannyiunknak, és azt szeretném javasolni úgy a kormánynak, mint a képviselőknek, mint mondjuk az önkormányzatainkban ülő polgármestereinknek, képviselőinknek, hogy az eltökéltségen, a határozottságon semmit se változtassunk, egy jottányit se engedjünk. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan folyamatosan fokozott óvatosságra, alázatra és bizalmatlanságra inteném magunkat. Óvatosságra mindazokkal a csapdákkal szemben, amelyeket mások ásnak nekünk, vagy amelyeket éppenséggel akaratlanul magunk helyezünk saját magunk elé. Alázatra továbbra is a választók iránt, és továbbra is a Jó Isten iránt. És bizalmatlanságra nemcsak az ellenvéleményeket megfogalmazók hátsó szándékait illetően, amelyek nagy valószínűséggel minden egyes ellenvélemény mögött ott rejlhetnek, hanem adott esetben a saját magabiztosságunk önmagunkkal szemben is, mert lehet, hogy nekünk is vannak olyan sajátos csoportérdekeink, amelyek diktálják azokat a döntéseket, amelyeket meghozni vagyunk készülőben, vagy Urambocsá egyszerűen csak a kényelmesség diktálhatja a magabiztos verdikteket, mert rövid távon így tűnik kényelmesebbnek. Gondoljunk végig minden döntést még egyszer, mielőtt meghozunk, hogy valóban olyan döntést hozunk-e, amelyhez képest csak rosszabbat hozhatunk. Ebben ugyanis az ellenzékre nem számíthatunk
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Bármennyire is büszkék lehetünk a támogatottságunkra, amelyeket a felmérések, mint azt idéztem mind a mai napig kimutatnak, azért tegyük hozzá megint csak józanul és önkritikusan, hogy ebben benne van az alternatíva teljes hiánya is. És nemcsak abban az értelemben, hogy a választók jelentős része akár kedvel bennünket, akár nem, akár egyetért velünk minden döntésünkben, akár nem, de belátja, elfogadja, hogy nagyon más út Magyarország kiemelésére, történelmének egyik legkomplexebb és legmélyebb válságából, mint amilyen utat elkezdtünk, nem mutatkozik. Hanem abban az értelemben is igaz az alternatíva hiánya, hogy az az ellenzék, amelyiknek éppenséggel az lenne a dolga, hogy egy ilyet felmutasson, kidolgozzon és megpróbálja megnyerni hozzá a választók többségét, ez az ellenzék ebben a kívánatos formában sajnos nem létezik. Van egy olyan párt, amelyik mindazt a csődtömeget, amely valóban fejezeteket fog majd kitenni Magyarország történetéből, felhalmozta, az ugyanúgy, ahogy 1990-ben, amikor 40 esztendőn keresztül művelte ugyanazt, mint legutóbb csak 8 esztendőn keresztül, egy szóval nem mondta azt, nem nekünk, hanem a saját választóinak, hogy elnézést tisztelt magyar polgárok, tévedtünk, bocsánatot kérünk mindazokért a bűnökért, amelyeket elkövettünk ellenetek. Bocsánatot kérünk azért, mert tönkre tettük munkától 12 esztendős gyümölcsét, bocsánatot kérünk tőletek azért, mert 2006-ben eltitkolván ezt, hogy tönkretettük azt, amit ti építettetek 12 esztendőn keresztül, becsaptunk benneteket és elcsaltuk tőletek a szabad választás lehetőségét. Bocsánatot kérünk december 5-éért, azért, hogy megtagadtuk a nemzettársainkat, és szembeállítottuk a magyart a magyarral. Bocsánatot kérünk azért, mert 2006 októberében azzal tettük tönkre forradalmunk 50. évfordulóját, hogy felidézve a régi szép időket, a rendőrnek álcázott brigantikat engedtünk a nyakatokra. Elnézést kérünk, levonjuk ennek a konzekvenciáit, kirekesztjük magunk közül azokat, akik ezért felelősek, és ígérjük szent esküvéssel, hogy soha többé ezeket a bűnöket ellenetek nem követjük el.
Nem, Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ezt nem hallhattuk, nem láttuk egyetlen egy pillanatra sem az elmúlt esztendőkben, ellenben magabiztos, pökhendi, arrogáns kioktatásban számtalanszor volt részünk, hogy hogyan kellett volna nekünk megoldani azt a válságot, amit ők okoztak. Ez az egyik ellenzéki párt. A másik ellenzéki párt, jelesül az LMP, róluk szeretnék a legkevesebbet szólni, mert bizodalmam abban, hogy mégiscsak, ha nem is egy valóságos erős alternatívaként, de egy számottevő, mindenképpen megfontolt véleményalkotásra képes, és az beszámításra alkalmas ellenzéki erőként majd egyszer létre tud jönni az előttünk álló három esztendőben, mégis csak nekik adok a legtöbb esélyt. De jelen állapotában nem tudják eldönteni, hogy a mi ellenzékünk akarjanak-e lenni, vagy pedig az MSZP-é, a mi riválisunk-e, vagy az MSZP-é. A kormány döntéseihez igazítsák-e saját álláspontjukat, vagy pedig fél szemmel arra nézzenek, hogy éppen a velük egy platformon, vagy legalábbis a baloldalon lévő MSZP, mint posztkommunista párt vajon mit tesz a kormánnyal szemben. Én kívánom nekik mindannyiunk érdekében, hogy találják meg véglegesen a saját identitásukat, ha van Magyarországon még maradéka mindazon értékeknek, amelyeket valaha a liberalizmus felhalmozott, ezeket gyűjtsék össze, és legyenek egy olyan ellenzéki párt, egy olyan erkölcsi értelemben mindenképpen tiszteletre méltó ellenzéki párt, amelyet mindenkor figyelembe lehet venni. A harmadik pártról, a Jobbikról pedig csak annyit, hogy nekik meg azt kívánom, hogy találják meg szintén azt az identitásukat, amely végre tisztává teszi, hogy ők most a mindenkori kormány ellenzéke, vagy pedig az egész alkotmányos demokratikus berendezkedés ellenzéke. Hogy rendszeren kívül vannak-e, de akkor mit keresnek a parlamenten belül, vagy pedig rendszeren belül vannak, de akkor mit keresnek azok a gesztusok a parlamentben, amely gesztusokkal hétről-hétre kénytelenek vagyunk szembesülni. Én azt kívánom nekik, hogy legyenek a mindenkori kormány alkotmányos szabályokat tiszteletben tartó és mértéktartó ellenzéke, legyenek, ha úgy tetszik, kritikusaink szociális kérdésekben éppúgy, mint nemzeti ügyekben, de ne ártsanak többet a nemzetnek a magatartásukkal, mint amennyit maguknak is ártanak.
És Tisztelt Hölgyeim és Uraim végezetül engedjék, engedjétek meg, hogy egy személyes élményemről számoljak be, nektek nem minden ok nélkül, vagy apropó nélkül, talán az majd kiderül a mondandóm végén. 1987-ben Fellegi Tamás jelenlegi Miniszter Úr, akkori tanárunkkal, barátunkkal, Áder Jánossal, volt Házelnök Úrral, akkor feleségével, Orbán Viktorral, későbbi mai Miniszterelnök Úr és feleségével jártunk, járhattam feleségemmel együtt először Csensztohovában, a pápa akkori lengyelországi körútjának apropóján, ürügyén. Próbáltuk kísérni, követni az Ő útját, volt is találkozási pont Griniában a repülőtéren több mint egymillió emberrel együtt vehettünk részt az ottani szabadtéri misén, és Csensztohovát akkor láttuk először, és maradandó élmény volt számunkra az egész út, nem csupán lelki értelemben, hanem politikai értelemben is. Én a magam részéről több alapvető felismerést szereztem azon néhány nap alatt, az egyik az volt, látva a hatalom félelemtől reszkető erőfitogtatását, amit az akkor fiatal zsoldosokból verbuvált karhatalommal próbált megvalósítani, és látva ezzel szemben harmincegynéhány millió lengyel méltóságteljes erejét, amely nem is vett tudomást arról a rendszerről, arról a világról (arra a néhány napra legalább is), amelyben élni volt kénytelen. Ott döbbentem rá a hit nemcsak hegyeket mozgató, hanem rendszereket döntő erejéről. Egészen világos volt 1987-ben, amikor még nem volt hírre-hamva a rendszerváltásnak Magyarországon sem, hogy ennek a rendszernek vége van. A kommunisták elvesztették a mérkőzést, csak az a kérdés, hogy ez még a mi életünkben bekövetkezik-e vagy nem, de hogy soha az életben még egyszer az erejét visszanyerni nem lesz képes, nem lesz még egyszer úgynevezett reneszánsza a szocializmusnak, az ott abban a néhány napban kiderült. És most hétfő és csütörtök között ennyi év kihagyás után másodszor volt módom Csensztohovába, mondjuk így, református ember létemre elzarándokolni 900 katolikus testvérünk között, akik Magyarország, a magyar emberek üzenetét vitték Lengyelországba. Azért mondtam, hogy nem apropó nélkül mesélem ezt el, mert attól az ötlettől, attól az elgondolástól vezéreltetve, hogy az európai uniós tanács soros elnökségének hivatalos átadása előtt néhány nappal a magyar népnek is át kell adni a stafétabotot a lengyeleknek, lengyel barátainknak, lengyel testvéreinknek. Mert hiszen az Európai Unió intézményei önmagukban nem a közös Európa. A közös Európa nem azonos az Európai Unió jól, rosszul, többnyire inkább idegesítően rosszul működő intézményeinek összességével. A közös Európa nem lehet a politikusok és a bürokraták magánügye. A közös Európa akkor lesz, hogyha az európai polgárok, emberek, az európai nemzetek, azok közösségei megteremtik maguknak, Urambocsá néha a politikusok és a bürokraták akaratával szemben. És ez a közös Európa pedig nem épülhet, nem alapulhat másra, mint amin egyébként 2000 év óta alapszik, a közös keresztyén értékrendre, arra a kultúrára, ami ezt a civilizációt - amely kétség kívül ma válságban van – azt létrehozta. És nemcsak vittünk üzenetet, köszönetet, bátorítást, biztatást, jókívánságokat a következő fél esztendőre, amikor Lengyelország látja el az Európai Tanács soros elnökségét, hanem meglepő élményben volt részünk, és tulajdonképpen ezért mesélem el mindazt, amit elmondtam az elmúlt néhány percben. Mert egészen szokatlan, legalábbis számunkra sajnos szokatlan módon lengyel barátaink, lengyel testvéreink köszönték meg mindazt, amit az elmúlt fél évben Magyarország úgy is, mint az Európai Unió soros elnöke tett elsősorban maga, de ezen keresztül a közös Európa érdekében. Megköszönték az alaptörvényünket, azt a kiállást, amit ez a saját közös identitásunk mellett jelent. A nemzeti önazonosságunk mellett és a keresztény önazonosságunk mellett. Lengyelországban ma, a katolikus Lengyelországban, ahol egyébként 80 százalék még mind a mai napig gyakorolja a hitét, Lengyelországban ma Magyarország példa Tisztelt Hölgyeim és Uraim, és Én azt kívánom magunknak, hogy lehet, hogy pillanatnyilat érdemtelenek vagyunk erre a megbecsülésre, talán messzebbről, Csensztohovából, Varsóból, Danskból szebbnek tűnik mindaz, amit az elmúlt esztendőben mi tettünk. De kívánom magunknak, hogy a következő három esztendőben rászolgáljunk erre a bizalomra. Így legyen, és kívánok ehhez sok munkát és jó egészséget.
Gál Kinga:
Köszönjük szépen Kövér Lászlónak a beszámolóját, és kérdezem a küldötteket, hogy van-e észrevétel az elhangzott beszámolóhoz. Nincs, akkor köszönettel vesszük az Országos Választmány elnökének ezt a beszámolót, és felkérem Kósa Lajost, a Fidesz alelnökét, hogy tartsa meg az Országos Elnökség kongresszusi beszámolóját.
Kósa Lajos kérlek fáradj a színpadra.
Kósa Lajos:
Miniszterelnök Úr, Házelnök Úr, Kedves Küldöttek, Kedves Vendégeink! Mindenkit szeretettel köszöntök itt a XXIV. kongresszuson. Mikor a kongresszusra készültünk, ilyenkor szokásosan kérdezik az újságírók, hogy milyen lesz a kongresszus. Azt mondtam, hogy a politikai bulvár az tuti, hogy éhen fog halni. Mennyivel izgalmasabb az a kongresszus, ahol a politikai horror és a pornográfia határán derül ki, hogy ki kinek a vállán zokogott. Ki miért könyörgött kinek? Végül is ki látott Nokia dobozt kinek a kezében, meddig? Vagy kérdezgetik a küldöttek egymástól, hogy Te régen láttam az illetőt, beteg, vagy le van tartóztatva? Az az igazság, hogy valahogy úgy alakult a politikai munkamegosztás, hogy a Fidesz-KDNP szövetsége kormányoz, foglalkozik az ország, a nemzet dolgaival, időnként az Európai Unió feladataival. A szocik meg viszik a politikai showt. Nem rossz. Szerintem ezzel megbékélhetünk. Már akkor is pedzették ezeket a húrokat, amikor a miniszterelnök You Grengként táncolt a dolgozószobájában. És már akkor is tudtuk, hogy mi ezt úgy sem tudjuk überelni, inkább kormányozunk. Úgyhogy az elmúlt két évben, hiszen 2009-től szól a beszámoló, azt kell mondjam, hogy fantasztikus dolgok történtek velünk. Sajnos az országgal is, rossz értelemben. És olyan időszakot hagyunk magunk mögött, amiről igazán érdemes beszélni. Most jön, amitől a politikai bulvár azonnal feldobja a talpát. A Fidesznek ma 40320 tagja van. Őket is szeretettel köszöntöm. Ők igazolt, élő tagdíjat fizető valós emberek. Van ehhez 1188 alapszervezetünk és az ország összes jelentős településében jelen vagyunk. Az elmúlt két év talán legfontosabb eseménye, tudom, hogy ez fárasztó, meg sokat hallottuk, de olyan ezt még egyszer hallani. Két választás volt. Az országgyűlési választáson 2 millió 700 ezer szavazatát kaptuk meg és ezzel kétharmados többségbe kerültünk a parlamentbe. Köszönjük szépen a támogatást, egy fél évre rá az önkormányzati választásokon egy kicsikét alacsonyabb részvétel mellett még mindig 2 millió 400 ezer ember szavazott a Fidesz-KDNP jelöltjeire. És ezzel szintén több mint kétharmados többségbe kerültünk az önkormányzatokba. És hogyha ma megnézzük a közvélemény-kutatásokat, Kedves Kongresszus, ami igazán fantasztikus, hogy most vasárnap is megnyernénk a választásokat, újra, hasonló fölénnyel.
Sok mindent lehet erre mondani, rendkívül mélyen volt az ország szétlopva, kirabolva, elprivatizálva mindenféle problémával küszködve. Tehát van honnan felkapaszkodni. Vagy lehet azt mondani, hogy persze egy kegyelmi állapot van, hiszen az ellenzék az romokban hever. Nekem az MSZP-ről a mostani kongresszusukat figyelve az a vicc jutott az eszembe, amikor műtét után ébred a beteg. Oda megy az orvos és azt mondja: Uram van egy rossz meg egy jó hírem. Mi a rossz, az egészséges lábát vágtuk le. Úr Isten! És mi a jó? Hogy a beteg lába szépen gyógyul. Hiszen elvtárs, mi volt a kongresszus eredménye. Fleto vereséget szenvedett, és mi a jó, megerősödött Mesterházy. De nem lesz mindig ilyen kegyelmi állapot. És nekünk nem is önmagában arra kell figyelni, hogy biztosan tudhatjuk, hogy Magyarországon normális menetben demokratikus választások közepette 15 százaléknál még soha sem kapott többet radikális párt. Nyugodtan azt is mondhatjuk, hogy még a parlamentben olyan szubkulturális erő van jelen, amely hosszú-hosszú idő múlva számíthat arra, hogy egyébként beleszól a választások végkimenetelébe. De nekünk nem ezzel kell foglalkoznunk, mert amikor szövetséget kötöttünk a választókkal, akkor azt mondtuk, hogy rendbe fogjuk tenni az országot és egy új Magyarországot építünk. Nagyon-nagyon sok mindent végeztünk. A stabilizáció megteremtésétől, a nyugdíj tőzsde felszámolásától az új alkotmányig, a kettős állampolgárság megvalósításáig, az EU elnökség lebonyolításáig, de mindenkinek tudni kell, hogy egyáltalán nincsen vége az ügynek. Hátra vannak a sarkalatos törvények és hozzá teszem, hogy rombolni könnyű egy országban, erkölcsöt, morált vagy vagyont. Építeni sokkal nehezebb, mi ezt mindnyájan tudjuk. Nekünk arra kell készülni, csak egyszerű családtámogatási rendszernek kell működni 10-20 évig, hogy annak valóban demográfiai eredménye legyen. Tehát óriási felelősség van rajtunk a tekintetben is, hogy minden szempontból arra kell készülnünk, hogy egyébként a következő választásokat is meg kellene nyernünk. Ezért azt gondolom a saját hibáinkból is okulva, hiszen azt azért fontos hangsúlyoznunk, hogy nem arra szerződtünk, hogy hibátlanok legyünk, hanem arra szerződtünk, ha hibázunk, azt ki tudjuk javítani. Tehát figyelembe véve az előző választások tapasztalataira is, ha bele gondolunk, az elmúlt 20 év legsikeresebb adminisztrációja kétségtelenül még az ellenfél által is elismerten az első Orbán kormány kormányzata volt. És mégis elvesztettünk egy sikeres négy év után, csökkenő államadósság, növekvő foglalkoztatás, növekvő gazdaság, ezen adatok mellett elvesztettünk egy választást. Tehát okulni kell a hibánkból. Annak az elvesztése jelentős mértékben annak volt tulajdonítható, hogy maga a szervezet, maga a Fidesz nem fordított elég figyelmet arra, hogy figyeljen az emberekre, tartsa a kapcsolatot. Azt hittük, hogy a jó kormányzás önmagában elég. Tudjuk már, nem elég. Ezért nagyon fontos, amikor kongresszust tartunk, hogy tudjuk előre, nem könnyű évek jönnek. És minden erővel azon kell lennünk, hogy figyeljünk az emberekre. Arra kell törekedni, hogy ne veszítsük el a választóinkkal a kapcsolatot. Arra kell törekednünk, hogy a Fidesz tagok, a Fideszt körülvevő holdudvar, azok az emberek, akik nem Fidesz tagok ugyan, de jó százezren aktívan segítettek a kampányban. Aktívan kopogtató cédulát gyűjtöttek, beszéltek az emberekkel. Direkt leveleket vittek ki a postaládába. Egyszerűen azt kérték az emberektől, hogy emlékszel, vasárnapválasztás lesz, gyere, támogass bennünket, szükség van mindenkire. Tehát ezekre az emberekre nagyon oda kell figyelni. Ha ezt a rendszert nem működtetjük, akkor akármilyen eredményeink is vannak, akármilyen sikerünk van, akárhogy romokban van az ellenzék, veszélyben lehet a választási siker. És ez most a nemzet szempontjából is nagyon fontos. Ezért én most a kongresszuson az elmúlt két év beszámolóját is megtartva arra szeretném mindenkinek felhívni a figyelmét, hogy nehogy elkényelmesedjen. Nehogy azt gondolja, hogy az első nagy csatát megnyertük, most már csak végig kell menni az úton. Persze csak végig kell menni az úton, de nagyon-nagyon sok mindent kell ahhoz tenni, hogy sikeresek legyünk. Éppen ezért szeretném megköszönni az elnökség nevében azt a támogatást, amit a Fidesztől kaptunk, amit a Fidesz holdudvarától kaptunk a választóinktól kaptunk, és szeretném azt kérni, hogy támogassanak bennünket továbbra is. Támogassatok bennünket, mert nem fog menni nélkületek a produkció.
S, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeresek lehessünk, és egy dolgot emelnék ki. Az a hitelesség. Ha nem gondolják az emberek azt, hogy amiről mi beszélünk, azt fogjuk csinálni, és amit csinálunk, arról beszélünk, akkor kudarcra vagyunk ítélve. Ha nem gondolják azt, hogy nemcsak másoknak mondjuk, hogy gyere dolgozni, hanem magunknak is, akkor elmarad a siker. Én azt hiszem, hogy a hitelesség megőrzése a legfontosabb feladat most ezekben a nehéz időkben. Akkor, amikor ilyen válságban van az ország a Fidesz számára is. És ahogy, egyébként a hitelesség, tudjátok néha kellemetlen következményekkel is jár. Most mondom, hogy emlékszünk, könnyű volt mondani azt a parlamentben, ellenzékben, hogy kisebb parlament kell, de meg kellett nyomni a gombot azoknak a képviselőknek is, hogy kisebb legyen a parlament, akik pontosan tudták, hogy soha az életben képviselők az életben nem lesznek. Hiszen most önmagában többen vagyunk a parlamentben 260 valahányan, mint amekkora lesz a következő parlament. És megnyomták a gombot, köszönet nekik, köszönet, mert azt tudtuk mondani a választóknak, hogy nézzétek meg, mi sem vagyunk kivételek. Egy csónakban evezünk, együtt sírunk, együtt nevetünk. Ugyanígy köszönet akkor, amikor az önkormányzati rendszer átalakításának elején csökkentettük az önkormányzati képviselők létszámát. Hiszen lehetett tudni, hogy azoknak kell ezeket sikerre vinni, akik többet nem lesznek önkormányzati képviselők. És kell folytatni a sort. Hiszen gondoljuk csak meg. Azt mondjuk most a rendvédelmiseknek, hogy nem tudja az ország megfinanszírozni azt, hogy életerős emberek korkedvezménnyel nyugdíjba vonuljanak. Mindenki szeretne olyan politikus lenni, amikor ül a dolgozószobájában, tartja a fogadó órát, jönnek az emberek. Fiam neked mennyi pénz kell, mondja egy kis gyereknek. 10 ezer. Itt van tessék. Uram, Önnek 100 ezer, tessék. Autó, lakás, osztogatni egyszerű. Pontosabban az is bonyolult, mert a szocik még ebbe is belesültek a végén. De hát a helyzet az az, hogy most nem az a pillanat van, amikor olyan egyszerű kormányozni. Ez azzal is jár, hogyha azt mondjuk a rendvédelmiseknek, hogy nincs korkedvezményes nyugdíj, akkor jelentem azt kell, mondjuk magunknak, hogy kedves önkormányzati vezetők nincs korkedvezményes nyugdíj. A polgármestereknek is. Ha ezt ősszel nem fogjuk a parlament elé beterjeszteni, elveszítjük a hitelességünket. Hány önkormányzati vezető keresett már meg azzal, hogy jó, jó, de hát már csak ez a néhány év. Nem fog menni. Ha magunkon nem értelmezzük a saját magunk által felállított erkölcsi szabályt és mércét, a mutatvány meg fog borulni.
Nem is nagyon hiszik el a politikai ellenfeleink, de majd nyilván meg fognak lepődni, amikor azt a törvényjavaslatot beterjesztjük a parlamentbe, ami megszünteti az önkormányzati kedvezményes nyugdíjba vonulási lehetőségeket is. Hasonlóképpen, ha arról beszélünk, hogy felelősség van és felelősöket kell keresni, akkor nemcsak akkor kell érdeklődve hallgatni a híreket, amikor különböző bűnügyi krónikákban feltűnnek a szocialisták egyébként. Hanem akkor is lelkesedni kell, amikor azt a szabályt mondjuk, hogy márpedig, aki csődbe vitte az önkormányzatát, az ne lehessen újra választható, minimum. És amikor azt a felelősségi rendszert meg kell teremteni, hogy az a parlamenti képviselő, aki olyan költségvetést támogatott az igen gomb megnyomásával, ami egyébként csődbe vitte az országot, minden határon túl növelte az adósság állományt, azt se lehessen újra választani. Mindjárt kevésbé lehet majd lelkesen a száz nap száz százalékos hülyeségekkel egyébként az országot kifosztani. Mert mindenki a saját bőrét is a vásárra viszi, mint ahogy egyébként azt a munkamegosztást, hogy a politikai elit a bőrét nem viszi a vásárra, csak az országét, ezt el kell felejtenünk, egyszer s mindenkorra. És hát természetesen ez azt is jelenti, hogy az új választójogi rendszerben mindent újra kell szabályoznunk a kisebb parlament az csak a kezdet. A választási eljárási szabályokat is újra kell fogalmaznunk, akármennyire nehéz ez nekünk. Mert most kormányzati pozícióban sokkal könnyebb azt mondani, gyerekek mindenki úgy szedi össze a támogatást, ahogy akarja. Meg, ahogy tanulta. Mert szerintem egy olyan rendszerre kell áttérnünk, amikor azt mondjuk, hogy a választási kampány szabályait úgy teremtjük meg, hogy az mindenki számára világos és átlátható legyen. Közmédiumokban lehet hirdetni, azt egy központi kód alapján elosztjuk. Erre felállítjuk a megfelelő szabályokat, egyébként pedig tessék oda menni az emberekhez bekopogni, beköszönni és beszélgetni velük és azt mondani nekik, hogy szeretnénk a támogatását elnyerni. Hogy ne lehessen azzal a hülyeséggel kampányolni, hogy mondjuk pénz kaució letételével egyébként bárki elindulhatott a választásokon. Mint ahogy, emlékszünk rá, volt olyan vízió a valamikor miniszterelnöknél is, hogy úgyis a milliárdosok fogják vezetni az országot. De nem, egy demokrácia akkor működik, ha azt kell csinálni, amit mi is csinálunk, hogy ráveszünk 100 ezer embert arra, hogy kopogjon be darabonként 10 lakásba és beszélgessen az emberekkel. Akkor megvagyunk. És csak értelemszerűen ezért új párt törvényt is kell alkotni. Ami sajnos, vagy nem sajnos, mindegy az átláthatóság okán, a tiszta víz okán nyilvánvalóan a kormánypártokat adott esetben nem hozza olyan helyzetbe, hogy tetszőlegesen élhetnek a kormányzati előnyökkel. Mint ahogy a szocialisták ezt tették akkor, amikor nyilvánvalóan kormánypénzen, meg költségvetési pénzen kampányoltak. De akkor is meg kell ezt tennünk. Egyébként nyugodtan mondhatom, kipróbáltuk 8 éves ellenzékben, hogy igenis a Fidesz megtalálja azokat az eszközöket, amelyek elsősorban a tagjaink, a támogatóink energiáira támaszkodva mégis csak lehetővé teszik egy nagyon sikeres választási kampány és utána egy sikeres kormányzati időszak után is az emberek szimpátiája megmaradjon.
Tisztelt Kongresszus!
Én nagyon remélem, hogy az elmúlt két év úgy telt el, hogy nyugodtan szembe nézhetünk a tükörbe önmagunkkal és azt tudjuk mondani, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk ahhoz, hogy az ország sorsán lendítsünk, hogy a magyarságnak a sorsát javítsuk, hogy a kilátásait szebbé tegyük, hogy mindenki úgy érezhesse magát ebben a hazában, hogy jó magyarnak lenni, jó ebben az országban élni, sőt a jövőmet is itt szeretném elképzelni, még a gyerekeim jövőjét is. Csak ez lebeghet a szemünk előtt, amikor a következő időszakra programot fogalmazunk meg, sajátmagunk számára is. És nagyon remélem, hogy a kongresszus végén ugyanezeket a gondolatokat konkrét programokba is bele tudjuk tölteni, mert a mi hitvallásunk fontos mindenképpen az, hogy ebben az országban szeretnénk boldogulni. Azzal a tízmillió magyarral és azzal a magyar nemzeti közösséggel, aki a határokon túl is, de megosztja velünk közös hazánkat és otthonunkat a Kárpát-medencét, azokkal a népekkel barátságban, akik velünk élnek együtt. De mi nem megyünk el, mi itt maradunk, itt fogunk boldogulni és innen szeretnénk az európai népek elismerését kivívni, amennyiben erre méltóak vagyunk.
Köszönöm a figyelmüket.
Deutsch Tamás:
Köszönjük szépen Kósa Lajos Alelnök Úr előterjesztését, kongresszusi beszédét. Tisztelt Kongresszus most megkezdjük az elnökség beszámolójának a vitáját. Tisztelettel kérdezem, hogy van-e valakinek kérdése, észrevétele, kíván-e valaki a hozzászólás lehetőségével élni. Lajos azért maradt, hogyha van ilyen bátor jelentkező, akkor válaszolni tudjon a kérdésekre. Amennyiben nincsen, úgy még egyszer megköszönöm a hozzászólást.
Tisztelt Kongresszus az Országos Elnökség beszámolójáról szóló napirendi részt lezárom. Mivel elmúlt 11 óra 30, ezért arról tudom tájékoztatni a Tisztelt Kongresszust, hogy lezárult a jelölés időszaka, az elnökségi titkársághoz senki nem ment oda, és új jelöltet nem állított. Még arról is szeretném tájékoztatni a Tisztelt Kongresszust, visszautalva Lajos beszédének első gondolatsorához, pazar poénjához, hogy mindenki megnyugtatásául szeretném közölni, hogy Szájer József barátunk beteg.
Kedves Barátaim!
Egy izgalmas és érdekes filmbejátszás fogja felvezetni a következő hozzászólást. Kérem tekintsük meg együtt.
(filmbejátszás)
Deutsch Tamás:
Tisztelt Kongresszus!
Soron következik az országgyűlési képviselőcsoportunk beszámolójának a megtárgyalására felkérem Lázár János Frakcióvezető Urat, tartsa meg beszédét.
Lázár János:
Jó napot kívánok mindenkinek.
Tisztelt Kongresszus!
A szervező bizottság két dolgot ajánlott figyelmembe a beszámoló kapcsán, az egyik, hogy a frakció tegyen tanúbizonyságot arról, hogy fegyelmezett és tartsam be az időkereteket, az előzőekben a párt nevében szólók tekintetében ez némileg megcsúszott. Másrészről pedig arra kértek meg a szervezők és a szervező bizottság, hogy beszéljek egy évéről a képviselőtársaimnak, illetve a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség parlamenti frakciójának, ez így is lesz, mind a két esetben igyekszem magam a szabályokhoz tartani, és nagy baj lenne frakcióvezetőként Én magam nem tartanám be a frakciófegyelmet. Azonban azt a szervező bizottság – hibát elkövetve – elfelejtette elmondani, hogy melyik évről beszéljek. Ezért nemcsak a mögöttünk hagyott egy esztendőről szándékozom beszélni, hanem amennyiben erre lehetőséget kapok tőletek, türelem formájában, akkor a következő egy esztendőről is, tekintettel arra, hogy némi leleményre volt szükség a kormány és a frakció közötti egyensúly megteremtésére az elmúlt egy esztendőben is, ezért a múlt és a jövő közötti egyensúly megteremtéséhez is igyekszem ezt a leleményt felhasználni. Már csak azért is teszem ezt, mert a nyárra lezáruló első évet rövid és egyenes mondatokban össze lehet foglalni, amit mindjárt meg is fogok tenni. Azonban egy kormányzópárt kongresszusa, és ne felejtsük el a legutolsó kormányzó párti kongresszus a Fidesz esetében 2001-ben volt, nem fejezheti be munkáját csupán a leltározással és a visszatekintéssel. Kormánypárt vagyunk, mert az emberek túlnyomó többsége ránk bízta a jövőjét, ránk bízta saját maga, családja és elsősorban, ami a legnagyobb felelősség, a haza jövőjét. A jövővel van tehát dolgunk, nem a múlttal, nem a tegnappal és nem a tegnapelőttel. Egy rövid bekezdés erejéig azonban mégis kötelességem kitérni a múltra és az elmúlt egy esztendőre. Ez a kötelesség a nagyrabecsülés kötelessége, a nagyrabecsülés kötelez erre. Szeretném a nagyrabecsülésemet a frakciótársaimnak, a képviselőtársaimnak kifejezni, akik az elmúlt egy esztendőben derekasan helyt álltak a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség parlamenti képviselőjeként. Olyan emberek voltak, akik politikai öttusát hajtottak végre az elmúlt egy esztendőben, lovagoltak, vívtak, lőttek, úsztak és futottak az elmúlt egy évben, vagyis végezték szakpolitikai háttérmunkájukat, alkották a törvényeket, és álltak ki a meggyőződésük mellett, álltak ki hitük mellett, ami időnként bonyolult és nehéz feladat volt. Hatalmasat küzdöttek, nagy taps illeti a Fidesz minden parlamenti képviselőjét. Tanúbizonyságot tettek bátorságról, tanúbizonyságot tettek arról a bátorságról, ami az ország megváltoztatásához elengedhetetlenül szükséges. Ember feletti munkát végeztek az első kormányzati esztendőben, mondhatom azt, hogy a választók által nekünk szabott idő egynegyedében elvégezték mások négyévnyi kormányzati munkáját. Ezt a munkát azonban nemcsak időben és mennyiségben érdemes mérni, hiszen a szocialisták mindig száz lépésről beszéltek, száz nap türelmi időket kértek, száz napos programok voltak és ezek általában csődöt vagy egy helyben járást jelentettek. Ami igazából számít, az az, hogy a Fidesz-frakciójának és parlamenti képviselőjének volt-e bátorsága ahhoz, hogy az ország megváltoztatásába belekezdjenek. Hogy valóban komoly dolgokhoz hozzá mertünk-e nyúlni, volt-e igazi politikai bátorságunk. Meggyőződésem az, hogy a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség parlamenti képviselői nemcsak mennyiség, hanem minőség vonatkozásában is megállták a helyüket, ezért a beszámolót jó lelkiismerettel ajánlom ilyen értelemben is elfogadásra. Ugyanis a rendszerváltás utáni Magyarország történetében mérföldkőnek számított a 2010-es országgyűlési választás. Történelmi méretű elégedetlenség kergette el az előző két ciklus kormányzó erőit, és történelmi méretű remény adott a kezünkbe óriási lehetőséget. Történelmi a remény, történelmi a lehetőség, mert maga a választás pártokon átívelő eredményt hozott. Ha tetszik egy választási nagykoalíció juttatta kezünkbe a hatalmat. Nem a fideszesek új Magyarországának felépítéséhez kellett hozzáfognunk, nem a fideszesek új Magyarországot kellett felépítenünk, hanem bal és jobboldali pártot választó és bizonytalan magyarok országának a rendbetételét kellett elvégeznünk az elmúlt egy esztendőben. Éppen ezért bevallom, amikor arról beszélnek, hogy az első egy év jelentős részében szimbolikus ügyeket intéztünk, némileg fájó ponton, mert ezek az ügyek számunkra nem szimbolikus ügyek voltak. Ez a megjegyzés mintha csökkentené ezeknek az ügyeknek a jelentőségét. Minthogyha egy fölényeskedő fejsimogatás lenne, hogy az első néhány hónapban csak szimbolikus ügyekkel foglalkoztatok. Én azt gondolom, hogy ez minden fideszes képviselő számára becsületbeli ügy volt ezeknek az ügyeknek a listája. Becsületbeli dolga volt megtartani a politika legrégebbi ígéreteit a Fidesz képviselőcsoportjának, rendezni a politika legrégebbi adósságait, legyen szó a kisebb parlamentről, legyen szó a kettős állampolgárságról, vagy az éppen húsz éve ideiglenes alkotmány helyett Magyarország új alaptörvényének megalkotásáról.
Jó érzéssel gondolhatunk arra, és gondolhattok ti is arra, hogy időarányosan sikerült a dolgunkat és a vállalásunkat teljesíteni, ezért még egyszer, ha az első év leltárát meghúzzuk, nagyrabecsüléssel és köszönettel tartozunk a Fidesz-frakció képviselőinek, munkatársainknak, szakértőinknek és mindenkinek, aki segítette a munkánkat, köszönet érte. Ez lett volna a szervező bizottság elvárásainak megfelelő múltról szóló értékelés. Most azonban néhány mondat és perc erejéig a jövőről szeretnék szólni. Azt gondolom, hogy minden országgyűlési képviselőcsoport, minden parlamenti frakció a politika előretolt helyőrsége, olyan hely, ahol nemcsak tervezik, nemcsak álmodják, nemcsak megírják a politikát, hanem meg is valósítják. Ahol a politikai álmokat a hétköznapok szintjén tettekre váltják. Éppen emiatt Engem a frakcióban való munka leginkább a tanulásra emlékeztet, minél többet tanulsz, annál jobban megérted, hogy milyen keveset tudsz. Milyen sok tudnivaló van még hátra a világban, mennyi mindennek a megismerésével maradtál adós. Így van ez a frakció munkájával is, a kongresszus egyik felszólalójának mondatát idézném: sokat tettünk, de még messze nem eleget. Az elvégzett munka gyors leltárja Engem nem elégedettséggel, sokkal inkább a jövőre nézve kellő tettrekészségre ösztönöz, tettrekészségre, amire megfelelő bátorságra és még inkább megfelelő alázatra van szükség. Mielőtt erre a beszédre készültem, sokakkal beszélgettem és három dolgot kértek tőlem, hogy három dolgot mindenféleképpen mondjak el. Először is kellő mértékben és kellő mennyiségben áldozzak önmagunk dicséretére, dicsérjem meg a Fideszt, dicsérjem meg a képviselőtársaimat és dicsérjem meg önmagunkat. Másodrészben azt kérték tőlem és azt tanácsolták politikai elemzők, akik értenek a dolgokhoz állítólag, hogy kérjek bocsánatot a sodró erejű, néha talán túl gyors tempóért, vagy éppenséggel az okozott érdeksérelmekért. És harmadrészt, ami a legfontosabb volt számukra, a következő esztendőkre és esztendőre nézve ígérjek egy kényelmesebb ritmusú, egy lassúbb, egy puhányabb, egy lazább, egy krémesebb ország-átalakítást.
Tisztelt Kongresszus!
A parlamenti frakció nevében nem kérek és nem kérünk bocsánatot az első év sodró lendületéért. A parlamenti frakció nevében nem ígérek és nem ígérünk érdeksérelmek nélküli rendrakást. A parlamenti frakció nevében nem ígérek és nem ígérünk ütemváltást, a parlamenti frakció nevében nem ígérek és nem ígérünk a Status quo-nak a békés védelmét, nem, mert elsősorban nem ígérhetem ezt a változatlanságot, amit annyira vágynak, mert elsősorban azok szeretnék, hogy a sodró erejű változásokért bocsánatot kérjünk, akik miatt ma ezekre a változásokra, ezekre a radikális lépésekre leginkább szükség volt. Az kiabál megint, akinek a háza ég. Azok panaszkodnak az államadósság csökkentéséhez vezető út áldozatairól, akik erről az államadósságról leginkább tehetnek, akik maguk a hiteleket felvették. Azok próbálnak kioktatni minket az ország stratégiai fontosságú cégének a visszavásárlásával kapcsolatban, akiknek az országlása idején a külföldiektől nem sikerült ezt a céget megmenteni és megvédeni. És azok félték hangosan a demokráciát, azok kiabálnak leginkább a demokrácia érdekében, akiknek, soha ne felejtsük el, hogy kormányzásuk alatt kardlapos rendőrrohamot vezényeltek az alkotmányos jogaikat békésen gyakorló polgárokkal szemben.
Kedves Barátaim!
Tisztelt Kongresszus!
Nem lehet ilyen rövid a memóriánk, ezekről a dolgokról nem feledkezhetünk el, nem lehet nekünk a változtatással megbízott politikusoknak, hiszen nem ilyen rövid a megbízóinknak a választópolgárok többségének sem a memóriája. Nyugodjatok meg, a választóink még fontosan emlékeznek arra a helyzetre, amelyben politikai földindulás kellett ahhoz, hogy a jövőben egyáltalán bízni lehessen. Ők még újra emlékeznek azokra az állapotokra, pontosan ismerik azokat a helyzeteket és állapotokat, amelyben ennek az országnak az irányítását átvettük. Ezért aztán Kedves Képviselőtársaim, Kedves Barátaim, Tisztelt Kongresszus nem lehet megijedni a változás lehetőségétől. Nem lehet megijedni annak, aki Fidesz-tag, aki szimpatizáns, aki szavazó, és egyáltalán aki ennek az országnak a polgára. Nem ijedhetünk meg a következő esztendőkben a saját árnyékunktól, és főleg nem ijedhetünk meg a múlt, vagy éppenséggel mások árnyékától sem. Tudtuk, pontosan tudtuk mindannyian, hogy egy évnyi önmegtartóztatás után politikai ellenfeleink pápábbak lesznek a pápánál, demokratábbak lesznek a demokratánál, szakértőbbek lesznek a szakértőknél. Most aztán miért is szeppennénk meg. Csak a régi gyakorlat válik újra működővé. Ellenfeleink politikai programja nem több, vastag bőr és rövid emlékezet. Ezen a két pilléren nyugszik a nagy politikai túlélők stratégiája. Amivel csupán annyira szerettelek volna figyelmeztetni Benneteket, és csupán azt szeretném mondani, hogy ne velük, ne az általuk keltett hangzavarral foglalkozzatok, ne riasszon meg Benneteket az általuk keltett hangorkán, ne ahhoz igazítsuk a következő egy év tempóját, határozottságát és tennivalóját, hogy a politikai ellenfelek mit várnak el tőlünk, hanem ahhoz, hogy az ország és a haza mit követel meg tőlünk.
Ezzel együtt az eddigieknél sokkal több alázatot várhatunk el mindannyiunktól, hiszen egyetlen cinikus, érzéketlen szót sem akarok viszont azokról szólni, akik a változásoknak rövid távon vesztesei voltak, azokról, akik az életszínvonaluk fenntartásához szükséges korábbi előjogaikért, régi gyakorlatért tüntetnek, tiltakoznak. Mindenkinek Isten és Alkotmány adta joga, hogy először önmaga sorsáért aggódjon és csak utána az országért és utána foglalkozzon a hazával, vagy a jövő nemzedékek sorsával. Ha vitatkozom is velük, márpedig vitatkozom ebben velük, tisztelem és védem a jogukat, hogy a bizonytalanságuknak, sérelmüknek hangot adjanak. De ez sem tántoríthat el minket attól, amit bő egy évvel ezelőtt vállaltunk. Nekünk nem a pillanathoz, hanem az egy évvel ezelőtti katasztrofális állapotokhoz kell mérnünk a munkánkat. Nekünk nem a pillanathoz, hanem az elmúlt húsz esztendő lezárásához kell mérni a munkánkat, erre való a négyéves ciklus, és erre fogjuk felhasználni. Jó, ha tudjátok, ahhoz, hogy 2014-ben a választók többsége velünk együtt lássa úgy, hogy Magyarország erősebb, biztonságosabb és sikeresebb ország, mint négy vagy nyolc éve volt, még nagyon sok olyan nehéz év vár ránk, mint amilyen a 2010-es vagy 2011-es esztendő volt.
Tisztelt Kongresszus!
Az előbb azt mondtam, hogy a frakcióban zajló munka leginkább a tanuláshoz hasonlít, minél többet haladtál, annál jobban látod, mennyi van még hátra. S legyetek tisztában azzal is, a nagy ügyek, a nagy döntések és a felelősség nagy része még hátra van. Miközben az iskoláink inkább termelik újra az otthonról hozott különbségeket, ahelyett, hogy ezeket eltüntetnék, addig a vita még mindig arról folyik, liberális vagy rendpárti oktatáspolitika legyen-e az országban. Még mindig a régi, rossz kérdésekre próbálunk felelni, pedig akkor a válaszaink sem lehetnek hibátlanok és jók. Liberális vagy rendpárti, azt gondolom álvita, gyerekpárti és jövőpárti oktatáspolitikára van szükség, hiszen az iskolák a világ legkülönösebb műhelyei. A holnap Magyarországa készül bennük, 15 vagy 30 év múlva Magyarország olyan hangulatú, olyan eredményű és olyan sikerű ország lesz, amilyenné a gyerekek, a mai gyerekek majd formálni fogják, és amilyen iskolát, amilyen oktatást ma ők kapnak tőlünk. Polgármesterként ha városom jövőjére gondolok, nyugodt vagyok, büszke és bizakodó, azonban nemcsak polgármester vagyok, hanem felelősséget kell viselnem a hazámért is. Ezért arra biztatom a kormányzatot, nincs lassítás, nincs megállás, tartani és gyorsítani kell az első év határozott tempóját az oktatásügy területén is. Nagyon sokan vannak a kongresszusi küldöttek között, akik az egészségügyben dolgoznak, orvosok és szakápolók, akik az elmúlt évtizedben megtapasztalták, milyen az egészségügy egzódusza. És talán azzal kell szembenéznünk, hogy a gyerekeinknek nem a wikipédiából kell majd a hálapénz fogalmát megismerniük, hiszen még ez tartható gyakorlat marad. Azonban azt gondolom, hogy ma nagyon sok kórházi osztály elfogadhatatlanul alacsony gyógyítási mutatókkal dolgozik, presztízs szempontok és politikai álszentség miatt nagyon sok vezető nem vállalja az átalakítás felelősségét, miközben ők maguk a gyerekeiket és hozzátartozóikat már másik kórházakba viszik. Ezért aztán azt tanácsolom és azt kérem a kormánytól, hogy az egészségügyet kétharmad birtokában merjük megváltoztatni, nem fogunk tudni elszámolni a választópolgároknak, miért nem változtattuk meg harminc év után kétharmados felhatalmazás mellett a magyar egészségügy helyzetét és állapotát. Azt gondolom nincs lassítás, nincs megállás, tartani és gyorsítani kell az első év határozott tempóját ebben is. A politikai élet vezető személyiségei évek óta nyíltan fogalmazzák meg a pártok működésére vagy a pártfinanszírozás mögötti korrupcióról szóló aranyköpéseiket. Nagy országos és álszent társasjátékot játszunk a képviselői fizetések és költségtérítések ügyével. Mindenki tudja és mondja, hogy ami van, az tarthatatlan, mégis kitart immár két évtizede. Bizonyos kiváltságok eltörlése tabu témának számít. Bizonyos húsz éves rossz kompromisszumoknak a felmondása tabu témának számít, bizonyos húsz éves rossz alkuknak a felmondása tabu témának számít. Nekünk az a felelősségünk, hogy az emberek érdekeivel ellentétben húsz évvel ezelőtt kötött kompromisszumokat és tabukat felbontsuk, hogy megváltoztassuk ezt az országot a politikai világával együtt. Ebben sincs lassítás, ebben sem lehet megállítás és megállás, és ezen a téren is határozott lépéseket kell tenni még akkor is, hogyha bárkinek a tyúkszemére fogunk taposni. Ugyanez vonatkozik az önkormányzati rendszerre, ahol minden polgármester kollegám tudja, hogy valami változni fog, valami meg fog változni, hallott róla, mint valami szubtrópusi dologról, de sokan reménykednek, hogy képesek lesznek a változást elkerülni, még akkor is, hogy számos ügyeskedéssel a lét és a nem lét határán kellett működniük az elmúlt néhány esztendőben. Nem tudunk majd azzal elszámolni, hogy kétharmados felhatalmazás birtokában miért nem változtattuk meg ennek az országnak az önkormányzati, közigazgatási rendszerét, ezért ebben sem lehet lassítás, nem lehet megállás, tartani kell az első esztendő határozott tempóját.
Kedves Barátaim!
Tisztelt Kongresszus!
Engedjétek meg, hogy néhány személyes mondattal zárjam a mai beszámolómat. Hálás vagyok a sorsnak azért, hogy a szülővárosom vezetője lehetek, és hálás vagyok azért, hogy a képviselőcsoportban dolgozó parlamenti képviselőtársaim kitüntetettek a bizalmukkal. Azt gondolom, hogy ez a két feladat egyike azon feladatoknak, ahol az ember a lehető legoperatívabban segítheti hazáját, ahol több tettel, több aktivitással, több cselekvési lehetőséggel párosul a beszéd. Beszéd helyett tettekre van szükség, beszéd helyett a politikát csinálni és szervezni kell manapság. Szeretem ennek a munkának a konkrétságát, szeretem, hogy a papír és a valóság között egyre kevesebb az áttétel, és szeretem a visszacsatolást is, bármennyire is szidnak érte időnként. Van még ilyen politikában lévő feladat, Én azonban azt gondolom, hogy akik erre a munkára vállalkoztak, azok soha ne felejtsék el azt, hogy nyolc évig ellenzékben amíg más az országot lopta, mi az időt sem, dolgoztunk, készültünk a feladatra, és ehhez tavaly megkaptuk a felhatalmazást. Élnünk kell tudni ezzel a felhatalmazással. Soha ilyen felhatalmazásban nem volt részünk, ennek az ereje, ennek a világossága mindent elsöprő és a legszebb álmainkban reméltünk csak ilyet. Ezért aztán azt kérem mindannyiotoktól, a kongresszustól, a képviselőtársaimtól, hogy a következő években éljünk ezzel a felhatalmazással, és most olyan idő jön, amikor nem beszélni kell a politikáról, hanem csinálni, ezért be is fejezem, hiszen holnap parlamenti ülés lesz, amit elő is kell készíteni. Köszönöm szépen a meghallgatás lehetőségét mindannyiotoknak.
Gál Kinga:
Köszönjük Lázár János a beszámolót. Köszönjük szépen az elszántságot és a képviselőcsoportnak a munkáját. Most pedig a küldötteket kérdezem, hogy van-e észrevétel, kérdés az imént elhangzott beszámolóhoz? Ha nincs, akkor köszönöm szépen még egyszer, és további sikert kívánunk és elszántságot.
Most pedig egy nagyon kedves feladatom van, mégpedig köszönteni a határon túli magyar szervezetek képviselőit, úgyhogy engedjék meg Kedves Résztvevők, hogy köszöntsem szeretettel Kovács Miklóst, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökét, Szász Jenőt, a Magyar Polgári Párt elnökét, Kelemen Hunort, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnökét, Toró T. Tibort, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnökét, Izsák Balázst, a Székely Nemzeti Tanács elnökét, Ágoston Andrást, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnökét, Pásztor Istvánt, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökét, Horváth Ferencet, a Mura-vidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség elnökét, Jakab Sándort, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének elnökét, Zsoldos Ferencet, a Magyar Nemzeti Tanács alelnökét, Deák Ernőt, a Nyugat-európai Országos Magyar Szervezetek Szövetségének elnökét, és felkérjem szeretettel Berényi Józsefet, a Magyar Koalíció Pártjának elnökét, hogy tartsa meg kongresszusi beszédét.
Berényi József:
Tisztelt Miniszterelnök Úr, Tisztelt Házelnök Úr, Miniszter Urak, Államtitkár Urak, Képviselő Urak, Polgármester Urak, Kedves Barátaim és nem utolsó sorban tisztelt határon túli sorstársaim.
Nagyon nehéz feladatot kaptam Önöktől, hiszen úgy kell a határon túli politikáról beszélnem, hogy lehetőleg ne vigyem el túlságosan a saját problémáink irányába a kérdéskört mégis engedjék meg, hogy ez nálam azért időnként összefolyjon. Én se tudom máshol kezdeni, mint ott, hogy nagy öröm és boldogság volt számunkra 2010. áprilisában látni a monitoron a választási eredményeket. Azonnal a telefonhoz nyúltunk és próbáltuk hívni a barátainkat, gratulálni nekik és tudtuk, hogy egy új korszak kezdődik Magyarországon és a Kárpát-medencében általában. Sajnos számunkra, a felvidéki magyarok számára, ami utána következett, az már nem volt olyan boldog időszak. Hiszen beindult egy nagyon komoly gépezet, amely saját hibáinkat is kihasználva a parlamenten kívülre lökte a Magyar Koalíció Pártját és így az autentikus magyar politizálást Szlovákiában és helyet kapott egyfajta álpolitizálás, egyfajta látsztat politizálás, a kompromisszumok, vonzó ruhájába öltöztetett visszalépés politika, aminek eredményeként ma a nyelvhasználati jogaink talán rosszabbak, mint korábban voltak. Nemsokára sokkal ezután jöttek a helyhatósági választások, és higgyék el, hogy itt egy nagyon nagy köszönetet kell mondanom mindenkinek, a Fidesz és a KDNP részéről is. Ami segítséget kaptunk, az felbecsülhetetlen értékű volt.
Mindenki érezte a Kárpát-medencében, hogy a Magyar Koalíció Pártjának a sorsa és jövője az nemcsak rólunk szól az MKP és a felvidéki magyarságról, hanem valahol a magyar politizálás egészéről a Kárpát-medencében és ennek megfelelően nagyon hosszú lenne most az a sor, akinek meg kellene köszönnöm, akik ebben a teremben tartózkodnak, hogy segítettek rajtunk. Nemcsak politikusok, nemcsak parlamenti képviselő polgármesterek, hanem a magyarságért felelősen gondolkodó személyek, előadóművészek, sportolók, közéleti emberek hívtak fel bennünket abban az időben és kérdezték, miben tudnak nekünk segíteni. Még egyszer nagyon nagy köszönet ezért a hozzáállásért és ennek is köszönhető, hogy a novemberben lezajlott helyhatósági választásokon a Magyar Koalíció Pártja negyedik legerősebb pártként fejezte be a választásokat, gyakorlatilag Dél-Szlovákiában, ahol magyarok is élnek, megnyertük a helyhatósági választásokat mintegy 200 polgármesterünk és 4000 helyhatósági képviselőnkön keresztül megmutattuk, hogy igenis van létjogosultsága az MKP-nak és az autentikus magyar politizálásnak. Ez úton szeretném megköszönni a határon túli partnereknek is, hogy nem dőltek be a látszat politizálásnak, nem dőltek be az olyan kísérletezgetéseknek, amely nem teszi lehetővé, hogy autentikus módon fogalmazzuk meg követeléseinket, hanem a kompromisszumok kompromisszumának a kompromisszumáért küzdenek a parlamentben.
Szóval ezt a politizálást nem vállalták fel, hanem velünk vállaltak sorsközösséget. Nagyon örültünk annak, hogy újra láthattuk egymást a magyar állandó értekezlet ülésén. Örültünk neki, hiszen hosszú évek után először történ újra, hogy összehívták a magyar állandó értekezletet, azt, amit az első Fidesz kormány annak idején létrehozott. Majd az utána következő szocialista kormányok megszüntettek. Annak is örültünk, hogy továbbra is működik a kárpát-medencei magyar képviselők fóruma, hiszen nem azonos két intézményről van szó, hanem két eltérő intézményről van szó. Eltérőek a témák, eltérő a koordinációnak és a kommunikációnak a lehetősége. Ezért örültünk, hogy megmaradt mind a kettő, illetve folytatja munkáját, igazolva azt is, hogy a Fidesz-KDNP kormányzat, igenis, ami jó volt az elmúlt időszakban, azt nem szünteti meg, hanem folytatja, felvállalja. Mutatja ezt, hogy mennyire racionálisan és ésszerűen állnak hozzá a határon túli politikához a mai kormányzati politikusok. Szükség van az ilyen jellegű koordinációkra, hiszen valljuk be egészen más sikeres határon túli politikát folytatni és alkalmazni mondjuk Szerbia irányában, amely most várja még az Európai Uniós csatlakozását, vagy Románia irányában, amely már az Európai Unió tagja, de nem tagja a schengeni övezetnek például. Vagy éppen Szlovákia irányában, amely már mindenegyes integrációs folyamaton átment nagy örömmel. Az európai zóna övezetének is a tagja, ugyanakkor ez most nagyon komoly plusz terheket jelent, hiszen egy olyan országot, Görögországot kell támogatni, ahol háromszor, négyszer akkora a nyugdíj, ettől egyáltalán nem mindenki boldog. Egyáltalán nem vagyunk boldogok, akik az euróval tudunk fizetni Szlovákiában. A kezdeti nagy öröm ma egy kicsit alább hagyott, ennek a pénznemnek a bevezetése miatt. Köszönhetően ennek a koordinációnak, ami a MÁÉRT-ben és a KMKF-en belül megvalósult, tudjuk üdvözölni az alaptörvény szövegét és az alaptörvény elfogadását. Hiszen komoly előrelépés ez az alaptörvény számunkra.
Hadd ne kezdjem mással, mint azzal, hogy Önök itt Magyarországon elérték azt, hogy a nemzeti kisebbségek államalkotó tényezők. Mi nagyon messze vagyunk ettől. Sem Szlovákiában, sem Romániában és máshol sem, a nemzeti közösségek az alkotmány értelmében nem államalkotó tényezők. Mi csak küzdünk ezért a lehetőségért. Magyarország megint példát mutatott mindenki számára, hogy hogy kell megfogalmazni az alaptörvény szempontjából a nemzeti közösségekhez való viszonyulását az államnak. Ezen túl az a mondat, ami bele került hosszas konzultáció után, amely arról szól, hogy Magyarország nemcsak felelősséget érez, hanem felelősséget visel a határon túli közösségek iránt, egy komoly előre lépés, hiszen ezentúl, megfogalmazza, hogy Magyarország innentől mindig is támogatni fogja a határon túli közösségek önkormányzati, vagy éppen autonómia törekvéseit. Nem azt mondja, hogy lediktálja más országok számára, hogy mit kell végezni, az alkotmány, illetve az alaptörvény azt mondja. Amit mi határon túli magyarok megfogalmazunk, azt fogja Magyarország átvállalni, ezért ez a fejezet semmilyen szempontból sem kritizálható.
Nem beszélve arról, hogy mint az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének valamikori tagja pontosan tudom, hogy ma már léteznek olyan Európa Tanács ajánlások, amelyek a kisebbségi önkormányzatot és az autonómiát, azokat olyan eszközként tekintik, amelyek igenis növelik egyes országok integritását, belső kohézióját, emellett viszont otthont teremtenek az ott élő kisebbségek számára. Ezt nem csak mi mondjuk, hanem az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének legalább két dokumentuma is tartalmazza.
Engedjék meg, hogy néhány gondolatban elmondjam azt, hogy talán kollégáimat is, de engem is időnként otthon Szlovákiában, főleg a nemzeti baloldal, de egy kicsit a demokrata doktrinerek is azzal szoktak vádolni, hogy a mi kapcsolatunk a Fidesz-szel vazallusi. Vagy számunkra lediktálják, mit kell mondani és ezt alkalmazzuk azokban az országokban, ahonnan érkeztünk. Hát hadd mondjam el, hogy akik ezt mondják, azok egyrészt szerintem vagy hazudnak, vagy direkt félre tájékoztatnak, vagy magukból indulnak ki és ők fogadnak el különféle parancsokat, különféle központokból, hogy mit kell írni és mit kell mondani, ugyanis ez egyáltalán nincs így. Nagyon őszintén mondom Önöknek, hogy egy éve, mióta a Magyar Koalíció Pártja elnöki posztját átvehettem, szinte háromhavonta van módon találkozni a miniszterelnök úrral, házelnök úrral és másokkal és soha, de soha nem kaptam tőlük semmilyen ukászt, hogy mit kell mondanom, hogy mit kell mondanom, mit kell írnom, mit kell nyilatkoznom különböző kérdésekben. Éppen fordítva, majdhogy nem már engem zavar, hogy mikor miniszterelnök úrral zajlik a találkozó akkor általában előttem ül papírral, ceruzával a kezében és már én kérdezem meg, hogy még mindig mondhatom, hogy mi a probléma. Hát azért találkoztunk, mondjad nyugodtan. Tehát, mintha már én diktálnám azt, hogy körülbelül mit várnánk el Magyarországtól és Magyarország miniszterelnökétől és egyáltalán nem fordítva történik. Ez úton is a nagy nyilvánosságot kihasználva szeretném elmondani azt, hogy nemcsak, hogy nem vazallusi alárendelt ez a szerep számunkra, hanem épp ellenkezőleg. Mindenhol, mindenegyes Fidesz politikusnál eddig azt tapasztaltam, hogy keresik a lehetőséget, hogy hogy segítsenek rajtunk. És a legkisebb mértékben sem szólnak bele abba, hogy hogy alakítjuk otthon saját politikánkat. Ezért szeretnék megint csak külön köszöntet mondani.
Engedjék meg, hogy kiemeljem azt is, hogy ma már minket nemcsak a jobboldal támad az egyes országokon belül, hanem ahogy azt mi mondani szoktuk a rendszervédő radikál doktrinerek is. Hogy kifejtsem egy kicsit, hogy mire gondolok. Ma általában szinte a magyarság védelem, vagy a nemzeti közösségünk védelme, mintha szembe kerülne a demokrácia és a jogállam védelmével. Hát én is 89-ben kezdtem politikai pályafutásomat, mint néhány mai Fidesz politikus. Együtt voltunk egyetemisták, együtt voltunk néhány nyári táborban, amikor megfogalmaztuk, hogy mi a demokrácia, mi a jogállam számunkra. És ezekből nem engedünk én sem ők sem a mai napig. Csakhogy idővel viszont a dolgok változtak, a dolgok fejlődtek és ma úgy néz ki a helyzet nagyon sok helyen a Kárpát-medence több országában, hogy a demokrácia és a jogállam többé-kevésbé működik a magyarság helyzete viszont nem javult, sőt romlott. Ezért elutasítjuk azt a hozzáállást, minthogyha a demokrácia és a jogállam védelme szembe kerülne valahogy a magyarság megőrzésének a törekvéseivel.
Mi ezt nem így gondoljuk. Mi ezt úgy gondoljuk, hogy az igazi demokrata mindig az aktuális kérdésekre figyel. Ma azt tartjuk igazi demokratának, aki felmeri vállalni a nemzeti közösségek megmaradása feltételeinek a biztosítását. Legyen magyar, román, szlovák, szerb vagy egyéb más. Olyan politikus, aki demokratának vallja magát. Aki pedig ezeket nem vállalja fel és valamiféle jogállam és demokrácia mezbe bújtatja a törekvéseit és nem vállalja fel a magyarság megmaradásának igényének a teljesítését az pedig nem igazán demokrata. Számomra a demokrata politikus és a jogvédő doktriner politikus közt az a különbség, hogy ki az, aki értékeket ment és ki az, aki értékeket véd. Ma úgy gondolom, hogy olyan értékeket kell védenünk, amelyek megőrizték az európai civilizációt, amely megőrizték a magyarságot hosszú éveken keresztül. Az igazi demokrata az, aki most az érték mentéshez alakítja a rendszert és nem a rendszerekhez alakítja az értékrendjét.
Ma úgy látom, hogy ma Magyarországon olyan kormányzat van, amely értékmentő, értékvédő politikát folytat és ehhez próbálja kialakítani a rendszerét és nem fordítva. Szeretném Önöknek a figyelmét kedves barátaim még felhívni arra, hogy nem szabad felülni a látszat diplomáciának, nem szabad felülni a látszat demokráciának. Ma úgy érzem, hogy Magyarország részéről sokkal őszintébb az együttműködési igény a szomszédos országokkal, mint néhány szomszédos országban ez ténylegesen így van. Ahogy figyeljük a sajtót és módunkban van több ország sajtóját anyanyelvi szinten olvasni, értékelni, azt láthatjuk, hogy ma Magyarországon ténylegesen ez az együttműködési szándék társadalmi szinten jelenik meg. Míg ugyanakkor néhány szomszédos országban beleértve Szlovákiát is, ma mintha divat lenne Magyarországot lealázni. Magyarországot megpróbálni legyőzni és Magyarországot megpróbálni izolált helyzetbe hozni. Feltehetően azért van ez, mert az új kormány Magyarországon meghirdetett egy új politikát. A magyarság megmaradásának a politikáját mindenhol, Közép-Kelet-Európában, Magyarország minden szomszédos országában és mindenhol a világon. Ez egy nagyon fontos politika, amely mögött nemcsak üres szavak vannak, hanem konkrét tettek, konkrét cselekedetek. Ilyen például a nemzeti összetartozás napjának a meghirdetése, amely egy kiváló gondolat. Hiszen Trianon kapcsán a felszakadó fájdalmat, sebeket, a negatív energiát pozitív irányba tereli és azt mondja a világnak, mi vállaljuk az összetartozás tudatunkat. Mi vállaljuk azt a millió szálat, ami bennünket összeköt Közép-Európában a Kárpát-medencében és a világon. És nem sajnálkozni fogunk folyamatosan a fölött, ami történt, nem sopánkodni fogunk, hanem megtaláljuk a módját annak, hogy kinyilvánítsuk önmagunknak és a világnak is összetartozásunkat, annak erejét, annak értékét. Ezért is köszönet a nemzeti összetartozás napjának meghirdetéséért.
Következő, ami miatt szintén köszönetet kell mondanom ezen a ponton mindannyiunk nevében. Határon túliak nevében. Az a magyar állampolgárság, a könnyített honosítás megadása. Bár itt, ahogy Önök tudják a mi helyzetünk ebben egy kicsit más, mint a többieké. Irigykedve figyeljük a felvidékről, ahogy az erdélyiek, a vajdaságiak, a horvátországiak és a többiek szabadon vehetik fel a magyar állampolgárságukat. Bizonyára, ha ma itt most más személy kapott volna szót, akkor tudna mondani olyan érzelmeket felszakító példákat, amelyek az utóbbi időben tapasztalhattak ezeken a vidékeken. Mit is jelent az emberek számára az eredeti állampolgárságuk megőrzése mellett, a magyar állampolgárság felvétele. Számunkra ez a lehetőség nem adatott meg. Folyamatosan ismétlem. Akárhányszor el fogom ismételni, hogy Szlovákia azt kifogásolja Magyarországtól, amit saját jogrendjében igen is alkalmazott. 1997. és 2005. között Szlovákia állandó lakhely nélkül, állampolgárságot adott minden szlováknak, aki Szlovákia határain túl élt. Beleértve például a békéscsabai szlovákokat is. És ma ezek az állampolgárok szavazhatnak. Részt vehetnek a szlovákiai parlamenti választásokon. Tehát mindaz, amit Szlovákia ma kifogásol, és amire hivatkozik, hogy miért nem kaphatjuk meg mi felvidéki magyarok ezt a lehetőséget, a Szlovákia törvényeiben alkalmazta, tehát evidens, a napnál világosabb, hogy kettős mércét alkalmaznak. Szlovákiában kettős állampolgár lehet bárki, csak ne a felvidéki magyarok. Az ilyen jellegű hozzáállást természetesen elfogadni nem lehet. A kettős mércét elfogadni nem lehet. S a jószomszédi viszony fenntartása, az együttműködés politikájának az átültetése mellett kérjük a kormányzatot, hogy próbáljon meg velünk együtt ezt a kérdést továbbra is napirenden tartani és próbálja meg kezelni.
Felszólalásom végén engedjék meg, hogy én is gratuláljak az elnökséghez, Magyarország Európai Unióban betöltött elnökségéhez, hiszen mi is érzékeljük, hogy igenis ennek volt pozitív eredménye. És épp amiről korábban beszéltem, hogy a Magyarországot lejárató nagyon sokszor Magyarországról induló információk, amelyeket aztán a szlovák sajtó, de gondolom a román sajtóban, szerb sajtóban komoly teret kapnak, azokat pont ezekkel az elnökségi sikerekkel is lehet kezelni és ellensúlyozni. És egybe örülünk is, hogy vége van az elnökségnek, mert így talán egy kicsit több idő lesz majd a határon túli politikának még intenzívebb folytatására. Hiszen szükség van rá. A Közép-Európa országaiban lezajlik egy népszámlálás ezekben a napokban. Kiderül, hányan vagyunk, kiderül, hogy mennyi a felvidéki magyarok száma, mennyi az erdélyi magyarok száma, kiderül az, hogy az elmúlt 10 évben mennyire volt jó, vagy nem jó, az, amit alkalmaztunk és mennyire volt igazán az állam politikája a kisebbségek, a nemzeti közösségek felé megtartó jellegű. Már tudjuk előre, hogy a mi számunk újra kevesebb lesz, mint 10 évvel ezelőtt. Már 2001-ben 50 ezerrel kevesebb felvidéki magyar volt, mint 91-ben. Most hasonló jellegű csökkenésre számítunk, ami megmutatja azt, hogy ez a politika, ami most Szlovákiában alkalmazva van ez nem elégséges közösségünk megmaradásához.
Ez nemcsak a mi felelősségünk, ez Európa felelőssége is. Nem megengedhető, hogy az Európai Unión belül nemzeti közösségek megszűnésre vannak ítéltetve. Arra, hogy felhívjuk Európa figyelmét az irányába, hogy ezekben az országokban jogbővítésre van szükség, kell az Önök segítsége és támogatása. Erre egyedül nem vagyunk elegek. De tudjuk azt is nagyon jól, hogy ez elsősorban a mi felelősségünk. A felvidéki magyaroké, hogy talpra álljunk. Hogy ne a mások által megszabott mércék alapján szabjuk meg, hogy mi a jó a szlovákiai magyarnak, hanem saját magunk mércéje alapján fogalmazzuk meg, hogy mi az, ami nekünk fontos, mi az, ami nekünk jó, mi az, amit nekünk kell elérnünk. S ha ezt megfogalmaztuk, mi arra kérjük Önöket, hogy segítsenek bennünket ebben, hogy át is ültessük. De valójában még zárógondolatként engedjék meg elmondani, hogy bármikor magyarországi barátok megkérdeztek, hogy mi a jó a határon túli politika, amit Budapestnek alkalmaznia kell. Mindig azt mondtam, hogy az első és a legfontosabb feladat, hogy Magyarország erős legyen. Ha Magyarország gazdasága erős, ha Magyarország nemzetközi tekintéllyel rendelkezik, az egy olyan megtartó erővel rendelkezik a határon túli magyarok számára, amit nem lehet ellensúlyozni semmilyen oktatási, nevelési támogatással, semmilyen jogszabállyal, semmilyen alaptörvénnyel. Ez pedig elsődlegesen az Önök felelőssége, az Önök politikáján múlik, hogy sikerüljön. Én biztos vagyok benne, hogy a kétharmados támogatás ezt lehetővé teszi. Én biztos vagyok benne, hogy a szakmai kapacitás a politikai felkészültség itt meg van, és ha ebben még a határon túliak valahogy segíthetnek, akkor azt természetesen nagyon szívesen megtesszük.
Köszönöm szépen a figyelmet.
Gál Kinga:
Köszönjük szépen a beszédet, most pedig az Európai Parlamenti Képviselőcsoport beszámolója következik, és ezt pedig Kósa Ádám képviselő kollegám ismerteti. Viszont mielőtt Ádám feljönne a színpadra, engedjék meg, hogy megtanítsuk Önöket a siketek tapsolására, hiszen Ádám jelbeszéddel tartja meg a beszédét. Úgyhogy, ahogy mi is a delegációs üléseinken nem tapsolással, hanem a siketek tapsolásával köszönjük meg. Ha tetszik, amit Ádám mond, akkor emeljék fel a kezeiket, gyere segíts Tamás, és így (Deutsch Tamás: bocsánat, csak annyit hadd mondjak, azt kérem, hogy akkor most mindenki egy hatalmas tapssal köszöntse Kósa Ádámot, akkor az hogy néz ki. Nagy a tetszésnyilvánítás, Ádám gyere, ezt látnod kell. Úgyhogy akkor kérem fogadják szeretettel Kósa Ádám beszámolóját.
Kósa Ádám:
Tisztelt Küldöttek!
Tisztelt Hölgyeim, Uraim!
Engem ért az a megtiszteltetés, hogy a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség kongresszusán beszámolót tarthassak az Európai Néppárt magyar delegációjának munkájáról. Köszönöm a megszavazott bizalmat, amit Én kaptam. Egy olyan csapat munkájáról kell most beszámolót tartanom, amelynek a tagjai egytől-egyig elkötelezett hívei Magyarországnak és Európának. Ez a 19 magyar ember gyakorlatilag a Kárpát-medence teljes magyarságát felöleli, tehát Magyarország európai parlamenti képviselőin kívül a Felvidékről kettő és Erdélyből három európai parlamenti képviselővel együtt dolgozunk és képviseljük a magyarok érdekeit. Nem véletlen, hogy a mi munkánkról szóló beszámoló, és ez, amit a kezemben tartok, azt a címet viseli, hogy a nemzeti érdek védelmében. Remélem mindenki megkapta ezt a beszámolót, akinek nincs, az információs pultnál megkaphatja. 2009 júliusában egyedülálló sikert könyvelhetett el a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség. Az európai parlamenti választás Európában a legnagyobb szavazati aránnyal nyert, megelőlegezve az egy évvel későbbi hatalmas sikert. Tehát a 22 európai képviselői helyből 14-et sikerült megszereznünk. Ennek eredményeképpen az Európai Néppárton belül a hatodik legnagyobb delegációt képviseljük, az öt határon kívüli képviselővel együtt. Ennek köszönhető, hogy az Európai Parlament alelnökét mi jelölhettük Schmitt Pál köztársasági Elnök Úr személyében, illetve annak utódjául Tőkés László Püspök Urat. Ugyanúgy a mi munkánkat segítette egy éven keresztül és kollegánk volt Győri Enikő, jelenleg európai uniós államtitkár, biztos vagyok benne, hogy Győri Enikő az együtt eltöltött egy év alatt megszerezte azt a tapasztalatot, amit hasznosítani tud Magyarország képviselete érdekében. Ennek eredményeképpen a magyar elnökség, soros elnökség fél éve sikeres volt. Amikor elkezdtük ezt a munkát, nagyon nehéz dolgunk volt. Akkor a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség ellenzékben működött, nekünk mindent meg kellett tenni annak érdekében, hogy valóban képviselhessük a magyar érdekeket Brüsszelben úgy, mint Strassbourgban. A dolgunk a kormányváltást követően még nehezebbé vált. Minden erőnket mozgósítani kellett ahhoz, hogy a kormány a korábbi kormányzat rossz előkészítési munkáit sikerüljön behoznunk a soros elnökség előkészítése érdekében. Ugyanakkor határozottan kiálltunk a magyar érdekek mellett. A kormány első évében Ti is láthatjátok, hogy az ellenzék Magyarországon kívül is mindent megtesz annak érdekében, hogy ellehetetlenítse Magyarországot. A mi munkánkat alapvetően befolyásolja azt is, hogy 2009 végén hatályba lépett a Lisszaboni Szerződés. Ez a szerződés az Európai Parlament hatáskörét kiterjesztette, és majdnem minden kérdésben a parlament, ez bizonyítja és látható volt, hogy a magyar elnökség szenvedett ezzel a kérdéssel, hogy a parlament mindig megmutatta az erejét. Én úgy gondolom, hogy a sikeres európai uniós elnökség is bizonyítja, hogy a mi munkánk, a magyar delegáció munkája nem volt hiábavaló. Vezetői mindent megtettek annak érdekében, Szájer József, az Európai Néppárt frakciójának helyettes vezetőjeként mindent megtett ugyanúgy Gyürk András delegációvezető szintén. A mi rendszeres heti delegációs üléseinken derűsen, de nagyon szigorúan koordinálta a munkánkat. A néppárt frakción belül is nagyon határozottan kiállt a magyar érdekek mellett.
Engedjék meg, hogy ismét felhívjam a figyelmet a kiadványra, amit az előbb már megmutattam, mert ebben a kiadványban minden egyes kollegámnak, európai parlamenti képviselőnek a munkájáról elolvashatják a beszámolót három fontosnak tartott kérdésben. Én nem tudom, és nincs is idő arra, hogy ezeket felolvassam, Én úgy gondolom, hogy bármilyen kérdésről is volt szó az elmúlt egy évben, legyen szó a környezetvédelemről, az ipari katasztrófák EU szintű kezeléséről, a mezőgazdasági érdekképviseletről vagy az EU költségvetésének alakításáról, vagy az alapvető jogokról. Vagy a kisebbségek jogainak védelméről, energiahatékonyságról, kohéziós politikáról, vagy a Duna-stratégiáról, ennek a kérdéseiről, vagy éppen az esélyegyenlőségről, legyen szó akár a roma emberek esélyegyenlőségeiről, vagy a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségének képviseletéről, oktatásról, kultúráról, sportról. Mi mindig ott voltunk, hogyha kellett akkor konfrontálódtunk, ha kellett, akkor együttműködtünk a magyar nemzet érdekében és a határon túli magyarság érdekében képviselőtársaimmal együtt sikereket értünk el, és nyugodt szívvel mondhatom, hogy minden képviselőtársam nevében is mondhatom ezt, hogy köszönjük Nektek az ehhez adott segítséget és támogatást. Köszönöm szépen még egyszer, és Hajrá Magyarország!
Gál Kinga:
Köszönjük Ádám. Kérdezem a küldötteket, hogy van-e bárkinek észrevétele, kérdése a Kósa Ádám beszámolójához, nincs, köszönjük szépen még egyszer.
Deutsch Tamás:
Kedves Barátaim, Tisztelt Kongresszus!
Két dolgot engedjetek meg nem rólunk európai parlamenti képviselőkről, hanem mindannyiunkról, a Fidesz Magyar Polgári Szövetségről, a Kereszténydemokrata Néppártról, erről a politikai családról szól mindez. Kós Ádám barátom az első olyan európai parlamenti képviselő, aki siketként tudja az Európában élő fogyatékosokat képviselni az Európai Parlamentben. És, hogy hány emberről is van szó. 500 milliónál is több polgár él a 27 európai uniós tagországban. Ezeknek a polgároknak valamivel több mint 10 százaléka valamilyen fogyatékossági kategóriába tartozik, így tehát azt tudjuk mondani, hogy mi a Fidesz és a KDNP politikai családja juttatta az Európai Parlamentbe azt a szó szólót, aki nagyon hatékonyan és eredményesen tudja az Európában élő fogyatékos polgártársaink érdekét képviselni.
Kedves barátaink folytatjuk az első napirendi pontnak a tárgyalását. Soron következik a mandátumvizsgáló ügyrendi és összeférhetetlenségi bizottság beszámolója. A bizottság elnöke Nagy Gábor Tamás barátunk jelezte, hogy nem kíván szóbeli kiegészítést fűzni a beszámolóhoz. Kérdezem ezért, hogy van-e bárkinek észrevétele ehhez a beszámolóhoz. Amennyiben nincsen, akkor ennek a beszámolónak a megtárgyalását lezárjuk.
Soron következik a számvizsgáló bizottság beszámolója, Popovics György a számvizsgáló bizottság elnöke, ugyancsak írásban jelezte, hogy nem kíván élni a szóbeli kiegészítés lehetőségével. Megnyitva a vitát, hogy van-e valakinek kérdése, észrevétele ehhez a beszámolóhoz. Amennyiben nincsen ennek a beszámolónak a megvitatását is lezárjuk.
Végül, de nem utolsósorban etikai bizottság beszámolójának a megtárgyalására kerül sor, Kontrát Károly, aki a szavazatszámláló bizottság tagja, az etikai bizottság elnöke, hogy nem kíván szóbeli kiegészítés lehetőségével élni. A vitában kíván-e bárki felszólalni, amennyiben nem, ennek a beszámolónak a vitáját is lezárjuk. És most tisztelt kongresszusi küldöttek szavazás következik. Ez a legizgalmasabb része egy kongresszusnak. Az eddig meghallgatott szóbeli kiegészítésekkel is kísért beszámolók, illetve a szóbeli kiegészítésekkel nem kísért beszámolók elfogadásáról fogunk dönteni. Kérdezem a jelenlévő küldötteket, hogy ki az, aki elfogadja a Fidesz Országos Választmányának a beszámolóját. Kérem küldött- kártyájának a felemelésével jelezze. Ki az, aki nem fogadja el, ki tartózkodott. Megállapítom, hogy a kongresszus egyhangú szavazattal a beszámolót elfogadta. Arról tudom tájékoztatni a kongresszust, hogy 12 órára már 1533 küldött társunk regisztrált a további 300 küldöttet név szerint keressük országszerte. Bizonyára megtaláljuk őket.
Következik az országos elnökség beszámolójának az elfogadása. Kérdezem a küldötteket, hogy ki az, aki elfogadja az elnökség beszámolóját, ki az, aki nem fogadja el, ki tartózkodott. Megállapítom, hogy az országos elnökség beszámolóját a kongresszus elfogadta.
Soron következik az országgyűlési képviselő csoport beszámolójának az elfogadása, tudomásul vétele. Ki az, aki tudomásul veszi az országgyűlési képviselő csoport beszámolóját, ki az, aki nem, ki tartózkodott? Országgyűlési képviselő csoportunk beszámolóját is tudomásul vettük. Európai parlamenti képviselő csoport beszámolójának a tudomásul vétele következik, ki az, aki elfogadja ezt a beszámolót, ki az, aki nem, ki tartózkodott. Megállapítom, hogy az Európai parlamenti képviselőcsoport beszámolóját is elfogadtuk.
Soron következik a mandátum-vizsgáló, ügyrendi és összeférhetetlenségi bizottság beszámolója. Ki az, aki elfogadja ezt a beszámolót, ki az, aki nem, ki tartózkodott. Egyhangúlag elfogadtuk ezt a beszámolót, ezt a határozatot is kihirdethetem.
Utolsó előttiként a számvizsgáló bizottság beszámolójáról döntünk, ki az, aki elfogadja a számvizsgáló bizottság beszámolóját, ki az, aki nem fogadja el, ki tartózkodott? Számvizsgáló bizottság beszámolóját is elfogadtuk, gratulálunk a bizottság tagjainak, meg az előző testületek tagjainak is.
És végül, de nem utolsó sorban etikai bizottság beszámolóját ki az, aki elfogadja, kérem küldött kártyájának felemelésével jelezze. Aki nem fogadja el, aki tartózkodott. Megállapítom, hogy az etikai bizottság beszámolóját is elfogadtuk. Ezzel a mai kongresszusunk első napirendi pontjának a végére értünk. Ezt a napirendi pontot le is zárjuk és rögtön hozzákezdünk a másik napirendi pont tárgyalásához.
Gál Kinga:
Az pedig azzal kezdődik, hogy ismertetem a beérkezett jelöléseket. A szövetség elnökének jelölték Orbán Viktort, és miután a Hajdú-Bihar megyei választmány előzetesen jelölte Orbán Viktor ezt írásban elfogadta ezért erről szavazást nem kell tartani. Új jelölés nem érkezett a mai nap folyamán. A szövetség alelnökének előzetesen jelölték, abc sorrendben olvasom: Kósa Lajos, Pelczné Gáll Ildikót, Pokorni Zoltánt, Varga Mihályt. Miután a Hajdú-Bihar megyei választmány előzetesen jelölte őket, ezért ő róluk sem kell most szavazást tartani. Újabb jelölés a nap folyamán nem érkezett. A mandátumvizsgáló ügyrendi és összeférhetetlenségi bizottság tagjának jelölték előzetesen Dr. Bóka Istvánt, Erdős Norbertet, Dr. Nagy Andort, Dr. Nagy Gábor Tamást, Dr. Répássy Róbertet, Dr. Vidoven Árpádot. Miután az országos elnökség előzetesen jelölte őket, ezért róluk sem kell szavazást tartani, újabb jelölés a nap folyamán nem érkezett. A számvizsgáló bizottság tagjának jelölték előzetesen Bánki Eriket, Bence Gábort, Dancsó Józsefet, Dr. Kiss Imre Lászlót, Menczel Erzsébetet, Papcsák Ferencet és Popovics Györgyöt, őket is előzetesen jelölte az országos elnökség, illetve Dr. Kiss Imre Lászlót a gazdatagozat országos tanácsa jelölte. Ezért róluk sem kell szavazást tartani a jelölést előzetesen elfogadták. Újabb jelölt a nap folyamán nem érkezett.
Hallották a neveket, a jelöltek neveit tisztelt küldöttek.
Deutsch Tamás:
Most soron következik a korteskedésnek az időszaka. Ahogy a kongresszusunk elején elfogadott ügyrendi technikai szabályok között a kongresszus döntötte elsőként a számvizsgáló bizottság tagjainak a megválasztását megelőző kortes időszak következik. A számvizsgáló bizottság tagjainak jelölt személyek közül mindenki azt jelezte, hogy nem kíván maga mellett szólni. Fogalmazhatunk úgy is, hogy az elmúlt években végzett kimagasló teljesítmények, tehát a tettek beszélnek helyettük. Nem kell szólniuk. Éppen ezért, mivel senki nem szól, senki nem jelezte, hogy támogató vagy kritikus hozzászólása lenne, most az igen bátrak közül valaki jelentkezhet és, ha éppen észrevesszük, felszólalhat a számvizsgáló bizottság tagjelöltjei mellett, vagy ellen. Ilyet nem látunk.
Soron következik ugyanez a mandátumvizsgáló, ügyrendi és összeférhetetlenségi bizottság tagjai esetében, akik, ha hiszik a küldöttek, ha nem önként azt jelezték, hogy nem kívánnak korteskedni saját maguk mellett. Ugyancsak az a kimagasló teljesítmény, amivel az alapszabályunkat értelmezték és sok-sok ügyes-bajos dologban döntöttek mellettük szól. Egyéb támogató vagy kritikus hozzászólásra sem jelentkezett senki. Ezt a kortes időszakot is lezárhatjuk.
A szövetség alelnökeinek a megválasztását megelőző kortes időszakban meglepetést fogok mondani azt jelezték a még hivatalban lévő és alelnöknek jelölt kollegáink, hogy nem kívánnak élni a kortes beszéd lehetőségével. Van, aki már ezt beszámoló keretében surranó pályán megtette, de mégis most nem kíván élni. Egyéb hozzászólásra sem jelentkezett senki. Kérdezem, hogy most van-e jelentkező? Amennyiben nincsen, úgy a sorban az utolsóként az elnök választást megelőzően tévedtem. Csak egy elnökjelölt lett. Tehát elnök úr is azt jelezte, hogy nem kíván most a megválasztást megelőzően kortes beszédet tartani mellette, ellene sem kíván senki sem szólni. Így tehát az elnökválasztást illetően is a kortes időszak végére értünk.
Gál Kinga:
A következő pontunk még a szavazás elrendelése előtt az pedig Kontrát Károlyt megkérjük, hogy ismertesse a szavazás eljárási rendjét.
Karcsi gyere légy szíves segíts.
Deutsch Tamás:
Megkérjük Károlyt, hogy fáradjon ide, és Tisztelt Kongresszus természetesen bármennyire is, ahogy fogalmazott Kósa Lajos barátunk, ugyebár a politikai bulvár, gyilkos ez a mai tanácskozás, de most már sok órája tart egy huzamban. Most mégis egy kis figyelmet szeretnék kérni, mindenekelőtt a szavazásban résztvevő 1533 küldöttől, hogy semmifajta zavar ne legyen a szavazás lebonyolításában. Ebben segít nekünk Károly.
Kontrát Károly:
Köszönöm szépen. Tisztelt kongresszus ismertetem a szavazás rendjét. A szavazó lapokat a regisztrációkor kapott mappában a küldöttek megkapták. Négy darab eltérő színű szavazólap van, az elnökre, az alelnökökre, a számvizsgáló bizottság tagjaira, és a mandátumvizsgáló bizottság tagjaira lehet szavazni. A Hajdú-Bihar megyei területi választmány és a gazdatagozat országos tanácsa által előzetes jelölések szerepelnek a szavazó lapon. A kongresszuson új személyeket nem jelöltek. Érvényesen szavazni a következő módon lehet. A támogatott jelölt nevét érintetlenül kell hagyni a szavazó lapon vagy, ha valamelyik jelöltet nem támogatja a küldött, annak a nevét egy vonallal át kell húzni. Az elnök esetében maximum egy személyre az alelnökök esetében maximum négy személyre, a bizottságok esetében maximum 5-5 személyre lehet érvényesen szavazni. Amennyiben ennél több személyre szavaz valaki, abban az esetben ez a szavazata érvénytelen.
Tisztelt Kongresszus!
A szavazatokat a szavazó urnába kell leadni. Minden tisztséghez a számlálás egyszerűsítése érdekében külön szavazó láda tartozik. A szavazó ládán elhelyezett matrica színe megegyezik a szavazó lap címével. Ha valaki tévedés folytán mégis más ládába dobja a szavazatát, az emiatt nem válik érvénytelenné. Ennek ellenére kérjük a küldötteket, hogy a szavazatok leadásakor erre külön figyeljenek. A teremben tőlem jobb oldalon vannak elhelyezve a szavazó urnák, illetve a bejáratnál, a szavazás kezdetét és lezárultát a levezető elnök jelenti be.
Köszönöm figyelmüket, mindenkinek eredményes szavazást kívánok.
Gál Kinga:
Köszönjük szépen Kontrát Károly. Tehát most a szavazás következik. 13 óra 10 percig lehet leadni a szavazatokat, és 13 óra 10 perckor kérem foglalják el újra a helyeiket, hogy tudjuk folytatni a kongresszust.
Deutsch Tamás:
Mielőtt azonban tisztelt küldöttek, kedves jelenlevők, mielőtt a szavazás megkezdődne még egyszer, ahogy ezt drága emlékezetű Verner András barátunk mondta oly sokszor, akinek elévülhetetlen érdemei vannak ennek az intézménynek a létrejövetelében is, hogy idióta biztosan fogalmazzunk, ezzel természetesen nem a jelenlévőkre gondolunk. Még egyszer két dolgot szeretnék hangsúlyozni, mindenkinek olyan színű urnába kell bedobni a szavazó lapját, amilyen színű a szavazó lapja. Ez az első. A második, hogy érvényesen szavazni ugyebár úgy lehet, hogy valaki érintetlenül hagyja a szavazó lapját, ezzel támogatja az azon lévő jelölteket. Mivel a két bizottság esetében a mandátumvizsgáló és a számvizsgáló bizottság esetében több a jelölt, mint amennyi főre lehet érvényesen szavazni, ott meg kell mindenféleképpen nézni a szavazó lapot. Mert, ha valakinek van öt jelöltje, de érintetlenül bedobja az urnába ezt a jelenlegi szavazó lapot, akkor az a szavazó lap, amin több mint 5 jelöltre szavaztak, az érvénytelen. Azt hiszem sikerült olyan mértékben összebonyolítanom a mondandómat, amivel most már mindenkit összekavartam. Az a lényeg, hogy annyi jelöltet egyet, vagy kettőt ki kell húzni, ahol több mint 5 van. A két bizottság esetében a legtöbb leadható szavazat maximum 5 és mind a két bizottság esetében több jelölt van. Ott, hogyha valaki érintetlenül bedobja a szavazó lapját, akkor az érvénytelen szavazat.
A szavazást elrendeltük, 13 óra 10 percig tart a szünet, akkor folytatjuk a munkánkat. A szavazó urnák a terem nekünk jobb, Önöknek bal oldalán található.
Gál Kinga:
Tehát, jó szavazást és 13 óra 10 perckor folytatjuk a munkálatokat.
Deutsch Tamás:
Kérjük a kollegáinkat, hogy a szavazat számláló urnákat vigyék a szavazatszámláló helyiségbe, hogy a Fidesz Magyar Polgári Szövetség tevékenységének az átláthatósága és ellenőrizhetősége ilyen gyönyörű szimbólumban is megmutatkozzék. Itt az újságírók melletti üvegkalitkában folyik majd a szavazat számlálás az üvegen keresztül mindenki láthatja azt a heroikus munkát, amit a szavazat számlálók végeznek, ahogy kiborítják az urnákból a szavazó cédulákat, szortírozzák, majd megszámolják őket.
Tisztelettel arra kérünk mindenkit, hogy foglalja el a helyét, mert öt percen belül szeretnénk a kongresszus munkáját folytatni.
(ének)
Gál Kinga:
Kedves küldöttek, kedves vendégek, kérjük, foglalják el helyeiket. A kongresszus folytatja munkáját. Szeretném bejelenteni a szavazás véget ért. Kérem, foglalják el helyeiket. Szeretném köszönteni a diplomáciai testületek megjelent tagjait. Köszönjük, hogy eljöttek és megtisztelik kongresszusunkat. Egyben szeretném felkérni Harrach Pétert, hogy jöjjön fel a színpadra és tartsa meg beszédét.
Harrach Péter:
Kedves barátaim, tisztelettel és szeretettel köszöntöm a kongresszus minden résztvevőjét. Én nagyon szeretek ilyen helyre járni, mert sok ismerőssel találkozik az ember, beszélgetünk, járkálunk. És nagyon toleránsak vagyunk, mert elviseljük, hogy valaki hangosan beszél a színpadon. Engedjék meg, hogy néhány gondolattal én is hozzájáruljak a mai naphoz.
Fidesz tag vagyok, de most a Kereszténydemokrata Néppárt képviseletében állok itt. Bár úgy gondolom, hogy mindenki ebben a teremben azt vallja, hogy a szövetség tagjai vagyunk és ez mindennél fontosabb. Amióta a világ világ, változnak a dolgok. Az emberek az emberi viszonyok. Néhány kapcsolat azonban változatlan. Ilyen a nagy- és kistestvér viszonya, a kis- és a nagy párt viszonya egy szövetségen belül. Ha a kis pártot megkérdezik, hogy mit gondolsz a szövetségről, akkor lehet két rossz válasza. Az egyik helytelen válasz, amikor sűrű nyelvcsattogások kíséretében hűségesküt tesz a másik véglet, amikor elfoglalja a zsaroló pozíciót. Ezt meghagyjuk, a liberálisoknak az elsőből az önérzet hiányzik, a másodikból a tisztesség.
A helyes válasz ma Magyarországon a Fidesz-KDNP szövetségben ez első, második és tizedik szempont a nemzeti érdek, ez pedig a válság felszámolását jelenti, a gazdaságában erős, társadalmában egészséges Magyarország felépítését. Ezt vállaltuk, ebben a végsőkig számíthat ránk a Magyarország kormánya és a szövetségesünk. A KDNP szövetségben gondolkodik, elítéli a pártsovinizmust, saját köreiben épp úgy, mint más pártoknál. Mert ez gyengíti a szövetséget és nehezíti a közös cél elérését. Milyen két párt alkot szövetséget. A Fidesz néppárt szociológiai és eszmei szempontból is sokszínű. Fontos szempont nyilván a szavazó bázis megtartása és ez a döntésekben természetesen meg is jelenik. Látszólag ellent mond ennek a jelenlegi konfliktusvállaló magatartás, de várjuk meg a ciklus végét.
A KDNP világnézeti párt, erős eszmei szempontokkal, a keresztény értékrend radikális képviseletére vállalkozott. Ez néhány esetben reálpolitikai szempontokat is felülír. Csak ritkán mondjuk, hogy ebből nem engedünk. Legtöbbször azt, vagy ezt szeretnénk. Tudomásul vesszük, hogy a nagy átalakulást egy személynek kell vezényelni, a miniszterelnöknek. És ha az ő szempontja úgy kívánja, akkor engedünk is még ha az érveivel vitatkozunk, lásd: szabad vasárnap. Milyen a KDNP támogatottsága, teszik fel sokan a kérdést. Rossz a kérdésfeltevés. Mi ugyanis a szövetség mögé állítottuk a támogatóinkat, önálló indulás esetén annak idején 6-7 százalékot hoztunk, nyilván egy jól előkészített választással ma is megugranánk ezt. De nincs ilyen szándékunk. Egy biztosan jobboldali szavazó bázis nyelvét beszéljük, számukra mi hitelességet adunk a szövetségnek. Miniszterelnök úr horgonyhoz hasonlította a kereszténydemokratákat, ami biztos alaphoz köti a hajót, hogy ne játszanak vele a hullámok. Ha ez a kereszténydemokrata szerep a szövetségen belül, ha egy szóval kellene válaszolni rá, egy másik hasonlattal élnék. A mozdonyé. Ő húzza a mi kocsinkat is. Ennek az a magyarázata, hogy amikor a KDNP padlóra került a hiteles kereszténydemokraták a Fideszbe kapaszkodva álltak talpra. A támaszt nyújtó kéz ma is erősen fogja a mienket.
Néhány mondat a sajátosan kereszténydemokrata, pontosabban keresztény szociális törekvésekről. Európa szerte két világ áll egymással szemben. Az egyik a hagyományos értékeket, a normákat és a közösségeket képviseli, a másik ezek gyengítésén dolgozik. Mi az előbbihez tartozunk. Természetesen nyitottan minden újra, megértve a normákkal viaskodó embert és tisztelve a közösséget alkotó személy méltóságát. A közjóért dolgozunk és a társadalmi igazságosságot képviseljük a fizetésből élők, a munkavállalók oldalán állunk, a segélyre pályázókat megdolgoztatnánk, de a tényleges segítségre szorulókat megvédjük. Mi a közeljövő közös feladata? Mivel ellenség nincs a pályán, csak az örökségükkel kell megküzdenünk, majd együtt építeni egy új Magyarországot. Összefoglalóan mi, kereszténydemokraták szövetségben gondolkodunk, egyenrangú, de nem egyenlő súlyú partnerek kívánunk lenni. A közös nemzeti cél érdekében dolgozunk, ezért erőfeszítést és áldozatot is vállalunk. Ellenfeleinknek pedig azt üzenjük, ne reménykedjenek, hogy szembe tudnak minket állítani a Fidesszel.
Isten áldja hazánkat, Magyarországot.
George Pataki
New York állam volt kormányzójának a videó üzenete.
Gál Kinga:
Köszönjük szépen George Pataki New York állam volt kormányzójának a videó üzenetét. És most pedig engedjék meg tisztelt küldöttek, kedves vendégek, hogy felolvassam Önöknek Jyrki Katainen finn miniszterelnök levelét.
Tisztelt Elnök úr!
Engedd meg, hogy nagyon sikeres kongresszus kívánjak mind Neked Viktor, mind pedig minden kiváló Fidesz tagnak. Szívesen ünnepelnék veletek, mindazonáltal remélem ez a levél képes kifejezni felétek nagyrabecsülésemet. A magyar elnökség olyan siker volt, amire Ti és minden magyar büszke lehet. Az európai gazdasági nyugtalanság már túl hosszú ideje tart. És az általatok vezetett elnökség minden tőle telhetőt megtett azért, hogy megerősítse az európai gazdaságpolitikát. Korábbi pénzügyminiszterként és jelenlegi miniszterelnökként nagyra becsülöm a magyar erőfeszítéseket. Az elnökségetek fontos üzenetet küldött azzal is, hogy Európát a bővítési folyamat útján tartotta, bemutatva, hogy minden a szigorú követelményeinket teljesítő ország csatlakozhat az unióhoz. Mind e mellett Európa azért is hálás a magyar elnökségnek, hogy végső formába öntötte az első európai romastratégiát. Kívánok a Fidesznek, de különösen Neked Viktor a legjobbakat az elkövetkezendőkhöz. Szeretnék mihamarabb találkozni Veled Finnországban, hogy tovább erősíthessük a magyarok és a finnek közötti különleges kapcsolatot. Ismételten fogadd jó kívánságaimat és bízom abban, hogy kiváló pártkongresszusban lehet részetek. Szívélyes üdvözlettel, Jyrka Katainen, a Nemzeti Koalíciós Párt elnöke.
Deutsch Tamás:
Tisztelt kongresszus, kedves barátaim, most pedig szeretném tisztelettel és barátsággal felkérni a mögöttem dúló viharral ellentére Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes urat, hogy tartsa meg kongresszusi beszédét.
Navracsics Tibor:
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Kongresszus!
Egy évvel ez előtt, amikor a kormány megkezdte tevékenységét azt hiszem elmondhattuk, hogy kevés olyan újonnan megalakuló kormánya volt az országnak, amely ennyire világos mandátumot kapott volna a választó polgároktól. Hiszen az a kétharmados parlamenti többség, amelyet 2010. áprilisában a választóktól kaptunk és 2010. májusa óta az országgyűlésben a politikánk támogatására dolgozik, egyértelmű üzenetet közvetített számunkra. 20 év után sok mindent lehetőleg mindent újra kell kezdenünk. Át kell alakítanunk, ahhoz, hogy Magyarország a régió vesztes országából a régió győztes országává váljon. Ahhoz, hogy Európa egyik legversenyképtelenebb gazdaságából, Európa egyik legversenyképesebb gazdaságává váljon. Ahhoz, hogy Európa egyik leggyengébb társadalmából, Európa egyik legerősebb társadalmává váljon. Egy éve kezdtük a munkát, ennek a mandátumnak a birtokában ezen választói felhatalmazás alapján. Az idő, ami most nekem adatott kevés ahhoz, hogy felsoroljuk, hogy mi minden történt ebben az egy évben. Hiszen, miközben sokan azt mondják, hogy lassú a kormány, lassú a közigazgatás, mások arra panaszkodnak, hogy túl gyors a tempó. Túl mélyrehatóak a változások, nem lehet követni azt a tempót, amit ez a kormány diktál. És valóban, ha megnézzük a nemzeti összetartozás napjának törvénybe iktatásától kezdve a kettős állampolgárságon keresztül, az európai uniós elnökségi feladatok ellátása mellett az új Széchenyi terv és Széll Kálmán terv, a Magyari Zoltán terv mind, mind újdonságot hozott, mind, mind átalakítást hozott. Olyan területeken, ahol az elmúlt 20 évben vagy nem tudtak elérni semmilyen átalakítást, vagy csak rontottak a helyzeten az egymást követő kormányok.
Dicsérhetném most saját tevékenységünket. Dicsekedhetnék a kormány eredményeivel. De azt hiszem, egy kongresszuson nem ennek van helye. Én azért jöttem most ide tisztelt kongresszusi küldöttek, hogy köszönetet mondjak és kérjek Önöktől. Köszönetet mondjak azért az idestova 9 éves munkáért, amelynek következtében a Fidesz Magyar Polgári Szövetség nemcsak egy kétharmados többséggel bíró kormánypárt, de egyben Közép-Európa egyik legnagyobb jobbközép pártja. Olyan jobbközép pártja, amelynek jó esélye van arra, hogy nemcsak Magyarország számára kínál újszerű és jó recepteket a gazdasági válság megoldására. De Európában is egyre többen figyelnek fel azokra a megoldásokra, amelyeket mi alkalmazunk. Eleinte csak emlékeznek rá a bankadó, amelyet elutasítással fogadtak. Mostanra egyre több országban nyer polgárjogot. Aztán a külföldi elemzők figyeltek fel arra, hogy itt mégsem az történik, amit baloldali közgazdászok mondanak. Mégiscsak ez a gazdaság egy versenyképességi fordulatot hajtott végre. Stabilizálódott és most már Európa legjobb számaival, legjobb adataival rendelkező gazdaságai közé tartozik. Vagy mondhatnám a közigazgatást a saját házam tájáról. Ahol Európa szerte egyre többen figyelnek fel arra a reformra, amelynek keretében egy teljes egészében szétesett hatékonyság nélküli államigazgatás születik újjá és szolgálja az Önök, a polgárok javát. Köszönetet szeretnék ezért mondani, mert mindezt nem tehetnénk, ha Önök az elmúlt 9 évben nem dolgoztak volna erejük megfeszítésével azért, hogy sikeresek legyünk. Akik 2002 nyarán, 2002 őszén nem keseredtek el, hanem munkához láttak, polgári köröket hoztak létre, később aztán beléptek a Fideszbe. Szórólapoztak, aláírás gyűjtő akciókban vettek részt, elnézést kértek a családtagjaiktól, hogy most éppen nem tudnak otthon lenni, mert dolgozniuk kell a párért, mert dolgozni kell a polgári Magyarországért. Hogy a 2006-os választási vereség után is tartsák bennünk a lelket, dolgozzanak még egyszer megfeszített erővel, hogy 2010-ben kétharmados támogatottságot kapjunk.
Köszönöm szépen.
És kérni szeretnék Önöktől éppen ezen felhatalmazással élve. Azt kérem Önöktől, hogy álljanak ki továbbra is a kormány politikája mellett. Tudjuk, hogy sokszor nehéz, sokszor nehéz megérteni a döntéseket, sőt lehetnek olyan döntések, amelyek éppen az Önök egzisztenciális érdekeit sértik rövidtávon. De kérem, hogy ne veszítsék el a hitüket és a meggyőződésüket, hogy a jövő Magyarországa a polgári Magyarország. Elindultunk kifelé a válságból, és jó úton haladunk. Egymás után jönnek azok az adatok, amelyek igazolják, hogy a kormány politikája eredményes. Ki fogunk jutni a XX. és XXI. század legsúlyosabb gazdasági válságából és Európa egyik legsikeresebb országává tesszük Magyarországot. De tisztában vagyok azzal és mindenkinek a Fideszben, tisztában kell lennie azzal, hogy ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha Önök mögöttünk állnak. Ha Önök támogatnak minket. Ha Önök hisznek bennünk. Mert mindenkinek tudnia kell, aki most nagyon erősnek és nagyon sikeresnek képzeli magát, hogy csak annyira lehet erős, és csak annyira lehet sikeres, amennyire Önök támogatnak minket. Amennyire Önök adnak nekünk erőt, amennyire Önök a támogatásukkal megnyitják számunkra a siker lehetőségét. És én ígérem, hogy nem fogunk visszaélni az Önök bizalmával. Hogy megvalósítjuk azokat a terveket, amelyeket 9 éve készítgetünk, amelyekről 9 éve vitatkozunk, amelyről 9 éve álmodozunk. Egy erős Magyarországot fogunk teremteni, erős összetartó társadalommal, erős versenyképes gazdasággal, hatékony államigazgatással, amely minden magyar ember boldogságát szolgálni fogja.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
Gál Kinga:
Michael Spindelegger az Osztrák Néppárt Elnökének a videó üzenetét hallották.
És most szeretném felkérni Varga Mihályt a Fidesz alelnökét, hogy tartsa meg beszédét.
Varga Mihály:
Tisztelt Kongresszus!
Az elmúlt napokban, sőt itt a kongresszuson is elég sokszor hallhattuk, hogy unalmas kongresszus lesz, politikai bulvárnak keveset tudunk nyújtani. Én magam is azon gondolkoztam, hogy unaloműzőnek beszélek Nektek a svéd nyugdíjrendszer szépségeiről, de belátom azért az izgalmaknak is van határa.
Tisztelt Kongresszus!
Ehelyett engedjétek meg, hogy annak a kérdésnek szenteljek néhány percet, amelyet itt a kongresszus szünetében az előtérben és a folyosón is nagyon sokszor megkérdeztetek, és amit talán úgy lehet összefoglalni, hogy túl vagyunk-e már a nehezén. Sőt a bátrabbak, akik mondjuk ATV-t néznek, vagy Népszavát olvasnak, azok azt is megkérdezték, hogy nem kell-e gazdasági irányt váltani.
Tisztelt Kongresszus!
Először is azt kell megértenünk valamennyiünknek, hogy mi is az a pont, vagy mi is az a veszélyzóna, ahonnan szeretnénk elkerülni. Az elmúlt években ugyanis a rombolás, a gazdasági válság a visszaesésnek annyi féle jelét és eredményét, vagy eredménytelenségét tapasztaltuk meg, hogy a bőség zavarával küszködünk. 2002-höz képest duplájára nőtt a munkanélküliség, az államadósság az egekben van, az infláció mértéke jóval magasabb, mint az európai országokban. A lakosság is, az állam is egy adósságválság, vagy adósságcsapdába került, ebből a szempontból most sokkal érzékenyebbnek érzem a lakossági problémákat, hiszen itt a szünetben is jó néhányan meséltetek olyan példákat, amelyek lehetetlen helyzetbe került emberi sorsokat, vissza nem fizetett devizahiteleket, vagy éppen kilakoltatás előtt álló családokat említettek. Hadd kezdem ezért talán a kiindulóponttal, hiszen egy év van mögöttünk, hajlamosak vagyunk azért elfelejteni, hogy honnan is indultunk el. Első dolgunk volt világossá tenni, hogy mit veszünk át, milyen károkat szenvedett el az ország az elmúlt években. Közzétettünk egy jelentést az ország állapotáról, az a bizottság, amelyet vezettem, feltérképezte, elmondta, elmagyarázta, hogy milyen helyzetet is vettünk át. Ebben benne voltak azok a súlyos problémák, amelyekről az előbb szóltam. Csak az önkormányzatok területén ma olyan problémákkal szembenézni a helyhatóságainknak, amelyek szinte megoldhatatlan feladat elé állítják, a legtöbb helyen azért szerencsére már fideszes, vagy Fidesz-KDNP-s polgármestereket és képviselői többségeket. Szóval egy szó, mint száz, az elmúlt nyolc évben igaz volt az a kicsit furcsán énekelt Himnusz, amit úgy mondtak az emberek, hogy jókedv el, bőség el, a szocialisták válságot hagytak maguk mögött, pénzt annál kevesebbet. Ennek a jelentésnek egyetlen pontját sem cáfolták, sőt azt mondták, hogy semmi újat nem mondtunk 2010 szeptemberében, mert ez már mind közismert volt. Nem egészen világos akkor számomra, hogy most, amikor a parlamenti vizsgálóbizottság, amely a magyar államadósság létrejöttének az okait kutatja, ez a parlamenti vizsgálóbizottság előtt vajon a szocialista volt vezető politikusok, Medgyessy Pétertől elkezdve egészen a szemlőhegyi demokratáig, vagy éppen a közismert liba-tenyésztőig miért mondják azt, hogy az ő idejükben rendben mentek a dolgok, miért mondják ezt. Hogyan fordult akkor elő az, hogy Magyarország 2008 őszén csődbe ment, fizetésképtelenné vált. És ha már a libát említettem. Ugye sokszor elmondtuk a választások előtt, hogy a hatalom felelősséggel jár, ne nézzenek bennünket madárnak, Bajnainak, Veresnek, Draskovicsnak felelnie kell azért, ami az elmúlt években ezzel az országgal történt.
Kedves Barátaim!
Nem végeztük még el ezt a munkát, ezt folytatni kell. Igen, ha bennünket megbüntetnek azért, mert nem veszünk jegyet a buszon, vagy ne adj Isten megsértjük a KRESZ szabályait, vagy ha egy adózót 100 forint adóhátrány miatt vegzál az adóhivatal, akkor azoknak az embereknek is felelni kell, akik a következő tíz évét zálogosították el ennek az országnak, és ezt meg fogjuk tenni.
Tisztelt Kongresszus!
A kárfelméréssel egy időben elhárítottunk egy gazdasági összeomlást. Ne felejtsétek el, tavaly nyáron még arról szólt a fáma, hogy Görögország és Izland után vajon Magyarország lesz-e a következő ország, amely csődhelyzetbe kerül. Ma eltávolodtunk ettől a ponttól, ma nem Magyarországról szólnak már a történetek, hanem azokról az országokról, Portugáliáról, vagy éppen Írországról, akik belekerültek ebbe a helyzetbe. Azonnali lépésekre és tűzoltásra volt szükség, és tudtuk jól, hogy aki nem alkalmaz új megoldásokat, az új bajokra számíthat. Mit tettünk? Költségstop az állami intézményeknél. Befagyasztottuk a kiadásokat, számottevő bértömeg-csökkentés, az állami fizetések maximálása 2 millió forintban, a pártok támogatása 15 százalékkal, végkielégítések 98 százalékos adója, a politikai osztály megfelezése, hiszen az országgyűlési képviselők száma felére és az önkormányzati képviselők száma is felére csökken. Ezzel párhuzamosan világossá tettük, hogy nem vagyunk hajlandók azt a régi bukott gazdaságpolitikát folytatni, ami az országot ebbe a helyzetbe juttatta. Emlékezzetek rá, hány és hány fajta tanácsot kaptunk arra, hogy milyen megszorításokat kell bevezetni, de világossá tettük, hogy nem vagyunk hajlandók ezt az utat járni, különadókat vezettünk be, igen a bankokra, a biztosítókra, a pénzügyi szervezetekre, az energetikai vállalatokra, a kiskereskedelmi láncokra és a telekommunikációs cégekre. Az emberek nincsenek ma már abban a helyzetben, hogy további terhet tudjanak vállalni. Ma persze azt mondják nekünk, hogy a Fidesz-kormány külföldi tőkeellenes, mert olyan adókat vetett ki, amelyet elsősorban a külföldi cégek fizetnek meg.
Barátaim nem erről van szó. Ha megnézzük a bankokat és megnézzük az energetikai vállalatokat, magyar cégek azok, amelyek a legmagasabb mértékű adóterhet fizetik a különadóban. Arról mi nem tehetünk, hogy egyébként a bankrendszerünknek a többi része, a telekommunikációs szektorunk szinte teljes része, vagy éppen a kiskereskedelmi láncainknak a döntő többsége az külföldi tulajdonban van. Mi egy egységes adót vezettünk be, elmondtuk, mindenkinek áldozatot kell hozni, átmeneti időszakra, és amikor ez kifut, amikor ez megszűnik, lesz már a gazdaság reméljük abban a helyzetben, hogy nem lesz szükség ilyen többletbevételre.
Tisztelt Kongresszus!
A tűzoltó munka mellett sem feledkeztünk el arról, akik a szövetségeseink, ez pedig elsősorban a munkahelyek megtartása és megteremtése érdekében a hazai kis- és középvállalkozói réteg, segítséget nyújtottunk nekik, csökkentettük a társasági adó mértékét 10 százalékra, a beruházások ösztönzése piacaik megtartása érdekében a Széchenyi Beruházási Hitelt elindítottuk, és elindult az új Széchenyi-terv is idén januárban, remélem, hogy egyre több vállalkozó tudja majd ezt igénybe venni. A magyar emberek érdekében és a magyar vállalkozások érdekében, de az új gazdaságpolitika érdekében olyan adókat csökkentettünk, amelyről hajlamosak vagyunk ma már megfeledkezni. Néhányat hadd említsek Nektek az úgynevezett kisadókról. Eltöröltük a bérfőzési szeszadót, ugye a pálinka szabad főzési joga visszakerült az emberekhez, a termelőkhöz. Örülök neki, hogy ennyi híve van a hazai kulturált pálinkafogyasztásnak, megszüntettük a tévékészülék üzemben-tartási díját, amit csak azért nem vetettek észre, mert jó néhányan közületek korábban sem fizették ezt a díjat. Megszüntettük az épület után fizetendő idegenforgalmi adót, megszüntettük a vállalkozók kommunális adóját, eltöröltük az egyenes ági öröklés után fizetendő örökösödési illetéket, és ezzel párhuzamosan az egyenes ági rokon ajándékozási illetékét is megszüntettük. A gazdák számára tudtuk milyen problémát jelent a vízközmű társulásoknak fizetendő díj, megszüntettük a vízgazdálkodási termelői érdekeltségi hozzájárulást is. Eltöröltük azokat a vagyonadókat, amelyek a korábbi szocialista kormányokhoz kötődtek, talán a világ proletárjai egyesüljetek jelszó jegyében, amelyeket személygépkocsira, vízi és légi járművekre vetettek ki az elmúlt években. Ezek a lépések illeszkedtek abba a gazdasági fordulatba, amiről mi már a választások előtt beszéltünk.
Közben a külföldön leírt magyar gazdaság és Magyarország felemelte a fejét. Nem hagytuk, hogy IMF-hétszéllel folytatódjon a megszorítások politikája, nem engedtünk a bankadóból, most éppen Hollandia vezette be, és már tíz európai uniós országban van igen is bankadó. Elkezdtük a taposóaknák felszedését a magyar-orosz kapcsolatokban, lásd erről ma már volt szó, a Mol és más ügyekben, a viszonynak a rendezése és a keleti nyitás részeként Berlin és London mellett Budapesten járt a kínai miniszterelnök és gazdasági megállapodásokat írtunk alá vele. Magyarország tehát elkerült tehát a veszélyzónából, a leminősítések helyett egyre többször kapunk elismerő mondatokat is. Persze tudjuk jól, hogy ilyenkor mindig megjelennek a huhogók, akik mindig jobban tudják, hogy mi fog történni azoknál, mint akik alakítják ezeket a történéseket. Most éppen Kínával van baj, az LMP-frakció tibeti pólóban küld be a Parlament legutóbbi ülésére, megmondom őszintén nem láttam, vagy nem emlékszem arra, hogy amikor a felvidéki magyarok számára az anyanyelv-használatot korlátozó törvényt vezették be, akkor magyar vagy bármilyen más pólót húztak volna magukra. És csak a kisördög bujkál bennem, amikor megjegyzem, valószínű az a póló is made in China feliratot viselt.
No de Kedves Barátaim legutóbb az egyik német gazdasági lap írta azt, hogy Magyarország nagyot koppanhat, mert Kína mindent megígér, de semmit nem tart be. Ez nemcsak azért furcsa, mert a német kancellár is gazdasági megállapodásokat írt alá a kínai miniszterelnökkel, valószínű nem olvassa ezt a német gazdasági lapot, hanem azért is, mert Kína már konkrét beruházásokat, befektetéseket hajtott végre Magyarországon. Fellegi Tamás Miniszter Úrra nézzek, igen például a BorsodChem esetében több mint egymilliárd eurós beruházást hajtott végre a kínai fél, és nagyon bízunk abban, hogy az aláírt 12 megállapodás következtében is több munkahely lesz Magyarországon annak a célnak megfelelően, amit ez a kormány a kormányváltáskor maga elé kitűzött. Persze tudom jól, nem elég, hogy ég a ház, ugye a végrehajtó is megjelent, és itt a devizahitelesek problémája volt az, ami nem tűrt halasztást. Konkrét lépéseket tettünk a moratórium bevezetésével, a bankokkal történő hosszadalmas, de végül megegyezésre vezető tárgyalásokkal annak érdekében, hogy akiben a legkisebb jó szándék meg van a törlesztések fizetésére. Az ne veszítse el a fedelet a feje fölül, és ezzel úgy érzem, hogy kezeltük azt a problémát, amit az előző szocialista kormány (ezt csak halkan teszem hozzá) a korábbi monetáris hatóság idézett elő a magyar hitelesek, a magyar adósok felé.
Kövér László Elnök Úr szólt már arról, hogy milyen nagy fontosságú az, hogy egy alaptörvényt tudtunk elfogadni ebben a fél évben, Én most csak három gazdasági elemét hadd emeljem ki. Rögzítettük, hogy csökkentjük az állam adósságát és 50 százalék alá fogjuk vinni a most még 80 százalék környékén lévő államadósságot. Az alaptörvénybe került a gyermekvállalásnak a támogatása és a segítése, amit nagyon fontosnak tartok, és végül, talán ezzel kellett volna kezdenem, idézem a 12. cikkelyét ennek az alaptörvénynek, képességeinek és lehetőségeinek megfelelően munkavégzéssel mindenki köteles hozzájárulni a közösség gyarapodásához. Azt gondolom az alaptörvény világosan beszél, ezt az országot csak a munka, csak a napról-napra végrehajtott következetes munka tudja kiemelni abból a helyzetből, amibe az előző nyolc év juttatta.
Kedves Barátaim!
Befejezésül, túl vagyunk-e a nehezén? Szívesen mondanám azt Nektek, hogy túl vagyunk, de nem tehetem ezt. Hiszem a magyar gazdaság elkerült a szakadék részéről, a tűzoltómunka sikeres volt, de messze vagyunk még attól, hogy azt mondjuk, minden dolgunkat, minden kitűzött célunkat elvégeztük. Elég csak arra utalnom, hogy pont ezen a héten jelent meg az Európai Unió foglalkoztatási adata, ami mit is mond, Németországban, Ausztriában, Svédországban tíz munkaképes korú emberből nyolc dolgozik. Az Európai Unió átlaga 10 munkaképes korú emberből 7 ember, Magyarországon 10 munkaképes korú emberből kerekítéssel jó, ha 6 dolgozik. Tehát amikor arról beszélünk, hogy vissza akarjuk vinni az embereket a munka világába, akkor nemcsak arról beszélünk, hogy segély helyett jövedelmet kapjon, nemcsak arról beszéljünk, hogy reggel keljen fel, induljon el és szokja meg azt a munkakultúrát, amit már lehet, hogy évek óta nem tapasztalt meg, hanem arról is beszélünk, hogy ez az ország akkor fog előre jutni, akkor lesz a Német László-i gondolat értelmében emelkedő nemzet, ha minél több honfitársunknak tudunk biztos egzisztenciát, munkát és munkalehetőséget biztosítani. Ennek érdekében kell dolgoznunk.
Azzal hadd zárjam, hogy amikor 1849. januárjában Gujon Richárd és társai a Branyiszkói hágón keresztül áttörtek, akkor ugye azt a híres mondatot mondta az őket vezető parancsnok, hogy vagy találunk ott utat, vagy építünk. Építésben vagyunk, nem szabad visszafordulni, nem szabad meghátrálni, rendet kell tenni a fejekben és akkor Magyarország egy olyan ország lesz, amit mi ígértünk, egy tisztességes, élhető ország, ahol mindenki számára van tér, van hely arra, hogy boldoguljon.
Köszönöm szépen a figyelmet.
Deutsch Tamás:
Az Európa Néppárt Elnökének köszöntő üzenetét követően egy kiváló európai parlamenti képviselő társnőmet Pelczné Dr. Gáll Ildikót, a Fidesz alelnökét kérem meg, hogy fáradjon ide a színpadra.
Pelczné Dr. Gáll Ildikó:
Köszönöm szépen ezt a szívélyes invitálást.
Tisztelt küldöttek, kedves vendégek, kedves barátaim. Sok beszédben érintették már az előttem szólók, hogy milyen is ez a kongresszus. Különböző jelzőket is illesztettek rá. Én azt gondolom, hogy minden kongresszusnak megvan a maga varázsa. A két évvel ez előtti kongresszusnak a varázsa a várakozás volt. A hit, a változás erejében, és abban, hogy az az elképesztően sok munka, amit együtt elvégeztünk eredményt fog hozni. És az eredmény bekövetkezett. Köszönöm Nektek, köszönöm az otthon maradottaknak, a segítőknek, hogy ezt a munkát el tudtuk együtt végezni, hittünk abban, hogy el tudjuk végezni és eredményt hozott. Engedjétek meg, hogy őket megtapsoljam.
Többet végeztünk, mint ez a taps volt és sokkal inkább köszönjük is neki. Miről is szól ez a mai kongresszus. A mai kongresszust, egy picit még megérinti a Fidesz történetében, sőt Európában is egyedülálló kétharmados sikernek az öröm szele. De ez a kongresszus már inkább a változás mellett, a munkáról, a jövőről szól. Semmit nem adnak ingyen. Mindennek ára van. Ennek a sikernek az ára még több munka és még több szolgálat. A mai napon egyrészt számot vetünk az elmúlt évek eseményeiről, másrészt egy kicsit előre is tekintünk. Annak ellenére, vagy éppen azért, mert Brüsszelben vagyok európai parlamenti képviselő itthon még többen megállítanak az utcán, megkeresnek, elérnek telefonon, elmondják panaszaikat, elmondják javaslataikat. Különböző meghívásokat kapok rendezvényekre, sőt naponta kapok leveleket. Egyesek kedvesek, azok erősítenek. Mások pedig durvák, azok megedzenek. De vannak vissza-visszatérő kérdések. Például az egyik ilyen kérdés, hogy hol mutatkozik meg a Fidesznek a nőpolitikája. Hol érhető tetten ez a politika. Én azt gondolom kedves küldöttek, hogy a politikának nincs női és nincs férfi arca. A politikának, a felelős gondolkodásnak azonban meg kell mutatni azt a jellegét, hogy szolidáris és gondoskodó a családokkal, az elesettekkel, a fiatalokkal, vagy éppen a nőkkel szemben. Amikor tehát a nő politikáról kérdeznek, akkor tulajdonképpen a családok támogatásáról, a gyes visszaállításáról, az oktatáspolitika előremutató és felelős átalakításáról. A tehetséggondozásról. Az életpálya modellről. A kétkezi munkát végző emberek megbecsüléséről. Vagyis arról a szolidáris szemléletről kérdeznek, amit már évek óta követünk. A nő politika számomra nem más, mint a gondoskodásnak a politikája, ami arról szól, hogy hogyan képzelem el a jövőt. Hogyan képzelem el azt a Magyarországot, ahol tisztességes munkából tisztességesen meg lehet élni. Ahol a szorgalmat és a kitartást becsülik. Ahol büszkék vagyunk közösen elért sikereinkre. Ahol gyermekeinket biztonságban és szeretetben tudva élhetjük minden napjainkat. Ahol nem kell félnünk attól, hogy az erősödő gazdasági versenyben még inkább hátrányba kerülünk. Család vagy hivatás, teszik fel sokszor ezt a kérdést nekünk. A megközelítés azonban úgy vélem teljesen felesleges. És nem is célra vezető. Ez a kettő nem zárja ki egymást. A lényeg éppen abban áll, hogy nem kell választani. Meggyőződésem, hogy a nők érvényesülése azonban egyedül csak a család viszonylatában képzelhető el. Éppen ezért szolgált örömömre, hogy mi a magyar társadalom még mindig család és gyermek centrikusak vagyunk. Ez a tényt kedves küldött társaim erősítette meg a nem régiben elfogadott alaptörvényünk is, amely egyrészt sarkalatos törvénnyel védi a családokat, másrészt nemzeti hitvallásában kimondja: „Valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család, és a nemzeti összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet.” Számomra rendkívül tanulságos volt az elmúlt egy év. Soha nem gondoltam volna, hogy az Európai Parlamentbe majd olyan ügyekért kell felszólalnom, ami meggyőződésem, hogy a mi legbelsőbb belügyünk. A magyar emberek magánügye. Ugyanakkor büszke vagyok arra, hogy kollégáimmal sikeresen bizonyítottuk, mind a magyar médiatörvényről, mind pedig az új alaptörvényről, hogy azok európai szellemiségéhez kétség sem férhet. Nemcsak kötelesség volt ez számomra. Nagyon nagy örömmel tettem, mert úgy éreztem, hogy ebben az alaptörvényben megnevezésre kerültek mindazok az értékek, a keresztény gyökerek, a család és a házasság védelme, a gyermekeink iránt érzett felelősségünk. A gyermekeink felelőssége irántunk, vagy éppen a közös értékeink megoldása. És a mindennapi életünket megkeserítő államadósság féken tartása. Ezek mind, mind együttesen, sőt egyenként is történelmi léptékűek, amelyeket büszkén vállalhatunk.
Az elmúlt év kormányzati politikája benne a féléves magyar soros elnökséggel az én szememben a magyarok felelősségéről és a felelős politizálásról szólt. Az uniót irányító vezetőként megalkottuk azt a jogszabály csomagot, azt a hatos gazdasági jogszabály csomagot, és lezártuk, intézményesítettük azt az európai szemesztert, amire a jövő magyar és európai gazdaságpolitikáját is biztos alapokra helyezhetjük és biztosan építhetjük.
Ugyanakkor igen, szolidaritást kértünk a bankoktól. Szolidaritást kértünk a multinacionális cégektől és rendeztük a magánnyugdíj körüli áldatlan körülményeket. Valóban szakítottunk a régi gazdaságpolitikával. Valóban új irányt szabtunk a hazai gazdaságpolitikának. És szakítottunk elődeink gúzsba kötő és megszorításokra épülő politikájával. Miért tettük, mert biztosak voltunk abban, hogy képesek vagyunk önerőből, egyedül is a növekedés útjára lépni. Ma már a számot, ma már a tények, minket igazolnak. Sokan követnek minket ezen az úton. Persze nem féltünk hozzányúlni több évtizedes kérdésekhez sem. Melyek rendezésében be kell vallani, Európa is gyerekcipőben járt. Sem a francia, sem a spanyol barátaink nem találtak olyan motiváló, mindenki által tiszteletben tartó megoldást, a roma közösségek sorsának rendezésére, mint ahogy például a magyar vetőmag program, vagy éppen az Európában is közmegbecsülésnek örvendő roma stratégia ezt tette.
Nem volt könnyű és nem volt ellenhangoktól mentes, de tisztáztuk a szomszédainkhoz fűződő viszonyunkat. Elköteleztük magunkat már sikeresen Románia és Bulgária schengeni csatlakozásának támogatása mellett. Szolidaritást mutattunk, kiálltunk az elmúlt fél év során Horvátország uniós csatlakozásáért. És eredményesen is küzdöttünk. Sokan nem hitték, hogy ezekre a kérdésekre támogató válaszokat fogunk majd kapni. Pedig milyen jól esnek a támogatások, amikor elkeseredettek vagyunk egy-egy pillanatban. A siker bekövetkezett. És ennek nagyon örülünk. Ugyanúgy a Duna stratégia kérdésében. Ott pedig rávilágítottunk arra, hogy közös folyónk egy újfajta együttműködésnek is a forrása lehet. Jó érzés hallani most már múlt időben, sőt büszkeséggel tölt el valamennyiünket, hogy az unió vezetői mind, mind elismerően nyilatkoznak a magyar soros elnökségről. Azt mondják öregbítettük Magyarországnak a hírnevét is. Sikeresnek ítélik az együttműködésünket. Pedig nem volt könnyű. Nem könnyű a rajtvonal mögül indulni mindenféle kövekkel telerakott hátizsákokkal. És bebizonyosodott itt is, hogy a munka az együttműködés, a kitartó munka az eredményes lehet. Az elnökségi munka azonban megerősített. Megerősített abban, hogy nincs nemzeti és nincs európai szintű politizálás. Ezek közvetlen hatással vannak egymásra. Egymást közvetlenül alakító tényezők is. Azaz csak úgy hozhatunk Brüsszelben felelős döntést, hogy annak a jelen és jövőbeni hatásait hazánkra is ismerjük és egyúttal annak valamennyi következményét is vállalni tudjuk.
Tudom, tisztában vagyok vele, hogy az elmúlt év nem volt konfliktusoktól mentes. De, ha határozott célja van valakinek, akkor ez ezzel együtt jár. És azt kell, mondjam, hogy a következő évek, a következő esztendők is konfliktus helyzeteket fognak hordozni. Nekünk, a Fidesz Polgári Szövetségnek nem más, mint a tét, mint a magyar emberek bizalmának és hitének visszaállítása, a munka megtérülése a család megtartó erejének, közös értékeinknek a megbecsülésének a töretlen képviselete és közös boldogulásunk reményének sikeressége mellett. Ez a mi közös vállalásunk, erről szólt az elmúlt esztendő és erről fognak szólni a következő évek is.
Valaki egyszer így fogalmazott: a siker azokhoz pártol, akik elég energikusak, hogy dolgozzanak érte, elég bizakodóak, hogy higgyenek benne, elég türelmesek, hogy várjanak rá, elég bátrak, hogy megragadják és elég erősek, hogy megtartsák. Ezeket a mondatokat nekünk írták. Ezek a mondatok az elmúlt 8 évről és a következő évekről szólnak.
Végezetül engedjék meg, tisztelt küldöttek, kedves vendégek, hogy megköszönjem mindannyiuknak a nagyszerű munkáját, ami lehetővé tette, hogy ezt a mai talán unalmasnak mondott kongresszus, ami számomra soha sem lehet az, hogy megtarthassuk. Így a 24. alkalommal. És én kívánom sok ilyen „unalmas” kongresszusunk legyen még a jövőben és kívánom Önöknek, hogy minden nappal legyen több azokból az apró sikerekből, amelyekkel majd erőt meríthetünk a következő megmérettetésekhez, hogy az újabb sikerek és az újabb elismerések ne várassanak sokáig magukra.
Gál Kinga:
Jadranka Kosor, horvát miniszterelnök üzenete után felkérem Pokorni Zoltánt, a Fidesz alelnökét, hogy tartsa meg beszédét.
Pokorni Zoltán:
Tisztelettel köszöntök mindenkit a mai kongresszusunkon. Őszintén szólva, már mindent elmondtak előttem. Sok mondandóm nincsen. De Kósa Lajos barátom és Varga Misi azt mondta, hogy udvariatlanság, ha az ember nem beszél egy kongresszuson. Egy politikus nemcsak akkor beszél, ha van mondandója, hanem akkor, ha kell.
Bár meg kell, jegyezzem, hogy jelentős csúszásban vagyunk.
Egy év van mögöttünk, megtudtuk itt a mai napon, hogy ez egy hallatlanul sikeres év volt. Azt mindenki tudja, meg érzi, hogy azért nehéz volt. Sorra vették a szónokok az okokat, miért volt ennyi konfliktus. Egyrészt maga a kétharmad hatalmas, túlzott várakozást hozott. Csodavárást. Másodsorban, Misi beszélt erről az előbb, gyakorlatilag egy működésképtelen finanszírozatlan országot vettünk át egy évvel ez előtt. Az első feladat, a fizetőképesség fenntartása a tűzoltás volt. A harmadik ok, ami nehézségek során számba vehető, az a közügyek, a politika kriminalizálódása. Hagyó Miklós lassan már csak egy ilyen szeretetre méltó népmesei hős lesz a mostaniakhoz képest, hogyha kinyitjuk az újságot. Hogy mi minden bukik ki korrupciós ügy, visszaélés, rendőrségi ügyek. Negyedik, hogy nemcsak mi voltunk pénzügyi válságban, hanem egész Európa talán legnehezebb válságát éli. Görögország, Portugália, a spanyolok talán megússzák. Az ötödik a mögöttünk hagyott fél év, a soros elnökség rengeteg erőt kívánt, rengeteg energiát vitt el. Büszkék vagyunk rá természetesen, de a saját dolgaink intézésére jóval kevesebb figyelmünk, erőnk maradt. Legutolsó sorban okozott csak nehézséget mondjuk az ellenzék kritikája, támadásai. Miközben büszkék lehetünk erre az egy évre, ugyanakkor érezzük azt is, hogy túl sok mindenbe vágunk bele. Túl sok ponton vágunk egyszerre. Jó húsz évvel ezelőtt indítottam az első osztályomat. Most voltak a 20 éves érettségi találkozók, amire már én, mint tanár megyek. Egyik tanítványok meséli, hogy közben hobbiból futó lett, ultra maratonista lett. Borzalmas sportág. Nem 42 kilométert futnak, hanem 200-at, 250-et. Mellesleg háziorvos a fiatalember és mondja, hogy nagyon kellemetlen neki, amikor orvoshoz fordul, mert el kell mondani, hogy valahogy ott 100 és 150 kilométer környékén kezd sajogni az ízülete a combja és a háziorvosok barátként leginkább kinevetik, elzavarják, hogy menjen a fenébe a 150 kilométernél sajgó ízületeivel. Egy évnél, az első évnél szokott sajogni a combunk. Ez így volt 10 évvel ezelőtt is 99 környékén. Nem látjuk még, hogy a számos változtatás az új program, koncepció terv mivé fog összeállni. Mi lesz az a jövő kép, átélhető új, megújult újjáépített Magyarország, amiért dolgozunk. A konfliktusokat látjuk. Az elégedetlen szakmákat, barátainkat, szomszédainkat. Az eredményeinket még nem. Azt tudom csak magunknak mondani nektek, magamnak is, hogy ez így szokott lenni az első év környékén. Össze fog állni. Két-három év, a kormányzás két-három événél érthető, tapasztalható lesz majd minden szakterület, majd minden ágazat számára, hogy mit miért csinálunk. Magyarország átépítése macerás. Lakva. Aki újított fel úgy lakást, hogy benne lakik és felidézi a lepedőn talált vakolat darabkákat, a kádból alig kimosható homokszemeket, az tudja, hogy ez nem egy örömteli dolog. Átépíteni úgy egy lakást, hogy közben benne élünk. Hát még egy országot.
A felsőoktatás kapcsán hallottam egyszer ezt az adomát: a felsőoktatási integráció kicsit olyan, mint a temető áthelyezés. Sok érzékenységet sért és kevés a belső támogatottsága. Magyarország átépítése is kicsit hasonló. Sok érzékenységet sért és mindenki persze úgy gondolja, hogy a másik ágazatot, azt meg kell újítani, az övéké jó úgy ahogy van, ahhoz nem kéne hozzá piszkálni. Hozzá kell.
Van még egy gondunk. És ez a kétharmad. Kétharmados kormányzati többség, kétharmados parlamenti többség, hatalmas önkormányzati fölény. Gyakorlatilag nincs semmi, ami korlátozna bennünket. Amit ma kitalálunk, az holnap parlamenti törvényjavaslat, holnapután mindenkire kötelező viselkedési norma. Mennek a dolgok, haladunk előre. Sikeresek vagyunk. És ilyenkor hajlamosak vagyunk elhinni, hogy mindenhez értünk. Az elmúlt nyolc évben ellenzékben, természetesen majdnem minden végig gondoltunk, sok mindent fogalmazzunk őszintén. De minden részletkérdést nem. A legnagyobb veszély, ami ránk most leselkedik, azok mi magunk vagyunk. Ha azt hisszük, hogy mindenkinél okosabbak vagyunk, és mindent pontosan tudunk. Szó sincs róla. Az én mondandóm lényege egy szóval összefoglalható. Mértéktartás. Minket nem a történelem fog igazolni, mint II. Józsefet, egy királynál ez mehetett. Nekünk négy év múlva a választók visszaigazolása kell. Három, mielőtt a találgatások elindulnak az öt éves parlamenti ciklusról. Három év múlva a választók visszaigazolása kell. Lehet, hogy igazunk van, de erről az igazunkról külön-külön minden alkalommal meg kell győzni a híveinket a választókat. Lehet, hogy kiváló ötleteink vannak, hogy ezt építsük át, ezt alakítsuk át, de annak működnie is kell és jobban kell működnie, mint az előző időszakban. Kósa Lajosnak volt egy nagyon sikeres kongresszusi beszéde, talán 2006-ban, Fjodor Fjodorovics Vasziljev nagy szovjet filozófust idézte, nem fogom idézni a viccet végig, de ott felemlítette Imanual Kantot is, …remetét, akinek Lajos a szexuális szokásairól szólt akkoriban. Ez egy zárt ülés volt, könnyen megtehette. Kant hosszan elmélkedett arról, hogy mi mozgatja a történelmet. Illetve ő még optimista volt, abból indult ki, hogy a történelem jó irányba megy, noha a mozgató erői azok alantas dolgok. Ő még három erőt tételezett fel, azt mondta, hogy a bírvágy, a hatalomvágy és a kéjvágy mozgatja a történelmet. S az volt a nagy dilemma, hogy mégis mi lehet az oka annak, hogy a történelem jó irányba halad, ha ilyen negatív indulatok adják benne az erőt, a motorba a benzint. Ezt már nem Kant írta, ez az én hozzáfűzésem. Hol jelenik meg az erkölcs a történelemben. Nyilván valahol a célkitűzések kapcsán ott van mindenki általában jót akar. A távlati célok a víziók mindig erkölcsösek, nemesek. De közben sokszor találjuk azt, hogy a bírvágy, a kéjvágy és a hatalomvágy mozgatja a politika gigászi gépezetét. Megjelenik-e az erkölcs a mindennapokban. Én azt gondolom, hogy egy ponton biztos megjelenik. Akkor, hogyha egy politikai erő, noha hatalma lenne rá, még érdekében is állna, mégsem tesz meg valamit. Az erkölcs a fék az önkorlátozás képében jelenik meg a mindennapi politikában. Azt gondolom, hogy ma a legerősebb politikai család kongresszusán 20 éve nem volt ilyen politikai erő ebben az országban. Önkormányzati szinten, kormányzati szinten. Ma egyetlenegy dolog veszélyes ránk, ha nem tartunk mértéket. Nekünk a következő években a legfontosabb belső parancsolat, nem Kant miatt, hanem a magunk felfogása miatt, a mértéktartást kell, hogy legyen. S, ha ezt megőrizzük, akkor majd pár év múlva, nem tudjuk, hogy mikor, majd elmondhatjuk, hogy igen, én is ott voltam, amikor Magyarországot átépítettük, Magyarország megújult. Nemcsak láttam, hanem részt is vettem benne. Legyen így, hogy ezt a mondatot büszkén mondhassuk el.
Köszönöm a figyelmeteket.
Deutsch Tamás:
Tisztelt Kongresszus, kedves barátaim köszönjük Navracsics Tibor, Varga Mihály, Pelczné Gáll Ildikó és Pokorni Zoltán nagyszerű gondolatait, beszédeit. Az izgalmas várakozás pillanatainak a végére értünk, hiszen két kongresszus által megválasztandó testületről döntöttek a küldöttek, illetve már megválasztották, csak még nem tudjuk az eredményét. A Fidesz Magyar Polgári Szövetség alelnökeit, illetve elnökét. Ide a színpadra a szószékhez szólítom Kontrát Károly barátunkat, a kongresszus számvizsgáló bizottságának az elnökét és tisztelettel megkérünk arra Károly, hogy a szavazat számláló bizottság elnökeként a mandátum vizsgáló ügyrendi és összeférhetetlenségi bizottság tagjainak a megválasztásáról adjál tájékoztatást.
Kontrát Károly:
Köszönöm szépen. Tisztelt Kongresszus ismertetem a szavazás eredményét. A szavazóurnákban megtalált szavazólapok száma: 1484, ebből érvényes szavazatok száma: 1365, érvénytelen szavazatok száma: 119. A jelöltekre leadott szavazatok száma a következő: Dr. Nagy Gábor Tamás 1268 szavazat, Dr. Répássy Róbert 1263 szavazat, Dr. Bóka István 1242 szavazat, Dr. Nagy Andor 1226 szavazat, Erdős Norbert 829 szavazat, Dr. Vidoven Árpád 796 szavazat. Kimondom, hogy ennek alapján a kongresszus a bizottság tagjaivá Dr. Nagy Gábor Tamást, Dr. Répássy Róbertet, Dr. Bóka Istvánt, Dr. Nagy Andort és Erdős Norbertet választotta meg, gratulálunk. Vidoven Árpád pedig póttag lett. Köszönöm szépen.
Gál Kinga:
Megkérünk, hogy folytasd a számvizsgáló bizottság tagjairól szóló szavazás eredményeinek az ismertetését.
Konktrát Károly:
A szavazóurnákban megtalált szavazatok száma: 1481, érvényes szavazatok száma: 1342, érvénytelen szavazatok száma: 139. A jelöltekre leadott szavazatok száma a következő: Dr. Papcsák Ferencre leadott szavazatok száma: 1110, Dr. Dancsó Józsefre leadott szavazatok száma: 1105, Bánki Erikre leadott szavazatok száma: 1058, Menczer Erzsébetre leadott szavazatok száma 974, Dr. Kis Imre Lászlóra leadott szavazatok száma: 962, Bencze Gáborra leadott szavazatok száma: 729, Popovics Györgyre leadott szavazatok száma: 703.
Tisztelt Kongresszus kimondom, hogy a bizottság tagjaivá a küldöttek Dr. Papcsák Ferencet, Dr. Dancsó Józsefet, Bánki Eriket, Menczel Erzsébetet és Dr. Kis Imre Lászlót választotta meg, gratulálunk a megválasztásukhoz. A kongresszus Bencze Gábort és Popovics Györgyöt póttaggá választotta. Köszönöm szépen.
Deutsch Tamás:
Köszönjük károlynak a tájékoztatást, tehát a kongresszus megválasztotta a mandátum vizsgáló, illetve a számvizsgáló bizottság tagjait és póttagjait. Döntött a kongresszus az alelnökök személyéről is. Kérem Károlyt, hogy ismertesse az alelnök választás eredményét.
Kontrát Károly:
Tisztelt Kongresszus!
A szavazóurnákban megtalált szavazólapok száma: 1478. Az érvényes szavazatok száma: 1478, érvénytelen szavazat nem volt. A jelöltekre leadott szavazatok száma, Varga Mihályra leadott szavazatok száma: 1462, a Kós Lajosra leadott szavazatok száma: 1458, Pelczné Dr. Gáll Ildikóra leadott szavazatok száma: 1384, a Pokorni Zoltánra leadott szavazatok száma: 1319.
Kimondom, hogy a küldöttek Varga Mihályt, Kósa Lajost, Pelczné Dr. Gáll Ildikót és Pokorni Zoltánt alelnököké választotta meg, gratulálunk.
Gál Kinga:
Most pedig Károly kérlek ismertesd az elnökválasztás eredményét.
Kontrát Károly:
Tisztelt Kongresszus!
A szavazóurnákban megtalált szavazólapok száma: 1472, érvényes szavazatok száma: 1472. Érvénytelen szavazat nem volt. A jelöltre, Orbán Viktorra leadott szavazatok száma: 1468.
Tisztelt Kongresszus!
Orbán Viktor a leadott szavazatok 99,7 százalékával a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség elnökévé választotta a kongresszus, gratulálunk.
(zene)
Orbán Viktor:
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Tisztelt Kongresszus!
Kedves Küldöttek!
Mélyen Tisztelt Vendégeink!
Köszönöm szépen a bizalmat. Nem tudom emlékeztek-e még, hogy éppen tíz éve tartottunk utoljára kongresszust kormányzó pártként. Gratulálok Nektek, hogy kitartottatok és hosszú menetelés után megérkeztetek, megérkeztünk ide. Örülök, hogy ennyi régi harcostársat látok ma itt együtt, aktivistákat, polgármestereket, európai parlamenti képviselőket, frakcióvezetőket, minisztereket. Hogy tíz év milyen nagy idő is, azt talán akkor látni a legjobban, amikor a gyerekeinkre nézünk, akiket tíz évvel ezelőtt óvodába vittünk, most meg gimnazisták. Bizony tíz évvel idősebbek lettünk, ezen nincs mit szépíteni. A jó hír az, hogy nemcsak, hogy idősebbek lettünk, hanem erősebbek és tapasztaltabbak is. Ellenfeleink csak önigazolásnak és önmegnyugtatásnak tartották, amikor azt mondtuk, amit túlélünk, erősebbé tesz bennünket. Sok küzdelmet vívtunk az elmúlt tíz évben, arattunk sikereket és szenvedtünk el fájó kudarcokat is, de minden küzdelmünkből erőt tudtunk meríteni, végső soron mindegyik erősebbé tett bennünket. Gondoljatok 2002-re vagy éppen 2006-ra. Emlékezzetek, kezdettől fogva, amióta a Fidesz megszületett, hányan és hányféleképpen próbáltak lebeszélni, eltántorítani, meggyőzni minket, hogy ne azt képviseljük, amit, hogy hagyjuk a pokolba az igazságot, legyünk pragmatikusak és álljunk be a sorba. Hol gumibottal, hol fenyegetéssel, hol gumilövedékkel, vagy éppen külföldre kiszervezett támadásokkal, lejárató kampánnyal. De nem hagytuk magunkat, minden küzdelmünket végig vittük, minden harcunkat megharcoltuk.
Tisztelt Kongresszus!
Emlékezzetek mi voltunk, akik kimondtuk, hogy a szovjet katonák menjenek haza. Kiálltunk a diktatúra kiszolgálóival szemben a szabadságért, demokráciáért, és soha nem árultunk velük egy gyékényen. Minden kétkedővel szemben keresztül vittük a magyar vállalkozók és munkaadók támogatását a Széchenyi-tervvel, megemeltük a béreket, kiharcoltuk a családok számára az otthonteremtés lehetőségét, eltöröltük a tandíjat és megoldottuk, hogy 40 év munka után a nők elmehettek nyugdíjba. Nemzeti petícióval harcoltunk a megszorítások ellen, felvettük a kesztyűt a hazugságok ellen, és kimondtuk az igazságot akkor is, amikor ezzel választást lehetett veszíteni. Sokat tanultunk az elmúlt tíz év alatt. Megtanultuk, hogy a győztesnek nem igaza van, hanem dolga és kötelessége, amit el kell végeznie. Megtanultuk, hogy a mi világunkban, a politika világában nem lehet tévedések nélkül dolgozni, és mi sem vagyunk tévedhetetlenek. Megtanultuk, hogy nem azt kell nézni, ami elválasztja, hanem azt, ami összeköti az embereket. Megtanultuk, hogy nem ideológiákért kell küzdeni, hanem Magyarországért. Nem ideológiák mellett kell kiállni, hanem az emberek mellett, és megtanultuk, hogy ki kell állni Magyarországért a hazai és a nemzetközi baloldallal szemben is.
Barátaim a hazai és a nemzetközi szocialisták politikája egyszerű, mint a fajék. Demokrácia csak akkor van, ha ők vannak kormányon, ha nincsenek, demokrácia sem lehet. Ezért Barátaim mi kiálltunk Európában is Magyarországért, amikor méltatlan politikai támadások érték hazánkat és mindenkinek világossá tettük, nem tűrünk beleszólást, nem tűrünk kioktatást senkitől. És kiálltunk az elmúlt egy évben az országért és az emberekért, amikor bankadót és válságadót vezettünk be, a korábban megszokott, és a külföld által követelt megszorítások helyett. Kiálltunk, amikor csendben és békében elköszöntünk az IMF-től. Kiálltunk, és ezután is ki fogunk állni, hogy elmondjuk a rendvédelmi dolgozóknak, senki, így ők sem követelhetnek maguknak indokolatlan előnyöket, vagy kiváltságokat az adófizetők, vagy éppen a nyugdíjasok pénzéből. Kiálltunk, és kiállunk az arányos munka- és családbarát adórendszer mellett, mert tudjuk azé az országé a jövő, aki képes úgy támogatni a munkát, hogy közben nem bünteti a sikert. Kiálltunk, és továbbra is kiállunk azért, hogy Magyarországon is legyen következménye a szavaknak és a tetteknek. Ezért ragaszkodunk az elszámoltatáshoz, aki bűnt követett el az ország ellen, az kapja meg, ami jár érte. Ideológiai, elméleti és értelmiségi párt helyett az emberek melletti kiállás pártja lettünk. A mi politikai krédónk tiszta és világos, mi mindig, minden helyzetben kiállunk Magyarországért és a magyarokért bárkivel szemben.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nem akármilyen évtized telt el a két kormánypárti kongresszusunk között. A XXI. század első évtizede alapjaiban rengette meg a világot körülöttünk, és arra kényszerítette civilizációnkat, hogy józanodjon ki hamis illúzióiból és utópiáiból. A földmozgásoknak még távolról sincs vége. A válság először csak udvariasan kopogtatott, oda sem bagóztunk, erre betörte az ajtót, beszabadult a házba, végigsöpör mindenen és gyökerestül felforgatja, átrendezi az életünket. 1990-ben a Nyugat győzelme teljesnek tűnt, de ma 2011-ben jól látszik, hogy az emberiség történetének egy teljesen új és ismeretlen fejezete kezdődik meg. Nyugaton a helyzet bizonytalan. Tíz éve még mindenki hitt abban az utópiában, hogy a piac mindenható és láthatatlan kezével mindent elrendez, ha az állam nem avatkozik bele. Ma már épeszű ember nem vitatja, hogy az állam szerepének megújítása nélkül nincs esély leküzdeni a ránk zúduló hatalmas bajokat. Tíz éve még az egész nyugati világ féktelenül költekezett hitelekből. Mindenki abban a rózsaszín illúzióban ringatózott, hogy ez a végtelenségig folytatódhat, lehet munka nélkül is gyarapodni. Mára az illúzió léggömbje szétpukkant és a kezünkben maradt nyúlós rongydarabot szorongatva próbáljuk keresni az útját, hogyan kerüljük el a teljes összeomlást, miképp adjuk vissza a munka becsületét, és hogyan védjük meg maradék életszínvonalunkat. Tíz éve még maradinak és sovinisztának bélyegezték azt, aki a család és a nemzet fontosságára felhívta a figyelmet. Ma már az egész világ kezdi belátni, hogy a természetes emberi közösségek, különösképpen a család és a nemzet megerősítése nélkül civilizációnk egyszerűen nem képes fenntartani magát. A vadállat, amit válságnak hívunk, a vadállat, amit válságnak hívunk, nem más, mint a természet törvényének megnyilvánulása, amely kijózanít, amikor az ember rossz útra téved, és velünk nyugatiakkal ez történt. Egyre kevesebben dolgoztunk, mégis egyre többet költöttünk, és leginkább leszoktunk arról, hogy kiálljunk magunkért. A nyugati világ nem állt ki a saját értékeikért, nem állt ki keresztény gyökereiért, és nem állt ki a keresztény hagyományaiért, inkább hagyta magát lebeszélni ezek fontosságáról. Nincs okunk hát meglepődni azon, hogy ma egy új világrend van alakulóban, amelyben a régi előfeltevések, fogalmak, szabályok, legalábbis jelentős részével nem megyünk már semmire. Új versenyek kezdődtek, és a startvonalaknál új versenyzők is megjelentek, ráadásul nem éppen kispályás versenyzők. Eddig sikertelen országok válnak sikeressé, és a korábban sikeres országok hátra csúsznak. Országok és nemzetek jutnak koldusbotra, és egész népek kerülnek az adósok börtönébe.
Tisztelt Kongresszus!
Amikor a régi utak már nem járhatók, mert elsöpörte őket a válság, eszünkbe jut az a bölcsesség, miszerint nincsenek kész utak, az utakat az ember saját magának töri. A politika állandó úttörés. Szerencsés időkben hosszabb pihenőkkel, válságos időkben megállás nélkül az. Európának és vele az európai keresztény civilizációnak most erre kell vállalkoznia, új utakat törni a jövő felé. Az is jól látszik, hogy ma két lehetséges út áll előttünk, a teljes megújulás vagy a görög út. Barátaim a megújulás az eltökélt és határozott cselekvés, vagyis a döntések útja, és nem az elméleti vitáké. A célokat és a feladatokat nem elég kijelölni, a munkát el kell végezni magabiztosan, mozdulatról-mozdulatra szívós nyugalommal.
Tisztelt Küldöttek!
Nézzétek a magyar európai uniós elnökség sikerének titka éppen ebben volt. Elvégeztük a munkát, egyetlen ügyben sem hagytuk, hogy a probléma súlya, vagy a pesszimizmus, a kishitűség, vagy mások kételkedése elbizonytalanítson bennünket. A támadásokat visszavertük. Az Európai Parlament izgága kötekedőinek adtunk néhány kokit, leesett néhány saller, kiosztottunk néhány baráti tarkón-legyintést és higgadt, kimért tempóban elvégeztük a munkát. Magyarország szembe találva magát a problémák sokaságával és gigászi méretével, nem hátrált meg, hanem tette a dolgát. A kormány nem elméleti recepteket kínált, hanem az ország megújításával gyakorlati, kézzel működő, kézzel fogható és működő példát adott Európának. Azzal a felfogással, ahogy az utóbbi hónapokban megújítottuk Magyarországot, két egyszerű és józan tanácsot fogalmaztunk meg az egész kontinens számára. Először is merjünk magunk lenni. Másodszor pedig ne hagyjuk, hogy mások mondják meg, mit tegyünk. Vagyis mi nemcsak Magyarországért álltunk ki, de tudjuk, hogy ki kell állnunk Európáért, a közös célokért, és ki kell állni az európai polgárokért is. Ha Európa ezen az úton megy tovább, akkor van esélye megerősödni, és történelméhez méltó helyet elfoglalni az új világrendben. Az európaiaknak azonban tudnia kell ezen az úton két harcot meg kell vívni, ha akarják, ha nem. Egyet az adósság ellen és egyet a munkanélküliség ellen.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Tíz év elteltével tehát most ott tartunk, hogy a válságnak nevezett elszabadult erő újra írja a szabályokat. A kultúra lényege éppen a természet vad erőinek megszelidítése, a szelet visszafújni nem lehet. Sokkal okosabb együttműködni vele, befogni a vitorlánkba és így megzabolázni. Ha az élet új szabályokat ír, okosabb nem vitatkozni, hanem átállni az új szabályokra. Magyarország kellően szerencsés és bátor volt, hogy ideje korán, talán mindenkinél előbb felismerte ezt a helyzetet, és leváltotta a régi világot, amely mindenütt kudarcot vallott. Nem pusztán egy kormányt váltottunk le 2010-ben, hanem egy világot, azt a magyar világot, ami csődöt mondott. Ehhez össze kellett szedni minden maradék erőnket, mert egy világ leváltásához nem lett volna elég az, ami elég egy kormányváltáshoz. Ezért jött létre, ehhez kellett a kétharmad, a kétharmados forradalom. Hajtűkanyart kellett végrehajtanunk, hogy a görög útról letérjünk, ez nehézségekkel jár. Olykor nekipréselődünk az autónk kárpitjának, lehorzsolódik térdünk, könyökünk és homlokunk, de végül mégis csak épségben túléljük. És legyünk büszkék arra, hogy volt erőnk és szívünk, hogy másokra is figyeljünk, hogy mindenkivel törődjünk és a válságkezelés legnehezebb pillanataiban sem hagytunk senkit az út szélén, és nem is fogunk.
Tisztelt Kongresszus!
Ilyen manővereket nem lehet bizonytalanul, tesze-tosza módon gatyázva véghezvinni, ezekhez határozott, gyors döntések és cselekedetek kellenek. Fontos volt az is, hogy ideje korán felismertük a gyakorlatias együttműködéseké a jövő. A világ átrendeződése ugyanis új versenyeket hoz magával, például a szövetségkötések versenyét. Magyarország sikeresen benevezett ebbe a versenybe. Az Egyesült Államokkal egy meglévő, erős szövetséget mélyítettünk tovább. Európában erősebb a pozíciónk, mint valaha volt. És a legerősebb arab államtól is megérkezett a meghívás, hogy rendezzük azt, amit az elmúlt nyolc év arabellenes politikája Magyarországon elrontott. Természetesen minden szövetségnek, amit kötünk, valós alapokra kell épülnie. Amerikával való szövetségünk alapja a szabadság iránti szenvedélyes elkötelezettség. Európával a nyugati értékek a kulturális hagyományok, Közép-Európa országaival a közös sors és közös történelem köt össze minket. Kínával a munkaalapú gazdaság és az adósság elleni küzdelem adja a szövetség alapját. Aki Kínával a nyugati értékek alapján akar együttműködni, az olyan elvarázsolt, hogy biztosan már elsőre felveszik az LMP-be. Az új világban Kedves Barátaink a saját érdekeinkért kötünk szövetséget. Csak akkor, ha az nekünk jó, ha abból az országnak és az embereknek előnye származik. Magyarország bejelentette azt a törekvését, hogy Közép-Európa legstabilabb és leggyorsabban fejlődő országává váljon. Egyre szaporodnak a jelek, amelyek arra utalnak, hogy jó irányba indultunk meg. Gondoljatok csak bele, a mai viszonyok között, amikor korábban sikeres nyugat-európai országok egymás után kerülnek komoly bajba. Mi egy év alatt stabilizáltuk az országot, komoly szövetségeket kötöttünk, sikerrel küzdöttünk Európáért a soros elnökségünk idején, és csökkenteni tudtuk az államadósságot. Egész Magyarország és benne a mi közösségünk minden tagja méltán lehet büszke magára és azokra a változtatásokra, amelyeket az elmúlt egy évben véghez vittünk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mi magyarok idejében észleltük, hogy a régi világnak befellegzett, és Magyarországot borzasztó erőfeszítések révén a jövő útjára kormányoztuk. Innen üzenjük, senkinek nem fogjuk hagyni, hogy a jövő útjáról letérítsen minket, nem fogjuk hagyni, hogy Magyarország visszasodródjon a görög útra. Készen állunk arra, hogy megvívjuk a Fidesz történetének legnagyobb küzdelmét, megvívjunk a múlt hibáival és azokkal, akik ma is védelmezik a múlt hibáit. Ne legyen kétségetek, vannak, akik vissza akarják fordítani Magyarországot. Vannak, akik jól jártak, miközben Magyarország szenvedett. Vannak, akik jól jártak, miközben milliók veszítették el munkájuk gyümölcsét, kényszerültek felélni tartalékaikat és sodródtak családostul a tönk szélére. Vannak, akik jól jártak, miközben az embereknek a gatyájuk is ráment, hogy biztosítsák puszta létfenntartásukat. Vannak, akik degeszre keresték magukat azon, hogy az országot a feje búbjáig eladósították. Ne legyen kétségetek, vannak, akik a jövő útjáról a görög útra akarják terelni Magyarországot, arra az útra, amely kényszerprivatizációhoz, az ország vagyonának eladásához, radikális bércsökkentéshez, százezrek elbocsátásához, adóemeléshez, új adók kivetéséhez és elszegényedéshez vezet. Mi a jövő útján végig fogunk menni akár tetszik ez a múlt embereinek itthon és külföldön, akár nem.
Tisztelt Kongresszus!
Tisztelt Küldöttek!
Háborúban állunk az adóssággal, és nem fogjuk hagyni, hogy legyőzzön. Amikor az embernek van választási lehetősége, természetesen a békét választja. De nekünk ebben az ügyben erre nincs lehetőségünk. Az adóssággal nincs békés egymás mellett élés. Az adósság esetében csak két lehetőség van, vagy mi győzzük le, vagy az győz le minket. Mi megfogjuk csinálni, megfogjuk csinálni, mert amíg adósok vagyunk, valójában másoknak dolgoznak, mások keresnek és mások járnak jól a mi munkánkkal. Igen az úgy lesz, hogy legyőzzük az adósságot és megszüntetünk mindent, ami Magyarország eladósodásához vezet. Igen, az úgy lesz, hogy vissza hívunk a munka világába mindenkit, aki munkaképes, és segély helyett munkát fogunk adni. Igen az úgy lesz, hogy egyre több munkahelyet teremtünk, és újra érdemes lesz dolgozni és vállalkozni. És az úgy lesz, hogy ezentúl is az emberekkel együtt fogunk kormányozni, minden fontos ügyben meg fogjuk hallgatni őket, kikérjük a véleményüket és döntéseinknél figyelembe fogjuk venni, amit mondanak. Igen úgy lesz, hogy felszámoljuk a kiváltságokat, az indokolatlan előnyöket, a kedvezményeket és megteremtjük az érdem szerinti boldogulás feltételeit. Igen ez így lesz, feltéve, ha Ti is így akarjátok, és képesek lesztek kitartani céljaink, az egység, egymás, vagyis végső soron Magyarország mellett.
Tisztelt Kongresszus!
Tisztelt Küldöttek!
Kedves Barátaim!
Itt vagyunk tehát újra tíz év után. Itt vannak velünk mindazok, akik itt voltak, velünk voltak az elmúlt tíz év alatt is. Köszöntöm őket, itt vannak velünk a határon túliak, akik csak tőlünk remélhetnek nemzetegyesítést célzó elkötelezett nemzeti politikát. Itt vannak a keresztény-demokraták, a KDNP-sek, akik jóféle horgonyláncként tartják szövetségünket a keresztény és keresztyén kultúra vizein. Itt vannak az MDF-esek, az igaziak, a Nemzeti Fórumosok Lezsák Sándor vezetésével, akik a népi politika legjobb hagyományait adják a munkánkhoz. Itt vannak a kisgazdák és a Gazdakörök, akik emlékeztetnek bennünket arra, hogy a magyar vidék és mezőgazdaság nélkül nincs jövője Magyarországnak. Itt vannak velünk a Munkástagozat tagjai, szakmunkások és segédmunkások, azok, akiket a baloldal rég lerúgott magáról, akiket már rég nem akar egyesíteni, és végképp nem akar győzelemre vezetni. Itt vannak velünk és emlékeztetnek bennünket, emlékeztetnek bennünket arra, hogy a politika értelme, hogy simább, könnyebb, reményteljesebb lehessen az élet, és ne csak a milliárdosok villáiban, de a lakótelepeken, a külvárosokban és az ipari övezetekben is. Legyetek büszkék arra, hogy mi a kétkezi munkából élő emberek, a korán kelők, a munkások pártja is vagyunk. Itt vannak velünk a Kulturális tagozat szellemi emberei is, figyelmeztetve arra, hogy szellemi teljesítmény és kultúra, művészek, pedagógusok, orvosok és tudósok nélkül az élet nem lehet tágas és szárnyaló, csak szűk, földhöz ragadt és nyomasztó. Itt vannak velünk a nyugdíjasok Iván László Bátyánk vezetésével, és emlékeztetnek minket arra, hogy mi nemcsak a jövő, nemcsak a gyermekeink, hanem a szüleink pártja is vagyunk. És ez nem csupán a nyugdíjasok iránti kötelességeinket jelenti, hanem azt is, hogy védeni kell a hazát. Védeni kell a nemzetgazdaságot, védeni kell a közösségi vagyont, mert ezzel az ő életük munkájának értelmét is védjük. És itt vannak velünk a romák, a cigányok is. Ők pontosan tudják, hogy csak a Fidesznek fontos, csak a Fidesz számára lelkiismereti kérdés az a tűrhetetlen történelmi tény, hogy amíg a kommunizmus alatt meg lehetett találni a módját, hogy a cigányok tömegesen dolgozzanak, addig erre a magyar demokrácia nem képes. Igen Kedves Flóri, együtt meg fogjuk csinálni, a cigánygyerekek iskolába fognak járni, a felnőttek dolgozni fognak, és be fogják tartani a törvényeket.
Kedves Barátaim!
Köszönöm Nektek a hitet, az eddig megfeszített munkát, a kitartást és minden támogatást és szeretetet, amit kaptam Tőletek. Egy dolgot kérek csak, ne hagyjátok magatokat. Ne feledjétek, mi vagyunk azok, akik hisszük, akik igazán hisszük, hogy az igazság szabaddá tesz. Azt kérem, hogy ebből soha, ebből soha ne engedjetek. Álljatok ki és legyetek kitartóak. Hosszú évek hibáit kell kijavítanunk. Fokról-fokra, napról-napra kapaszkodunk felfelé, és igen, sokszor fogcsikorgatva. Ha évekig vittek minket befelé az erdőbe, nem tudunk, bármennyire is szeretnénk, nem tudunk egyetlen év alatt kijutni belőle. Az eredményekből ma még csak különálló mozaik kockákat lehet látni. És ezekről sokak számára úgy tűnhet, nincs is köztük összefüggés, de higgyétek el, Én tudom, hogyha nem hátrálunk meg, ha végig csináljuk, akkor egyszer csak elkezd összeállni a kép, és a végén az fog kikerekedni belőle, amire mindig is vágytunk, egy olyan erős és büszke ország, ahol minden ember megtalálja az otthonát és boldogulását, ahol képesek jó életet teremteni maguknak a magyarok. Azt soha nem mondtam, most sem mondom, hogy könnyű lesz, és azt sem, hogy néhány nap alatt célba érünk, de azt igen is mondom, hogy sikerülni fog, és Én tartani fogom a szavamat.
Hajrá Magyarország! Hajrá Magyarok!