A kormány tehát - 180 fokos fordulatot véve - most már bagatellizálja az egy éve saját maga által exponált kérdést.
Szakértői azt mondják ugyanis, hogy a színlelt szerződéssel "alvállalkoztatott" dolgozók problémájának humánus, de hatékony megoldására ígért önfoglalkoztatás nevű intézmény, amely valamiféle átmenet lett volna az alkalmazotti és az alvállalkozói lét között, nem megoldás. Biztosan így van, bár magunk nem tudjuk, mi is lett volna ez a csodaszer, hiszen részleteit feltehetően sohasem méltóztatták kidolgozni az erre illetékesek, vagy ha igen, nem árulták el.
Most két eset van. Vagy "végleg" belenyugodnak a hatóságok ebbe a - résztvevőknek rövid távon hasznos, ám megalázó - kenyérkereseti formába (a probléma alóli, most elkezdett kisunnyogás ezt valószínűsíti), vagy újra elkezdenek fenyegetőzni a munkaügyis kommandókkal és az adóhivatal inkasszórészlegeivel.
Pedig tényleg találhattak volna megoldást. A "munkavállalók" zöme valószínűleg örömmel vállalna némileg több közterhet a nyugodt alvásért és a munkaviszonnyal járó védelemért, a tb-ellátásért. Valószínűleg a cégek (a tényleges alkalmazók) döntéshozói is hasonlóan gondolkodnának, ha nem kellene a visszavett alkalmazottaik igen magas foglalkoztatási költségeit (elsősorban a tb-járulékokat) teljeskörűen megfizetniük.
A megoldást keresőknek feltehetően a sikeres eva szolgálhatna mintaként: méltányosan alacsony közteher, kicsi adminisztráció, amnesztia jellegű, fokozatos bevezetés. Persze csak akkor járnak eredménnyel, ha nem csak színlelik, hogy keresik a megoldást.

MH-álláspont