Szentmihályi Szabó Péter: A nyugdíjas szerény öröme, hogy csak olyan emberekkel találkozik, akikkel szívesen van együtt. Ha ellenszenves ember képét látja az újságban, gyorsan továbblapoz, ha ugyanez a figura megjelenik a képernyőn, átkapcsol, de sokszor nem elég gyorsan, vagy ott marasztja a kíváncsiság, mint amikor az állatkertben leragad az ember a különös hüllőknél, rovaroknál. Cohn-Bendit ilyen hatást gyakorol rám, különösen az a pimasz vigyor, amely kiül az arcára. Ebben a provokatív, szemtelen, pökhendi vigyorban benne van a mérhetetlen fölényérzet, a szilárd meggyőződés, hogy csakis neki van és lehet igaza, ő maga a tudás és haladás megtestesítője. Ezt a sajátos arckifejezést lehetett látni az SZDSZ prominens személyiségein, amikor nyilatkoztak vagy vitatkoztak. Erre szokták mondani, hogy „tenyérbe mászó”.