- A most szerdán nyilvánosságra hozott Fehér Könyv 50 pontban sorolja fel tételesen az előző városvezetés hibás döntéseit. Ön számára melyik a legfelháborítóbb ebből a félszáz ügyből?

- Elsősorban az általános gyakorlatra használnám a felháborító kifejezést, de ha mindenképpen ki kellene emelnem ügyeket, akkor nagyságrendjétől fogva az adósságállomány alakulását és a négyes metró körüli szerződéseket ragadnám ki. A Fehér Könyvre azért volt szükség, hogy le tudjuk zárni a múltat, ami azonban nem egyenlő azzal, hogy a kiindulási pontot eltöröljük. Nevek és felelősök nem találhatók a dokumentumban, mert a helyzetet akartuk tényszerűen közölni, nem pedig személyeskedni. A könyv csak az ötven legsúlyosabb problémát tartalmazza, azt azonban senki se gondolja, hogy ne lehetne még hosszasan sorolni a listát. A brosúrát a Főpolgármesteri Hivatal munkatársai állították össze, elsősorban azok, akik az előző ciklusokban is itt dolgoztak. Az ellenzék máris régi fideszes szerződésekről beszél, azonban ezt a próbálkozást rendkívül erőltetettnek érzem. A Fehér Könyv arra szolgál, hogy a viszonyítási alapokat tisztázzuk, és most egyértelműen látható, hogy milyen körülmények között vettünk át Budapest irányítását. Az elkészítésére azért is volt szükség, mert különböző kommunikációs trükkök segítségével ma már egyre kevesebben emlékeznek például arra, Orbán Viktor mekkora adósságállománnyal vette át az ország irányítását 2010 júniusában.

- A Fehér Könyv szerint Budapest adósságállománya eléri az 1000 milliárd forintot. Az elmúlt egy esztendő tekintetében mit gondol, mikorra rendezhető a főváros anyagi helyzete?

-  Nem szeretném kikerülni a kérdést, ugyanakkor rendkívül nehéz egzakt választ adni rá. Most készül az önkormányzati törvény, és nem mindegy, milyen feladatok maradnak az önkormányzatoknál, ahogy az sem elhanyagolható szempont, miképp zárulnak a tárgyalások az Alstommal, illetve hogyan rendeződik a négyes metró helyzete, és az sem mindegy, hogy a BKV tekintetében a kormánnyal milyen megállapodást tudunk kötni. Ezek olyan súlyos tételek, hogy eredményük ismeretének hiányában felelőtlenség lenne nyilatkozni. Egyébként ide tartozik a helyi adók kérdése is, jelenleg a fővárosi önkormányzatnak nulla adókivetési joga van, ami kezelhetetlen állapot.

- Horváth Csaba szerdai sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott, Önnek a szimbolikus lépéseken túl eddig nem voltak érdemi intézkedései. Valóban nem volt semmire sem elég az elmúlt nyolc hónap?

- Az az érzésem, hogy a pártközpontban valakik Horváth Csabának leírnak egy cetlire néhány gondolatot, amit addig ismételget, míg nem szólnak neki, hogy itt ez az új cetli, és már mást kell mondani. Az MSZP a kormány tekintetében egyébként ugyanezt szajkózza, hogy semmi érdemleges nem történt. Horváth Csaba kijelentésére reagálva úgy fogalmaznék: voltak szimbolikus döntések, de emellett érdemi lépések is megvalósultak az elmúlt nyolc hónapban. Példaként az új közszolgáltató struktúrát tudnám említeni, de emellett a főváros alapstruktúrájához is hozzányúltunk. Budapest működtetése esetében szétválasztottuk a megrendelői, a végrehajtói és az ellenőrzői szerepköröket, ez utóbbit szinte nyomasztó többségben átengedtük az ellenzék számára, miközben az elmúlt húsz évben erre nem volt példa.

Komoly változásokat hajtottunk végre a közterületeken és az aluljárókban is: sok pozitív visszajelzés érkezett; a hajléktalanokért már most, nyolc hónap alatt többet tettünk, mint az előző városvezetés a rendszerváltás óta. A racionalizálásnak köszönhetően sok milliárdot takarítottak meg közszolgáltató cégeink, és megváltoztattuk a szerződéskötési gyakorlatot. Ma már nem lehet átalányáras megállapodásokat létrehozni, és külsős megbízások is kizárólag egészen indokolt esetben, főpolgármesteri és főjegyzői együttes engedéllyel írhatók alá.

- Június végén hosszú huzavona után komoly előrelépésekről számolt be a sajtó az Alstom-ügyben…

- Valóban nagyot léptünk előre, tizenkét pontból mindössze egyetlenegyben nem sikerült megegyeznünk, és amire nem lehetett pontot tenni, az elsősorban a francia cég és a hatóság ügye.  Július 21-én érkezik ismét Budapestre az Alstom-vezér, reményeim szerint akkor sor kerülhet az utolsó pont rendezésére is. Természetesen a hatóság munkájába mi nem szólunk bele, azonban véleményem szerint minél előbb meg kellene szólalniuk ebben az ügyben. Nyolc hónapja hallgatnak, ami tarthatatlan állapot. Még most júliusban tisztázni kellene, milyen feltételekkel kaphat engedélyt az Alstom, ha kaphat egyáltalán.  Ezen a megegyezés múlik minden, ha ugyanis nincsen vasúthatósági engedély, akkor nem vehetjük át a szerelvényeket, és abban az esetben könnyen elveszíthetjük a 187 milliárdos uniós támogatást. Amennyiben július 21-én megegyezünk, a dokumentumot egy záradékkal látjuk el, amely szerint akkor léphet életbe a megállapodás, ha azt a Fővárosi Közgyűlés jóváhagyta.

- Sok támadás érte az új vezetést a közterületek névváltozása miatt, melyek nagy része történelmi hagyományainkkal indokolható. Ugyanakkor a főváros új zászlójára miért volt szükség?

- A szocialista propaganda elég sajátosan interpretálja ezeket a kérdéseket. A közterületek névváltoztatása körüli háborgás már csendesedni látszik, így most a középpontba a zászló került. Az elégedetlenkedőknek el kell fogadniuk, hogy vannak időszakok, mikor a szimbólumok változnak. Az új koncepciót egyébként előkészítettük: az internetes szavazáson is támogatást kapott a hófehér alapon található régi címer, illetve a nemzeti színű minták. A katonai zászlókkal való állítólagos hasonlóság miatt feltehetőleg kisebb korrekciókat kell majd elvégezni rajta, és a ”farkasfogak” helyett ”sima” nemzeti színű szegély kerül a lobogóra.

Az ellenzéknek el kell fogadnia, hogy nem akarjuk átvenni azokat a szimbólumokat, amiket a megítélésünk szerint kétséges működésű korábbi vezetés használt. Sokan azzal érvelnek, hogy az a zászló még az 1870-es évekből származik, és történelmi hagyományokkal rendelkezik, azonban ez nem igaz. Az a lobogó egy piros-arany-kék zászló volt, amit a szabaddemokrata vezetés piros-sárga-kék színre cserélt le. Véleményem szerint ez nem egy „kellemes” színkombináció, és ezzel nem egy másik állam trikolórját szeretném bírálni. A címerhez pedig nem nyúltunk.

- A BKV korábban már kapott az államtól egy 15 milliárdos gyorssegélyt, melynek a második fele a napokban lesz esedékes. Mit lehet tudni az újabb dotációról? Mikor érkezik meg a számlára a pénz, és készülnek-e vészforgatókönyvvel, ha mégsem?

- Ezzel kapcsolatosan egy dolgot szeretnék leszögezni: a miniszterelnök nekem tett ígéretei eddig mindig teljesültek. Abban egészen biztos vagyok, hogy a korábban megbeszélt támogatás teljesülni fog, az azonban kétségtelen, hogy ezzel az ügy nincs befejezve, hiszen a BKV rendelkezik egy 73 milliárdos banki és egy 800 milliárdos belső adósságállománnyal, melyről a szocialisták mindig igyekeznek megfeledkezni. Ez persze nem csoda, ugyanis a városüzemeltetést tizenöt évig ők felügyelték.

A következő lépés az lehet, hogy az állam átvállalná a közvetlen banki adósságállományt. A kérdés csak az, hogy mit kér cserébe? Opcióként felmerült ingatlanok átadása, azonban komoly értékbecslések nélkül ezt aggályosnak tartom. Nagy kérdés az is, hogy a BKV bekerül-e a Nemzeti Közlekedési Szövetségbe a MÁV és a Volán mellé. A tárcák némelyike támogatja az elképzelést, néhányan azonban vadul ellenzik. Véleményem szerint, ha a vasúttársaságot konszolidálják, akkor célszerű lenne a BKV-t is, ami az ország egyik legnagyobb cége.

- Egy internetes portál információja szerint az ősz folyamán új, budapesti televíziós csatorna indulhat. Jelenleg hogy állnak az előkészületek?

- Nem szeretnék bővebben beszélni erről a témáról, de tény: valóban szeretnénk egy fővárosi televíziós csatornát indítani még idén, és a tárgyalások alakulása alapján úgy tűnik, ősszel lehetőségünk nyílik rá. Az elképzelések szerint idén még csak napi 2-2 óra közszolgálati műsort adna a tévé felvételről, méghozzá reggel és este.

- Égető probléma évtizedek óta a budapesti egészségügyi intézmények helyzete. Számos koncepció látott napvilágot: összevonásokról, bezárásokról lehetett olvasni. A fővárosnak jelenleg van–e elfogadott álláspontja a helyzet megoldására?

- Budapesten az egyházi és a magán kórházakat leszámítva három külön csoportba oszthatóak az egészségügyi intézmények: az állami kórházak mellett beszélhetünk önkormányzati kórházakról, valamint az orvosi egyetem égisze alá tartozó klinikákról. A jelenleg működő rendszer teljesen zavaros, nincs összehangolva, amit háromféle kapacitás kihasználás és beszerzési struktúra is súlyosbít. Kiváló példa a dezorganizációra: létezik olyan központi kórház, ahol 15 ultramodern műtőt állítottak fel, melyből mindössze jó, ha öt működik egyszerre, miközben a közelében lévő fővárosi egészségügyi intézményben XIX. századi körülmények között műtenek.

A fővárosi egészségügyi intézményeket célszerű egységes felügyelet alá helyezni. Ennek szükségességét tagadni dilettantizmus. Lehet dühöngeni, vagy politikai kérdéssé transzformálni az ügyet, azonban a józan paraszti ész alapján nem állíthatunk mást, minthogy a kormány elképzelése jó. Az átadásnak azonban szigorú körülmények között kell megtörténnie. Számomra elképzelhető, hogy az ingatlanokat csak használatba, nem tulajdonba adnánk. Ez utóbbi egyébként törvényi változásokat követel meg. Véleményem szerint az adósságállományt a kórházaknak magukkal kell vinniük, és a pályázatok esetében a jövőben felmerülő önrészek már az új struktúra szerinti tulajdonost terhelnék. Ezekkel a feltételekkel mi készek vagyunk arra, hogy de facto is támogassuk a kormány koncepcióját.

Cikk:	Tarlós: A huszonharmadik órában vagyunk!
Cikk:	"Ebben a könyvben adatok és tények vannak" + dokumentum
Cikk:	ÁSZ: 2004-ben nő az önkormányzatok eladósodottsága