Egy magyar mondás szerint a szög előbb-utóbb mindig kibújik a zsákból. Szerdán reggel Aczél Endre kérdezte Gyurcsány Ferencet a Nap-keltében, s az interjút ilyeténképpen kezdte: "Ön megjelentetett a mai Népszabadságban egy interjút..."
Álljunk meg egy szóra!
Nem hittünk a szemünknek, ezért utánajártunk: a Népszabadságban is publikáló Aczél Endre valóban ezt kérdezte. Holott a hivatalos adatok, az impresszum szerint Gyurcsány Ferenc nem tagja a Népszabadság szerkesztőségének. Sem nem szerkesztője, sem nem főszerkesztője. Nézzük tovább: Gyurcsány Ferenc nem tiltakozik az ellen, hogy interjút helyezett volna el a Népszabadságban.
De pillantsunk az írásra is egy keveset: Gyurcsány Ferenc szerint mostantól a Fidesz ellen "minden eszköz megengedhető". Szerinte az árokbetemető nemzeti közép politikája mára idejét múlta.

Árokbetemetés szocialista módra

Lássuk tehát az elmúlt másfél év rövid történetét.
Megalakulása után a Medgyessy-kormány rögtön létrehozta Keller László feljelentésügyi államtitkárságát.
Politikai feljelentései nyomán a Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóság, mint utóbb kiderült, ártatlan emberek ellen indított nyomozásokat.
A boszorkányüldözés áldozatává vált szinte mindenki, aki a polgári kormány jelentős projektjei megvalósításában részt vett (elég megemlíteni a Millenáris, a Széchenyi Terv, a martinsalakos házak helyreállításának munkatársait, stb.). 2002 nyara közepén, az önkormányzati választások előtt a Fidesz kampánykapacitást jelentő cégeket rendőrségi különítmények szállták meg. Segítségükkel és más hatalmi eszközök bevonásával gyakorlatilag tönkretették e vállalkozásokat, valamint az ott dolgozók és családjaik életét.
Az Alkotmánybíróság döntése szerint Lamperth Mónika a 2002-es önkormányzati választások során törvényellenesen avatkozott be a választások folyamatába.
A Medgyessy-kormány ideje alatt rendszeressé vált a rendőrség brutális fellépése azokkal szemben, akik nem akarnak behódolni a szocialista hatalomgyakorlóknak. Ilyen eset volt az is, amikor Loppert Dániel filozófia szakos hallgatót bíróság elé citálták egy nyilvános helyen elmondott mondata miatt.
2002 őszén folytatódtak az alaptalan politikai feljelentések nyomán történt letartóztatások. A Happy End várandós vezetője a zaklatások miatt veszélyeztetett terhessé vált, majd miután világra hozta koraszülött gyermekét, az alig 2 hónapos csecsemő mellől akarták elvinni.
A Millenáris Kht. egykori igazgatóját egyik pillanatról a másikra börtönbe vitték, két alkalommal testüregeire is kiterjedő motozásnak vetették alá, számláit zárolták, útlevelét bevonták (bezzeg nem voltak ilyen fürgék a rendőrök a K and H Equitiesnél kirobbant brókerbotrány gyanúsítottjaival szemben!).
Százszámra hívták be a Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóságra a polgári kormány idején szerepet vállalókat, beleértve ebbe a polgári kormány tagjait, minisztereit, államtitkárait is. A polgári oldal mindeközben gyakorlatilag teljesen kiszorult a közpénzekből eltartott Magyar Televízióból, ahol Medgyessy Péter leánya az idő előre haladtával egyre busásabb haszonnal járó, és egyre több megrendeléshez jut.
Gyurcsány Ferenc cégei a kormányváltást követő koncepciós eljárások során zsíros megrendeléseket kaptak s a pénzügyminiszter utasítására megtörtént Magyarország történelmének mindeddig legnagyobb szabású adatlopása is, amikor lemásolták az adóhatóság teljes adatállományát - szocialista módra így valósult meg a "hosszú bájtok éjszakája".
A nemzeti közép árokbetemető politikája odáig jutott 2002 év végére, hogy később maga Keller László feljelentésügyi államtitkár a következményektől nem tartva ismerhette be, miszerint köze volt a Szász Károly, PSZÁF-elnök, valamint Polt Péter legfőbb ügyész eltávolítását előkészítő titkos dosszié összeállításához.
2003-ban Szász Károlyt már meg is verették, amiért munkáját jól végezte, s ennek során fény derült a több mint tízmilliárdos sikkasztással is együtt járó brókerbotrányra. A helyzet odáig fajult, hogy Medgyessy Péter is több ízben - nyers kormányzati arroganciával - megfenyegette a megveretés áldozatát.
Politikai okok miatt a kormányváltást követően több ezer ember veszítette el állását közalapítványokban, állami cégekben, a közszolgálati médiában, minisztériumokban és a hozzájuk tartozó háttérintézményekben. Így számtalan munkavállalót, tisztviselőt, kistérségi megbízottat fosztottak meg a kenyérkeresettől.
Hajtóvadászatot indított a kormány a jogállam független intézményei és azok vezetői ellen.
A hatalomelválasztás elvének ellentmondva a pártelnök-külügyminiszter Kovács magához rendelte a független magyar bíróságot egy olyan ügyben, ahol ő lett volna a tanúkénti meghallgatott. Medgyessy miniszterelnök a főügyészt rendelte magához, valamint titkos találkát kért és kapott az Alkotmánybíróság elnökétől. Ugyancsak ő intézkedett, hogy leváltsák a híradó főszerkesztőjét, ennek alapján rossz jelnek tekinthető az is, hogy magához kérette már a Duna Televízió vezetőjét is.
2003 őszén Demecserben a kormányoldal polgármester-jelöltje a bíróság által is elítélt módon csalt, majd - egyelőre ismeretlen személyek - életveszélyesen megfenyegették a Fidesz polgármester-jelöltjét.

Ilyen volt a nemzeti közép árokbetemető politikája

Gyurcsány Ferenc, aki az MSZP-hez közelálló informátorunk szerint a boszorkányüldözések szellemi keresztapja volt, ma úgy véli, a nemzeti közép árokbetemető politikája lejárt. Nehéz még eldönteni, hogy kicsit, vagy nagyon örüljünk-e ennek.
Ha a fent vázolt eseménysor volt a nemzeti közép árokbetemető politikája, ezt valóban ideje volna abbahagyni - például az ártatlanul meghurcolt embereknek és családjuknak szóló őszinte bocsánatkéréssel.
Úgy tűnik azonban, Gyurcsány Ferenc mégsem erre gondolt. Hiszen azt üzeni, mostantól minden eszköz megengedett. Nem könnyű megmondani, mi lesz mindennek a vége, mindenesetre az ehhez hasonló politika olyan anekdotákban szokott végződni, amelyekből többet is ismer a nemzeti emlékezet.
Az egyik szerint Rajk László temetésén Farkas Mihály azt mondta Déry Tibornak: Szegény Laci, ha látná ezt, beh közénk lövetne!...

A másik anekdotát a következőképpen örökítette meg Esterházy Péter Kis Magyar Pornográfia című könyvében:

"Valamely kideríthetetlen oknál és az imperialisták kitartó aknamunkájánál fogva Rákosi lejjebb ereszkedett a népszerűségi listán. Mátyás épp egy békenagygyűlésre készkődött, s a hivatalos emberek mindent elkövettek, hogy a fogadtatás minél fényesebben üssön ki. Gerő elvtárs fölkérte Déry Tibort, mondjon neki valami tervet a fogadtatáshoz, ne kerüljön valami sokba, a főtitkárt lepje meg, s a népnek is örömet szerezzen.
Déry, aki igen nagymérvű volt akármilyen helyzetben, kelletlenül vállat vont, s odavetőleg mondta, nem tudok semmit. Egy kis szünet után elkezdte, tán mégis. Gerő örömtől sugárzó szemekkel biztatta, nos, nos?
A drága Mátyás a hídon hajtat át?
Da.
Tehát a hídfőnél arra a két oszlopra?
Da, da.
Akkor az egyikre akasztasd fel Farkas Mihályt, a másikra magadat. Nem is kerül valami sokba, a drága embert meg fogja lepni, s a népnek is örömet szerez. Ezzel vette a kalapját, és távozott.
Megtörtént-e ez a beszélgetés vagy sem, azt nem tudhatom, de hogy közbeszéd tárgya volt, s minden magyar ember örömmel hallotta: az már szent igaz."

fidesz.hu