Donmonkos László: Maga a győzelem pedig, túl a mindenki által unásig ismert és közhelyszerűen-illendően ilyenkor emlegetett déli harangszón, 555 évvel ezelőtt igenis világfordító esemény volt. Ki tudja vajon, hogy a magyar szellemi életben alighanem egyedül csak Benedikty Tamás, a legjobb 56-os regény, a Szuvenír szerzője fejtette ki öt évvel ezelőtt, az akkori évfordulókra írott, Párhuzamos ötvenhatok című kitűnő esszéjében, hogy – csakis és kizárólag dicsőséges 56-os forradalmunkhoz és szabadságharcunkhoz hasonlíthatóan – a nándorfehérvári diadal nemcsak megmentette Európát, de megváltoztatta a világ sorsát is. „Nélküle ma földrészünk nagyobbik felén Allahhoz imádkoznánk, s a próféta segítségében reménykednénk.” Majd ötszáz évvel később „történelmünkben másodszor következett be ilyen nagy pillanat”, és „mind a két történelmi fordulónál beigazolódott, hogy nem az ember választja a Sorsot, hanem a Sors választja az embert”. Tegyük hozzá: a harcaiban sikeres, győzedelmes, a győzni képes, győzni tudó embert. És nemzetet…