Tihanyi Örs: További paradoxon, hogy amikor 1989 őszén a harmadik köztársaság alapító atyái fékek és ellensúlyok sorát építették be a közjogi rendszerbe, és megalkották a kormányalakítás szempontjából jól működő, ám drága és bonyolult választási struktúrát, az a cél vezérelte őket, hogy semmiképpen ne történhessen meg az állampárti erők restaurációja. Ehhez képest az MSZP már 1994-ben lehengerelt mindenkit, és a szabad demokratákkal karöltve hetvenkét százalékos parlamenti többséget maga mögött tudó kormányt alakított. Ennek a konglomerátumnak társadalmi beágyazottságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az 1994 és 2010 közötti négy ciklusból hármat a balliberális oldal töltött hatalmon, annyi lehetőséget kapva az ország megerősítésére, ami demokratikus körülmények között még senkinek nem adatott meg. Mindezzel azonban nem tudott megfelelően élni, hiszen a 2010-es megmérettetés földcsuszamlásszerű változásainak egyik legfőbb okozója éppen az a düh volt, amelyik vele szemben halmozódott fel a magyar társadalomban.