Lévai Anikó, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat és a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet önkéntese, jószolgálati nagykövet két évtizedes tapasztalatairól szólva elmondta, hogy az önkéntes munka magatartáspróba is, az egyéni érdekeken túllépve másokért, mások érdekében végzett feladat. Ugyanakkor nemcsak a hátrányos helyzetű embereken lehet segíteni - tette hozzá -, hanem például az egykor az erdélyi magyar településeken szokásos falusi összefogás, a kaláka hagyományát is fel lehet éleszteni.
Felhívta a figyelmet arra, hogy a közösségért végzett munkára egyre nagyobb szükség van azokban az országokban, ahol szűkösek az állami források. A kalákában végzett munka és segítség újraélesztését szorgalmazta Szabó László unitárius lelkész is. A hiánypótlás szándékával létrehozott Erdély Mentőcsoportról elmondta, hogy több megyére kiterjedő szervezetről van szó, amely elsősorban természeti csapások esetén fog segítséget nyújtani.

Makkay Lilla, a Külügyminisztérium Nemzetközi Fejlesztési Együttműködési és Humanitárius Segítségnyújtási Főosztályának a vezetője a szervezett önkéntességről elmondta: nagy katasztrófák esetén fontos, hogy gyorsan küldhető önkénteseket mozgósítsanak, akik tudják, hogy mit kell a helyszínen cselekedniük, s van előképzettségük. Az Európai Unió lakosságának 23 százaléka végez önkéntes munkát, és egyre többen mennek külföldre is segíteni - tette hozzá. Új önkéntes szervezetek jönnek létre, szinte megteremtve új szerzetesrendek alapjait - mondta hozzászólásában Gergely István, az erdélyi Csibész Alapítvány vezetője, aki szerint az önkéntesség belső kényszer is, az ebből fakadó munkát szabadon, őszintén, szeretettel lehet végezni. Furus Levente, a sepsiszentgyörgyi Civilek Háromszékért Szövetség munkatársa szerint az önkéntesség olyan napi feladat, amelyről nem lehet lemondani. Az önkéntesség a demokrácia alapja - tette hozzá.