Kristóf Attila: Ezzel együtt (ha már nyíltan beszélünk, nevezzük nevén a gyereket:) a „seggnyalás” valójában művészet. A Rákosi-korban ugyan magasröptű intellektuelek, írók, művészek, újságírók minden gátlás nélkül, minden cikornyát és szende leplezést kerülve végezték, de Kádár idején eredményes műveléséhez már bizonyos fifika és tehetség kellett.