Kezdetben Zsanett esélyei sokkal jobbnak látszottak: egy ország ismerte őt, mielőtt bármit tett volna, alanyi jogon lett sztár, mint a politikusok, egyszerűen csak volt, Tesz-Vesz város kis lakója, egy bekamerázott mennyországban. Arra gondolt, hogy ha már ennyien ismerik, ezt a kapcsolati tőkét felhasználva médiaszemélyiség lesz, majd csak lepereg valami az abroszról, ellavírozik a kereskedelmi rafting nedves terepén, és boldogan él, ameddig meg nem hal.
Anita más utat választott. Megalapította a Happy-Film '97 Bt.-t, minden bizonnyal abból a megfontolásból, hogy a cégnyilvántartásban közvetlenül a Happy End Kft. mellé kerülhessen. Műsorai nyugodt tempóban, de megállíthatatlanul szaporodtak: Megyünk - MTV-roadshow, Névshowr, Autó plusz, T-akták, Szépségverseny, amiből látható, hogy nem minden az ismertség, a homályból jőve is meg lehet kapaszkodni a média felszínén, amennyiben valaki állhatatos és szorgalmas.
Zsanett dolgai nem jöttek be. A Színes Mai Lap projekt összeomlott, a Tv2 nem tartott igényt szolgáltatásaira, édesanyja pedig látványosan kitagadta, majd visszafogadta, de látszott az egész történeten, hogy valami hiányzik belőle ahhoz, hogy Hollywood hisztérikusan kapkodjon a megfilmesítés jogáért. Zsanett mögött nem állt ott egy megbízható, jellemes apafigura, aki azt mondta volna a kislányának még idejében: elég. Eddig és ne tovább. Nem való ez neked, lányom, gyere csak haza, és éld azt az életet, amiben biztonságban érezheted magad, mielőtt bedarál a felszínes és könyörtelen televíziós szakma, hogy aztán - szokásához híven - nevetve táncoljon a sírodon.
Anita a közszolgálati televízióra koncentrált, hiszen itt nem a pénz játssza az elsődleges szerepet, hanem a hozzáértés, elfogulatlanság és a szakma ismerete. A közszolgálati televízióba nem lehet egyszerűen befizetni valakit, itt a sok évtizedes gyakorlat és a tájékoztatás iránti elkötelezettség mond egyértelmű ítéletet a jelentkezőkről, munkájuk, tehetségük szerint járják be a hierarchia ranglétráját.
Anita néha hazament, és azt kérdezte nevelőapjától, amit minden fiatal megkérdez hasonló esetben: apu, ugye nekem azért van ennyi műsorom, mert tehetséges vagyok, és nem azért, mert szép? Ő pedig készségesen válaszolt: ö-öööö...
Zsanett elkallódott, így talán azt a boldogságot sem találja már meg, amelyik Gellénházán várt volna rá, ha van annyi esze, hogy ott maradjon. Anita pedig műsorról műsorra szökell a közszolgálatinak nevezett objektumban, mint egy akut pollenmérgezésben szenvedő poszméh, miközben a televízió szervilitástól bágyadt vezetői néha megigazítják a szökellésben összegyűrődött ruhácskáját, hogy jobban mutasson.
Mi pedig - mondanom sem kell - ámulva bámuljuk ezt a tanulságok nélküli lidércnyomást.

Para-Kovács Imre - Magyar Hírlap
2003. október 31.