Barcza Miklós: Az EU-hoz legutóbb csatlakozott tíz volt kommunista ország együttes GDP értékének mintegy negyven százalékát Lengyelország állította és állítja elő. A lengyelországi bankok a válságot megelőző években nehézkesen hiteleztek, a monetáris politika rendkívül szigorú volt. Ezek a körülmények akkor lassították a növekedést, de a válság idejére áldásosnak bizonyultak. Például az ingatlanpiac túlnyomó részben „buborékmentes” maradt, az úgynevezett komplex pénzügyi termékek (értsd a felismerhetetlenségig „átcsomagolt” rossz követelések) kevéssé hatoltak be a lengyel gazdaságba. Lényeges volt az a tény, hogy a zloty árfolyamát lebegtették, a válság idején, 2009-ben bekövetkezett jelentős leértékelődés akkor segítette az exportot és a turizmust.

Talán a legfontosabb tényező az volt, hogy Lengyelország megengedhette magának, hogy a költségvetési hiánya elérje a GDP 7,3 százalékát 2009-ben, illetve 7,9 százalékát 2010-ben, ezáltal fenntartva a hazai fogyasztás szintjét, miközben a legtöbb országban ez drasztikusan csökkent, ilyen módon stimulálta Varsó a gazdaságot. Ezt elősegítette a 2006 óta végrehajtott adócsökkentés is. Amikor visszaestek a beruházások és az export, a belföldi fogyasztás bizonyos mértékben kiegyenlítette a pangás negatív hatását. Az ország pénzügyeit igen jól szervezte Jacek Rostowski pénzügyminiszter, az angliai születésű közgazdászprofesszor.