Pánikhangulat alakult ki a pénzügyi világban. Megtörtént, ami rettegésben tartotta a pénzzel üzletelőket, az egyik nemzetközi hitelminősítő cég lerontotta az Egyesült Államok besorolását. A szuper állam csillogásán egy kicsinyke fokozatot homályosított a Standard & Poor’s, és a pénzügyi világban kitört a pánik. Most deresre lehet húzni a hitelminősítő intézeteket, még azt is bátran a szemükre lehet vetni, hogy jósnők módjára homályos üveggömbökből hirdették próféciáikat, hogy hova érdemes befektetni, s honnan kell menekülni.
Miközben pattanásig fújták az amerikai nép jólétét fenntartó pénzügyi lufit, addig az amerikai hitelminősítők cinikus szenvtelenséggel küldtek süllyesztőbe országokat, köztük európai szövetségeseket is. Ám ezekkel a másodosztályba sorolt államokkal büntetlenül megtehették, hogy leminősítésükkel padlóra küldjék őket, hiszen minél rosszabb osztályba sorolták őket, annál nagyobb uzsorakamatot lehetett szivattyúzni belőlük. A kis érdekérvényesítő képességű országokból kisajtolt pluszkamat arra volt jó, hogy a szuper államban még tovább lehessen fújni azt a bizonyos lufit. Most, hogy kényszerűen be kellett ismerni, meztelen a király, nem csoda, hogy kitört a pánik.
Az már most nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy a nagy és befolyásos G7-ekhez tartozó államok pénzügyminiszterei talán nem is annyira az USA enyhe leminősítése miatt lettek olyan idegesek, hogy állítólag forródróton folytatnak válságtanácskozást, hanem sokkal inkább amiatt, hogy Kína, az amerikai lufi legnagyobb hitelezője beszólt adósának: a dollár ideje lejárt. Az amerikai hitelminősítőket egyre jobban utálják Európában is. Az unió vezetői is elszánták végre magukat arra, hogy erős támogatást adnak európai hitelminősítő intézetek létrehozásához, hogy visszaszorítsák a spekulációs célú minősitgetéseket.
Az olasz hatóságok az elmúlt napokban a Moody’s és a Standard & Poor’s intézetek ténykedésének tulajdonították a múlt heti óriási zuhanásokat az olasz tőzsdei kereskedésben, piaci spekulációnak nevezve a minősítők lépéseit. A spekulációs vádat egyébként maga José Banuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke is megfogalmazta az egyik amerikai hitelminősítővel szemben, amikor az Portugália államadósságát három fokozattal rontotta le a skálán, csődveszélyt idézve elő egyetlen tollvonással. Ebben a helyzetben, amikor szinte tehetetlenül szenvedjük végig az újabb válság hatásait, a legkiábrándítóbb az, hogy tudomásul kell vennünk: szinte egyetlen pillanat alatt válik értelmetlenné a végrehajtott szigorú intézkedések sora.
Hogy emberek ezrei veszítették el munkájukat a nagy semmiért. Hogy a kifizethetetlenné vált törlesztőrészletek miatt devizahiteles családok sokasága vált fedél nélkülivé, mert a nagy pénzügyi befektetők éppen a frankot tekintik menekülődevizának. Az USA leminősítését követő napokban az amerikai szövetségi jegybank, a Fed közleménnyel próbálta eloszlatni a pánikot, ígérve, hogy továbbra is változatlan feltételek mellett fogad el fedezetként amerikai állampapírokat. Vagyis, mintha mi sem történt volna, megy tovább az élet – a Fed szerint.
Eközben egy világhírű svájci befektető világgá kürtölte: a totális összeomlást nem lehet a jegybanki pénznyomdák beindításával megoldani, ez szerinte csak elodázná a bajt, és még nagyobb válsághoz vezetne. Ha a Fed elindítja az újabb kötvényvásárlási programját, azzal a 2008-as válságnál is súlyosabb katasztrófát idézne elő, ami akár háború kitöréséhez is vezethet. Nem véletlen, hogy Texas állam kormányzója és harmincezer amerikai polgár együtt úgy látja, csak a Jóisten segíthet rajtuk.
A válság megoldása érdekében össze is gyűltek vasárnap egy stadionban, hogy együtt imádkozzanak az Úrhoz. – Isten segítségére van szükségünk. Ezért felhívok minden amerikait, hogy imádkozzon és böjtöljön, ahogy ezt Jézus tette – jelentette ki beszédében a kormányzó. A böjtön mi, magyarok már régen és többszörösen túl vagyunk.