Bogár László: A kritikai elméletek többnyire négy olyan témakört említenek, amelyek jól példázzák, hogy a felvilágosodás, és az ennek eszméire építkező Nyugat valójában nem eltörölte a babonákat, hanem csupán a régieket a saját új babonáival cserélte fel. Ezek a következők: a világ anyagiságának (anyagiasságának), a végtelen fejlődés, a tudomány mindenhatóságának valamint az egyenlőség és demokrácia babonája. Ezek a babonák valójában ugyanannak a lényegnek, a szakrális létmóddal való szembefordulásnak a különböző megnyilvánulásai, ezért komplex módon áthatják, és persze erősítik egymást, egy új szakralitást nélkülöző rendet megalapozva. A legdöntőbb áttörést kétségtelenül az jelentette, hogy az emberi létezés hagyományos szemléletét, amely a szellemi erőket tekintette a lét legfőbb, legmélyebb talapzatának, sikeresen fordította meg a felvilágosodás. A materializmus az anyagot helyezte a létezés központjába, méghozzá azt a szakrális aurájától már megfosztott, és máig is önkényesen értelmezett, leegyszerűsített anyagot, amely, és itt a lényeg, fiziológiailag átélhető élvezetek forrása.