Alexa Károly: Caiet. Ez van rányomtatva arra a kis piszkosszürke irkára, amely most – festéskor – bukkant elő. Ilyenkor a tárgyak útra kelnek, le a pincébe, át a szomszédba, papírok tűnnek elő (és tűnnek el végleg), könyvek ásítják-köhögik ki az évtizedes port magukból, az élet összezsúfolódik pár négyzetméterre, fogkefe a kávéscsészében, festékesvödrök terpeszkednek a lapra szedett, új szekrények között, törnek a legöregebb porcelánok, egy elfeledett vászonzacskóban maréknyi Kossuth-ötforintos, szúrágta fiókok leírhatatlan tárgytársulásai, festékes talpak jelölnek ösvényt a kapuhoz. Nos, ilyenkor kerülnek elő olyan tárgyak, amelyeknek a létéről sem tudtunk. Mint ez a füzet is, sok más régi irománnyal együtt: százéves cselédkönyv, majd százéves katonalevelek, számlák rég eltűnt épületeknek címezve, kórházi papírok csak hírből hallott rokonok hagyatékából. A füzet borítóján hátul: 3,45 lei. Honnan is lehet? Találtam volna, talán kaptam, vagy csak úgy eltettem? Hozzám kéredzkedett valahol, valamikor, maradjunk ebben.