Raisz Anikó: Ami a támadás módját illeti, évtizedek óta sokan szeretnék ide sorolni a gazdasági erőfölénnyel való visszaélést is. Konszenzus azonban csak a fegyveres támadási mód elfogadásáról született még 1969-ben. Ma már azonban árnyaltabb a kép: kevesen tagadják, hogy hackertámadás vagy például energiahordozók visszatartása okozhat ugyanolyan vagy súlyosabb károkat egy államnak, mint egy fegyveres támadás. Ugyanígy valamely állam vízkészletén keresztül – esetleg a külföldről érkező folyó súlyosan mérgező és szándékos szennyezésével – rövid és hosszú távon is katasztrofális, egyes háborúkat messze meghaladó pusztítás érhető el.

Itt érkezünk el ahhoz a magyarországi eseménysorozathoz, amely e gondolatok kiváltója volt. E sorok írásakor még folyik a vizsgálat, hogyan is kerülhetett Magyarországra – amely tiltja genetikailag módosított (GMO) növények termesztését – hatalmas mennyiségű GMO-val szennyezett vetőmag. Az elsődleges adatok értelmében külföldi beszállító cégeken keresztül kerültek be, titokban, s ami a fő, a szándékosságot sem lehet kizárni. Valószínűleg később sem, legfeljebb nem lesz bizonyítható… És itt eljutottunk a kérdésig: nem kellene-e elgondolkozni azon, hogy a GMO-val szennyezett vetőmagnak egy ország területére juttatása – annak kifejezett akarata ellenére – és így területének esetleg végleges, de mindenféleképpen agresszív szennyezése a nemzetközi jogi agresszió egyik formájának minősüljön? Hiszen e lépéssel az érintett cégek nagyvonalúan semmibe vették Magyarország szuverenitását, és kacagva olvashatják az új magyar alkotmány GMO-mentességre vonatkozó sorait. Ezt nevezhetjük a keserű realitásnak is. Én inkább ragaszkodnék az agresszió kifejezéshez.