Skultéty Csaba: Mint Felvidék-Kárpátaljáról elszármazottnak, mindvégig mércém maradt az egyes politikai irányzatok nemzetszemlélete, az összmagyarsághoz való viszonya. A rendszerváltás utáni két évtized eseményeit figyelve lesújtva kellett tapasztalnom, hogy bármilyen formában merült fel ez a szempont, az SZDSZ vaskövetkezetességgel az alapvető nemzeti érdekek ellen foglalt állást. Legyen az a Duna Televízió létesítése, a kedvezménytörvény vagy a kettős állampolgárság. A párt korifeusai Trianon emléknapján még odáig is elmentek, hogy az első világháborút követő békediktátumokat a Közép-Európa nemzetiségi problematikája igazságos rendezésének nevezték. Legújabb a sorban a régen esedékes egyházügyi törvény, amely a visszaélésekkel teli zavarosban tiszta helyzetet igyekszik teremteni. Amikor egy politikai párt, támogatottságát végképp elveszítve, kiesik a parlamentből, a demokrácia normális rendje szerint önvizsgálatot tart, felméri az okokat, és programját átalakítva rendezi sorait. Ilyennek a kibukott SZDSZ táborában nyomát sem látni. Ugyanazok az emberek ugyanazt az utat követik, ugyanazt mondják és teszik, ami vesztüket okozta. Mondhatni vakon. Mivel idehaza minden lehetséges puskaporuk elfogyott, a nagyvilágba mennek, onnan remélve támaszt, segítséget. A médiatörvény, az új alkotmány, a kétharmados kormány minden intézkedése okot, ürügyet szolgáltat a példaképpen Heller Ágnes-féle hisztérikus kitörésekre.