Arra a kérdésre miért kellett annakidején beszüntetni a hazai cukortermelést, Glattfelder Béla úgy válaszolt, a cukorgyárak privatizációjára 1990 és 1994 között került sor, a magyar cukorgyártás leépítésének meghatározó része viszont csak az elmúlt mintegy hat évben történt meg.  Ennek oka nem a gyárak privatizációja volt, hanem az Európai Unió úgynevezett cukorreformja, amit az akkori szocialista kormány támogatott – tette hozzá.

Glattfelder kifejtette: amikor Magyarország csatlakozott az EU-hoz, még öt cukorgyár működött.  Gráf József akkori agrárminiszter több helyen azt nyilatkozta, azért támogatta a reformot, mert ennek következtében majd egyetlenegy gyárat sem kell bezárni. Glattfelder szavai szerint, hogy Gráf mekkorát tévedett, abból is lehet látni, hogy az ötből végül csak egy gyár maradt meg és óriási mértékben csökkent hazánkban a cukorgyártás.

A néppárti képviselő elmondása szerint jogi és műszaki értelemben is is vissza lehetne állítani a répacukorgyártást, de ennek a politikai valószínűsége 2020-ig meglehetősen csekély.  Ehhez arra lenne szükség, hogy az unióban eltöröljék a cukorkvóta szabályozást, ami után szabadpiaci elvek érvényesülhetnek, és - elvileg – aki akar, építhet cukorgyárat.

A politikus arra a kérdésre, mi lenne az a megoldás, amely legkiszámíthatóbb jövő biztosítaná a hazai cukorgyártásnak, úgy válaszolt: a magyar kormánynak azért kellene küzdenie az Európai Unióban, hogy megemeljék az úgynevezett izocukor-kvótánkat, hogy nagyobb mennyiségben állíthassunk elő cukrot kukoricából. Glattfelder Béla úgy fogalmazott, az Európai Bizottság annakidején „joginak álcázott politikai érvekkel” vetette el az ötletet; a következő időszakban el kell fogadtatni a bizottsággal, hogy növekedhessen az izocukor gyártás.