- A magyar soros EU-elnökség egyik nagy sikere volt, hogy az Ön kezdeményezésére júniusban elfogadták a totalitárius rendszerek által elkövetett bűncselekmények áldozataira emlékező tanácsi következtetést. A dokumentum elfogadásával az Európai Unió történelmi lépést tett a közös európai múlt tudatának és a kollektív emlékezetnek az erősítéséért. Hogy élte meg testközelből a tárgyalási folyamatot?

- Ha teljesen igazságosak akarunk lenni, akkor az én felvetésem már a hivatalos felvetés volt, az ötlet Litvániából érkezett. A litvánok számára, mint azt az elmúlt hetek eseményei is bizonyítják, a totalitárius rendszerek áldozataival való bánásmód, illetve a szembenézés a totalitárius rendszerek örökségeivel még a jelen kérdése is, hiszen nap mint nap szembesülnek ezekkel a problémákkal. A litván igazságügyi miniszter kollégám vetette fel, hogy esetleg a Bel- és Igazságügyi Tanácsban napirendre lehetne venni a totalitárius rendszerek áldozatairól történő megemlékezés kérdését. Megkerestem a lengyel kollégámat is – tekintettel arra, hogy a magyar elnökség után a lengyel elnökség következik, és ha a tárgyalások úgy alakulnak, akkor nekik kellene továbbvinni a kérdést –, hogy ő mit szólna hozzá. Így kezdett el szépen lassan kialakulni egy olyan együttműködés, amelyet a három balti állam – Észtország, Lettország és Litvánia – mellett Lengyelország és Magyarország igazságügyi minisztere alakított ki, és amely ennek a tanácsi következtetésnek az útját gondozta. Kezdetben volt kisebb ellenállás a tanácson belül, de aztán ahogyan haladtunk előre időben, úgy nemcsak a tanácsi következtetés vált sikeressé és fogadtuk el a júniusi Európai Bel- és Igazságügyi Tanácsi ülésen, de egy barátság is szövődött az öt igazságügyi miniszter között. Az augusztus 23-ai varsói konferencia már ennek az eredménye.

- Augusztus 23-a a Totalitárius Diktatúrák Áldozatainak Európai Emléknapja. Milyen megemlékezések lesznek?

- Bár a magyaroknál a köztudatban nem annyira élő dátum augusztus 23-a, az európai történelem szempontjából azért erősen szimbolikus, mert 1939-ben ezen a napon két totalitárius rendszer, a náci Németország és a kommunista Szovjetunió kiegyezett egymással, s felosztotta Közép-Európa északi részét és Lengyelországot. Ezért gondoltuk, hogy augusztus 23-a jó szimbóluma lehet a totalitárius rendszereknek, hiszen jól mutatja azt, hogy miközben úgy tanultuk az iskolában, hogy a náci Németország és a kommunista Szovjetunió ádáz ellenségei voltak egymásnak, a ’30-as években titkos csatornákon keresztül valójában nagyon is tudatosan együttműködött a két rendszer. Ez a megemlékezés egyszerre szól a kommunizmus és a nemzetiszocializmus áldozatairól. Külföldön a varsói megemlékezés lesz a legjelentősebb, ahol tizenhat igazságügyi miniszter és történészek részvételével tartunk egy konferenciát, melyen aláírunk egy nyilatkozatot, és olyan emlékhelyeket koszorúzunk meg Varsóban, amelyek részben a kommunizmus, részben a nemzetiszocializmus áldozatainak emlékére emeltettek. Augusztus 23-án Magyarországon reggel 8 órakor a Terror Háza Múzeum előtti megemlékezésen Rétvári Bence államtitkár helyez el gyertyát. Lesz egy megemlékezés Csömörön is, ugyanis itt található az országban az egyetlen olyan emlékmű, melyet egyébként civil kezdeményezésre állítottak, s amely a nemzetiszocializmus és a kommunizmus áldozatainak állít emléket, tehát így tárgyiasulva is megjeleníti augusztus 23-a üzenetét.
  

 

A teljes interjú a fidelitas.hu-n olvasható.

(fidelitas.hu-fidesz.hu)