"Vannak olyan pillanatok, amelyekre mindig emlékszünk"
	Vannak olyan pillanatok, amelyekre mindig emlékszünk. Olyan hírek, amelyek örökre belénk vésődnek és még azt sem felejtjük el, hogy hol voltunk, mit csináltunk, amikor hallottuk. 2001. szeptember 11. kétségtelenül ilyen nap. A terrortámadások 10. évfordulója alkalmából az Amerikai Egyesült Államok nagykövetével, Eleni Tsakopoulos Kounalakis asszonnyal találkozott hivatalában Ágh Péter, a Fidelitas elnöke és Mauer Szemere a Fidelitas Külügyi kabinetvezetője. A terrorizmus elleni harcról, Magyarország szerepéről, a közel-keleti és észak afrikai rezsimek bukásáról is szó esett a Fidelitas.hu-n most olvasható beszélgetés során.
Létrehozva: 2011. szeptember 11., 12:29

- Pontosan 10 évvel ezelőtt hajtotta végre az al-Kaida a WTC és a Pentagon elleni támadást. A 2001. szeptember 11-i terrortámadások sokkolóan hatottak a magyar emberekre. Azt hiszem valamennyiünk emlékezetébe belevésődött ez a nap. Ön hogyan emlékszik vissza arra a pillanatra, amikor a támadásról értesült?

- Először is azt kell mondanom, hogy szeptember 11. évfordulója mindannyiunk számára egy olyan nap, amely az áldozatokra emlékeztet bennünket, azokra az emberekre, akik az életüket veszítették, továbbá az áldozatok családjára. Nagyon sok tűzoltó és rendőr rohant a helyszínre segíteni – ők ugyancsak életüket veszítették azon a szörnyű napon. Elsősorban erre összpontosítjuk az erőfeszítéseinket és minden elismerésünket a 10. évforduló alkalmából való megemlékezésen. Természetesen emlékszem, hogy hol voltam és mit csináltam: a CNN-t néztem, amikor a második gép a toronyba repült. Mint mindenki számára, számomra is rémisztő és felfoghatatlan volt végignézni ezt a támadást, és ahogy haladtak az események, a kérdés az volt, hogy mikor lesz ennek vége? Úgy gondolom, hogy túl azokon a dolgokon, amelyekre sor került ezen a napon, számomra – és véleményem szerint sok más ember számára is – egyetlen dolog vált világossá: mégpedig az, hogy semmi sem lesz többé ugyanolyan, mint korábban.

- A szeptember 11. óta eltelt 10 esztendőben sok minden történt a terrorizmus elleni harc terén. Az USA és szövetségesei két országban is viseltek/viselnek háborút, idén pedig az al-Kaida első számú vezetőjét, Oszama bin Ladent-t, nemrég pedig a 2. számú embernek tartott Atiyah ab dal-Rahman-t is likvidálták. Hogyan értékeli az elmúlt évtized eredményeit, Ön szerint valóban biztonságosabbá vált a világ?

- Elsősorban hatalmas sikereket értünk el az al-Kaida megsemmisítése és leszerelése terén. Meglehetősen hatékonyak voltunk a szervezet legyőzéséért folytatott küzdelemben. Ennek legfigyelemreméltóbb eredménye Oszama bin Laden felkutatása és megölése volt. De ezen kívül is rengeteg munka jellemezte az elmúlt 10 évet. Az Egyesült Államok és szövetségesei – Magyarországot is beleértve – tanúbizonyságát tették annak, hogy nem ijedtek meg, hanem együttesen néztek szembe és küzdöttek az előttük álló fenyegetésekkel. Ha megnézzük a szélsőségesek szeptember 11-ét követő törekvéseit, akkor láthatjuk, hogy terveik nagy része nem valósult meg: sikerült félbeszakítanunk és meghiúsítanunk ezeket, és üzeneteik mára már elveszítették a saját közönségük jelentős részét is. Világossá vált, hogy a puszta üzenetek, amelyek nem rendelkeznek semmilyen vallási támasszal, nem élvezik egyetlen ország támogatását sem, nem találnak meghallgatásra az embereknél. Ha visszatekintünk az elmúlt 10 évre, valójában elmondhatjuk, hogy sikeresen le tudtuk győzni ezt a veszélyt.

- A terrorizmus elleni küzdelemben Magyarország is aktív szerepet vállal: Afganisztánban egy közel 400 fős magyar kontingens teljesít szolgálatot, Irakba is küldtünk missziót és egy guantanamói foglyot is befogadtunk. Ön hogyan értékelné Magyarország hozzájárulását?

- Van egy mondásunk az Egyesült Államokban, amit az olyan országokkal kapcsolatban használunk, mint amilyen Magyarország: „Nagyot üt a súlyához képest” – ami ebben az esetben arra utal, hogy Magyarország munkája és erőfeszítése, amelyet a NATO és szövetségesei oldalán végez a radikális erőszak elleni küzdelemben, nagyon sikeres és nagyon pozitív – valamennyi magyar ember büszke lehet arra a hozzájárulásra, amelyet Magyarország vitt véghez erőfeszítéseivel. Alkalmam nyílt Afganisztánban járni és ott szolgálatot teljesítő magyar katonákkal találkozni. Nagyon lenyűgöző és elkötelezett emberek, akik nagy tisztelettel dolgoznak együtt társaikkal. Magyarok és amerikaiak vállvetve harcolnak Afganisztánban, valódi testvérei vagyunk egymásnak. Nemrég részt vettem egy, a magyar hadseregnek szánt, közel 10 millió dollár értékű, magas színvonalú amerikai eszközöket tartalmazó felszerelés átadásán. Páncélozott Humveeket, éjjellátó távcsöveket tartalmazott a csomag. Magyarország egyike azon 4 európai országnak, amelyek ilyen amerikai hozzájárulásban részesültek. A hozzájárulás egyértelmű célja a magyarok elkötelezettségének és képességeinek az elismerése volt.

- 2011-ben példa nélküli változásokon mentek keresztül a közel-keleti és észak-afrikai arab országok. Több évtizedes rezsimek, diktatúrák dőltek össze és több országban is a demokratizálódás jelei mutatkoznak. Ön hogyan látja ezt a folyamatot?

- Nos, erre utaltam korábban is: a radikális erőszakot támogató mozgalmak visszaszorultak. Bárhol a világban, ahol emberek kiállnak az egyetemes jogokért, azért, hogy érdekeik képviselve legyenek, azért a lehetőségért, hogy maguk döntsenek a hatalomgyakorlás módjáról – ezek az erőfeszítések mindenhol nagy sikerrel jártak. És úgy gondolom, hogy ha a fiatalok egymás mellé teszik ezt a két különböző törekvést és felismerik azt, hogy a radikális erőszak bukásra van ítélve azokkal szemben, akik egyetemes jogokért és értékekért állnak ki, és hogy végül az utóbbi célokat siker koronázza – ez nagyon fontos üzenet a fiatalok számára. Magyarországnak jelentős szerepe volt a líbiai demokratikus erők támogatásában, fontos védelmi funkciót látott el – ezek az erőfeszítések nagyon értékesek voltak, különösen, amikor újságírók kimenekítésében segédkezett egy számukra nagyon veszélyes helyzetben. Ugyanakkor azt is szeretném elmondani a Magyarország története és az arab tavasz során kibontakozó események közötti párhuzam kapcsán, hogy Magyarország a demokratikus átmenet sikeres és pozitív példája is egyben. Amerika számára, ha Közép-Európára és a Szovjetunió egykori kommunista szatellit országaira tekintünk, az, ahogy akkoriban a magyarok kiálltak a mellett, hogy vérontás és háború nélkül szabaduljanak meg az elnyomástól, és hogy elősegítsék a demokratikus rendszerváltást – Magyarországot a sikeres demokratikus átmenet egyik legpozitívabb példájaként emeli ki. Amikor az Egyesült Államok sikeres példát hoz fel, akkor sokszor Magyarországot emlegetjük. Csak ismételni tudom: ez is olyan dolog, amire a magyarok méltán büszkék lehetnek, amit a külföld is elismer, és nem felejt el. Magyarország pedig támogatja és támogatnia is kell azokat az országokat, amelyek ugyanerre törekednek.

- Szeptember 11. után véglegesen megváltozott a biztonságról alkotott képünk. A mi generációnknak egy folyamatosan változó és bizonytalan környezetben kell helytállnia. Mit üzenne a jövő generációjának?

- Először is azt, hogy erősebbek vagyunk a félelmeinknél, és azok az erőfeszítések, amelyek arra irányulnak, hogy terrortámadásokkal sújtsanak bennünket, nem voltak és soha nem is lesznek sikeresek. Az a képességünk, hogy egymással összefogva megvédjük a biztonságunkat, sikeres – ez pedig egy nagyon fontos elem. Mégpedig az, hogy együttesen tudunk előrelépni és megvédeni magunkat. Meg tudjuk nyerni a radikális erőszak elleni küzdelmet. Ugyanakkor azt is fontosnak tartom, hogy világossá tegyük a fiatalabb generációknak, hogy a fenyegetések idővel változnak, és az pedig a következő generáció felelőssége, hogy szembeálljon a jövő lehetséges fenyegetéseivel. Egyúttal ismerje fel azt, hogy a demokráciákban az emberi szellem abbéli erőssége, hogy összefogjunk és megvédjük magunkat, nagyon-nagyon erős. És azt, hogy mindenkinek egyénileg szerepe van abban, hogy a saját demokráciánkat, országunkat, hadseregünket megerősítsük annak érdekében, hogy képesek legyünk szembenézni a fenyegetésekkel - nagyon fontos erre megfelelő éberséggel figyelni.