Úgy tudtuk, gazdaságról, adórendszerről és pénzügyekről lesz szó a gazdaságért felelős miniszter, majd a kormányfő előadásában. De ez a kötcsei találkozó valójában nem valamely megvitatható gazdaságpolitikáról, hanem a követendő gazdaságfilozófiáról szólt, különösen, ami Orbán Viktor előadását illeti. Nem véletlenül hangzott el a különbségtétel a közgazdász és a gazdaságpolitikus közt: feladatuk érintkezik, de eltérő, más a szemszög, amelyből az ország gazdasági arculatára és lehetőségeire tekintenek, és a felelősségi körük sem ugyanaz. A kormányfő nemcsak azt tette egyértelművé, hogy a gazdaságpolitika fő irányán nem kíván változtatni, hanem azt is, hogy ennek komoly és fontos okai vannak. A cél, amit nem ártott volna már a rendszerváltozás után azonnal kitűzni, ma nem kevesebb, mint hogy „föl kell építeni a huszonegyedik századi magyar nemzetet”. És hiába a vádaskodások, szó sincs semmiféle restaurációról, nem is lenne célszerű. A két világháború közti időszak nem példa, hanem történelem; a mai kor és a nemzet jövője más hozzáállást kíván. A kormánynak, amely időnként aknamezőn lépked, minden intézkedése a korszerű nemzetállam céljának rendelődik alá. Elhangzott a szónoki kérdés: időszerű-e egyáltalán nemzetet építeni? Tény és való: annak a jobboldalnak, amely a kötcsei találkozókon kezdetektől ott van, a nemzetállam fogalma nem elavult. S a nemzeti érdekekről elég nehéz lett volna a nemzetállam megemlítése nélkül beszélni. Ezt a közönséget nem kellett győzködni arról, hogy „egy nemzetek fölötti állam a nemzetállamnál sokkal veszélyesebb lenne”.

A teljes írás az MNO-n olvasható.