Egy másik pénzintézet, a Raiffeisen infantilis hirdetésében a hitelelbíráló kisasszony befogta a fülét, és énekelt, amikor a kölcsönért folyamodó házaspár a havi fizetéséről szeretett volna beszámolni. „Minket nem a jövedelme, hanem az ingatlan értéke érdekel” – hangzott a válasszal egybekötött szlogen. A legmélyebb pont kétségkívül az Erste Bank álruhás Mátyás királya volt, aki hitelügyintézők között elvegyülve ekképp ecsetelte sanyarú sorsát: „Az én Beácskám (Beatrix királynő?) valami cuki kis új koronát és olasz konyhabútort kér, engem pedig szorongat az adófizető nép. Volna esetleg valami megoldása?”
Természetesen volt. Most pedig itt állunk 6900 milliárd forintnyi, devizában felvett lakossági kölcsönnel (ehhez jön még a vállalatok és az önkormányzatok ezermilliárdos nagyságrendű franktartozása), és küszködünk, miként lehetne valahogy mégis visszaváltani forintra a korábban felelőtlenül folyósított kölcsönöket.
A csapdából való szabadulás újabb lehetőségét kínálta fel tegnap a kormány: rögzített, kedvező árfolyamokon tenné lehetővé az egyösszegű végtörlesztést a bajba jutott adósok számára. Veszteségmegosztás a bank és az ügyfél között. Mérséklődhet az ország devizaeladósodottsága és kiszolgáltatottsága, ám újabb kockázatokkal – forintgyengüléssel és a banki hitelezés további visszafogásával – is szembe kell nézni. Várható volt az érintettek reakciója: a bankszövetség tiltakozott, a nálunk legtöbb devizahitelt kihelyező két osztrák nagy bank, az Erste és a Raiffeisen részvényei zuhantak. Védelmébe vette a pénzintézeteket Michael Spindelegger osztrák külügyminiszter is, Martonyi János viszont arra emlékeztetett, hogy épp az érintett bankok kampányoltak a devizaalapú hitelek mellett, a terhek vállalásából tehát nekik is illene kivenni a részüket.
A teljes publicisztikát az MNO-n olvashatja.