Nincs olyan újságolvasó ember, aki ne tudná felidézni, mi történt 2006. szeptember 17-én. Még újságok híradásaiban is „az őszödi beszéd ötödik évfordulójáról” olvashatunk, holott szeptember 17. nem a beszéd elhangzásának, hanem kiderülésének napja. Ha van mire emlékeznünk ezen a napon, akkor arra kellene elsősorban, hogy ekkor nyílt ki a szemünk egyszer s mindenkorra, ekkor lepleződött le jóvátehetetlenül az MSZP–SZDSZ-kormány gyászos tehetetlenkedése, élén egy betegesen hazudozó miniszterelnökkel, akinél egyetlen kormányfő sem ártott többet a szabad Magyarországnak két évtized alatt.

Ha van miért megtartani emlékezetünkben ezt a napot, akkor annak oka a nagy közös észre térés, az országos kijózanodás. Hiába volt miniszterelnök, ettől a naptól kezdve nem Gyurcsány Ferencnek állt a zászló. Az övével együtt az MSZP és az SZDSZ sorsa is megpecsételődött. S ha bármiféle jelentősége lenne annak a zavaros, visszataszító, ön- és pártját leleplező szódiarénak, amelyet Gyurcsány produkált, akkor májusban emlegetnénk-elemezgetnénk a hírhedett beszédet, márpedig nem ez történik. A Gyurcsány- beszéd ma már senkit sem érdekel.

A teljes publicisztikát az MNO-n olvashatja.