Még az egész Sukoró-ügy nem volt sehol, amikor Gyurcsány Ferenc, mint a cirkuszi ló a trombitára, felvágott fejjel rohant lármázni minden létező fórumra. Ha félretesszük a különböző jogi csűrcsavarokat, miért is? Egy izraeli befektető, Blum úr nem Jeruzsálemben vagy a Golán-fennsíkon akart kaszinóvárost építeni, hanem Magyarországon, ott is pont a Velencei-tónál. Ehhez megnyerte az akkori kormányt Gyurcsány Ferenccel az élen, aki egy kormányülésen kiemelt beruházássá minősítette az elképzelést.

A szép gondolatot több csúnya szeplő árnyékolta. Blum úr a megszerzendő terület helyett cserébe felajánlott két gyümölcsöskertet. Ezek azonban a mai becsült értéken 1,3 milliárd forinttal érnek kevesebbet, mint a Sukorói telek. Ennyi kár érte volna az államot, ha az üzlet megköttetik. Gyurcsányék szerint 2500 munkahelyet teremtett volna Blum úr, és dőlt volna a sok külföldi rulettezni meg félkarú rablózni. Mások szerint minden úgynevezett kaszinóvárost, ha nem is a maffiózók működtetnek, de valós a veszélye a megnövekedett bűnözésnek, valamit a 2500 vágyott munkahely pincérekből, takarítókból és az egyéb kiszolgáló személyzetből tevődött volna össze.

Minden monacói vagy Las Vegas-i irigység nélkül nem muszáj nekünk kaszinóváros a Velencei-tó mellé. Sokan a magyar pocsolyalét (vö. moslékzabálók népe) megnyilvánulását látják a lefújt King’s Cityben, merthogy nincs bennünk kreativitás és nagyvonalúság. Lehet, de a megváltás nem kaszinóvárosok képében érkezik, pláne nem kormány által kiemelt nagyberuházásként.

A teljes publicisztikát az MNO-n olvashatja.