Megértem, hogy a belügyminiszter szomjazza a sikert; most ha máshonnan nem, legalább saját pártja és az úgynevezett SZDSZ soraiból számíthat az elismerő vállveregetésre. Számára ugyanis nem egy sikertörténet a belügyi tárca irányítása: biztos vagyok abban, még frakciótársai is észrevették, hogy a költségvetésről szóló kormányjavaslat, finoman szólva, nem preferálja a minisztérium alá rendelt területeket. Lamperth Mónika vagy átaludta az egyeztetéseket, vagy az egyik legfontosabb tárca gazdájaként egyszerűen ilyen gyenge az érdekérvényesítő képessége. Az önkormányzatok tarthatatlan helyzetét már nemcsak az ellenzék, az Állami Számvevőszék és a polgármesterek hada érzékeli; a koalíció képviselői - Lamperth mulasztását is pótolva - módosító indítványok özönével próbálnak többletforrásokat juttatni a településeknek. A száznapos programok jótéteményeiből kimaradt rendőrség pedig jövőre sem számíthat jelentős pluszpénzre.
A vezetői alkalmatlanság, a büntetőpolitika fellazítása és a pénzhiány már-már a kunczei időket idézi. A Belügyminisztérium alá rendelt nyomozó hatóság egyre inkább a kormánypárt(ok) politikai rendőrségeként működik, az elvárásoknak megfelelően altat el vagy szüntet meg eljárásokat, erőltet és porol le másokat. (Kaya Ibrahim után ismét nyomoznának, de vajon előveszik-e a görög kézen fantomizált MSZP-cégek sajtóban következetesen elhallgatott ügyét, netán hajlandóak kivizsgálni a példátlan választási törvénysértésről szóló demecseri bejelentést?) Erőt legfeljebb a gyülekezési jogot a nemzeti lobogó alatt gyakorlókkal szemben képes felmutatni, Szász Károly megver(et)őinek bottal, akarom mondani: seprűvel üti a nyomát a rendőrség. Egyértelmű kudarc a hatóságok brókerügyben nyújtott teljesítménye: Kulcsár Attilát a nemzetbiztonsági államtitkár asszisztálásával szökni hagyták, talán jövőre hazatér, de jelen állás szerint éppen a politikailag legkényesebb pénzmosási vádpontban nem vonható felelősségre. A Kék fény adásából értesülhettünk arról, hogy a bankbotrányban több száz millió forint értékű festményt és műtárgyat felejtettek el zárolni (pedig itt igazán forró nyomon lehetett elindulni), az egyik tanúként kihallgatott cégvezető pedig vagyonokat emelhetett le svájci bankszámlájáról. Az elmúlt napok köznyugalmat megzavaró nyílt színi bandaháborúi eközben világosan jelzik a rendőrség totális tehetetlenségét.
Önmagáért beszél, hogy egy lezárt akta megnyitásával terheli meg a belügyminiszter azt a rendőrséget, amelynek az aktuális, a nyilvánosságot lázban tartó ügyek a körmére égnek, s csakis ennek kapcsán utasítgatja Salgó főkapitányt. Pedig a leporolástól hiába vár csodát: Weisz egy olajoshordóban égette el azokat az állítólagos faxokat, amely egyik állítását bizonyíthatták volna. Talán.
A brókerügy és társai vizsgálata helyett Lamperthék ennek a hordónak az alját kapartatnák a rendőrséggel, ezért hoznának létre parlamenti vizsgálóbizottságot. Nem szép dolog, hogy még a törzsszavazóikat is ennyire primitívnek nézik.

Szerető Szabolcs - Magyar Nemzet
2003. november 13.