Mesterházy Attila nemrég azt mondta: a megújulás érdekében radikális változásoknak kell bekövetkezni a Magyar Szocialista Pártnál. A párt ugyanis 1989. októberi születése óta a legnagyobb válságát éli át, ami miatt azonban aligha hullajtunk krokodilkönnyeket, ugyanis mindezt önmagának köszönheti. „Csupán” annyit tettek ugyanis, hogy az elmúlt mintegy hat-nyolc évben szinte kilátástalan helyzetbe, a szakadék szélére taszították az országot. Ezek után természetes, hogy egy volt kormányzó párt válságba jusson.
Az elmúlt húsz évben azt láttuk, hogy az MSZP két-három éves krízis után már 1994-re önmagát baloldalinak nevező (valójában persze posztkommunista), nagy néppárttá vált (54 százalékkal nyerte meg akkor a választásokat), s az ez után következő időszakban, egészen a 2010-es választásokig a Fidesszel való rivalizálásban kormányzati váltópártként működött. A tavalyi választásokon azonban mindez megtört: a szocialisták a mandátumok alig valamivel több mint 15 százalékát érték el, 2006-ban pedig a 49 százalékát! És ez szavazatokra lefordítva: míg 2006-ban az MSZP-re mintegy 2,3 millió ember szavazott, addig 2010-ben pusztán 990 ezer, azaz négy év alatt elvesztett a párt 1 millió 400 ezer szavazót, és ez hatalmas szám.
Mindez pedig alapjaiban alakította át a magyar pártszerkezetet. Azt mondhatjuk, hogy húsz éven át két nagy néppárt váltógazdálkodására épült a magyar pártrendszer (1990–1994 között MDF–SZDSZ, utána Fidesz–MSZP), ám 2010-től ez megváltozni látszik. Van egy kiemelkedő, robusztus és stabil többséggel rendelkező, nagy jobboldali néppárt – a Fidesz, szövetségben a KDNP-vel –, amely predomináns helyzetben van, s létezik jelenleg két kisebb középpárt – a Jobbik és az MSZP –, amelyek közül jelenleg egyedül egyik sem alkalmas arra, hogy váltópárt legyen. Ha mégis, akkor a megfigyelhető trendek alapján a Jobbiknak százszor több esélye van erre, mint a szocialistáknak. Ők ugyanis valóban súlyosan erodálódtak, mély krízisben vannak, támogatottságuk ezért inkább még tovább csökken. Három fő oka van, hogy idáig jutottak.
Az első az őszödi beszéd mint „ősbűn”. Az öt éve nyilvánosságra került beszéd megrengette a magyar közéletet, súlyos és elhúzódó válságot produkált Magyarországon. S hiába követelte az emberek sokasága, hogy távozzanak a hatalomból a szocialisták és a liberálisok, és legyenek előre hozott választások, Gyurcsányék foggal-körömmel kapaszkodtak a székükbe. Ma már nem nehéz megállapítani – persze korábban is látszott –, hogy óriási bukásuk elsődleges oka Őszöd, és nem más. S bár a választópolgárok sok mindent és gyorsan elfelejtenek, azt nem szeretik, ha átverik őket, ha hülyének nézik őket. Ebből fakadóan Őszöd „sebe” nem gyógyul könnyen, nem beszélve arról, hogy a Gyurcsány-kormány 2006 és 2009 közötti gazdasági „teljesítménye”, valamint az óriási korrupció, nem javított, csak tovább rontott az MSZP-ről kialakult képen.
A teljes publicisztikát a magyarhirlap.hu-n olvashatja.