Horváth Marcell: A kormány gazdaságpolitikájának egyik fő tézise a foglalkoztatottság plusz növekedés egyenlő fenntartható egyensúly. E szempontból megvizsgálva a Duna–Tisza-csatorna projektjét, vitathatatlan, hogy egy ekkora beruházás több ezer munkahelyet teremthet közvetlenül az építkezés alatt és azt követően a fenntartás és működtetés során, valamint közvetve is az építkezés beszállítói hálózatában. De nemcsak konkrétan a csatornaépítkezéssel, -fenntartással, -működtetéssel kapcsolatban beszélhetünk magas munkahelyteremtő hatásról, hanem közvetve a mezőgazdaságra is élénkítő hatással lenne. Egy ilyen csatorna megépítésével megreformálható az agrárgazdaság is. Pél­dául megfelelő vízgazdálkodással a Duna–Tisza közében megállítható lenne az elsivatagosodás. Sőt megfordítható ez a meglévő kedvezőtlen folyamat, és az öntözőcsatorna-hálózattal egy virágzó, Hollandiához hasonló termőterületté lehetne varázsolni a térséget. Ezen túl virágzásnak indulhatna a csatornára és annak lehetőségeire épülő turizmus is (gondoljunk a vízi turizmusra, horgászatra, rekreációra).