Makovecz Imre 1935. november 20-án született Budapesten. A Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki, majd az Iparművészeti Főiskola építőművészi szakán végzett. 1959-től állami tervezővállalatoknál dolgozott, 1977-től a Pilisi Parkerdő Gazdaság főépítésze volt, majd önálló építészirodát alapított.

Száznál is több, jellegzetes, a magyar népművészet és mitológia formakincséből merítő, jellegzetes stílusjegyeket hordozó középületet tervezett, melyek építési technológiája és anyaghasználata egyszerre archaikus és környezetbarát módon korszerű. Sajátos faszerkezetű épületeivel vált világhírűvé, ő volt a magyar organikus építészet egyik megteremtője, iskolateremtő alakja. Építészetét filozófiai alapokról indította, mestereinek Rudolf Steinert és F. L. Wrightot, valamint a magyar szecesszió két önálló formateremtő nagyságát, Lechner Ödönt és Kós Károlyt tartotta. Legismertebb alkotásai a paksi Szentlélek templom, a sárospataki Művelődési ház, a siófoki Evangélikus templom, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem piliscsabai épületegyüttese, a makói Hagymaház, az egri Bitskey Aladár Uszoda, illetve az 1992-es sevillai világkiállításra tervezett magyar pavilon. Az elmúlt évtizedben számos határon túli magyar településen kapott megbízást közösségi épületek tervezésére.

1969-ben a legrangosabb építőművészeti szakmai díjjal, az Ybl-díjjal, 1990-ben Kossuth-díjjal, 1992-ben a Köztársasági Középkereszt a csillaggal, 1996-ban Magyar Örökség Díjjal, 1997-ben a Francia Építészeti Akadémia aranyérmével, 2001-ben Corvin-lánccal tüntették ki. 2003-ban Príma Primissima Díjat vehetett át. Tanított a Nemzetközi Építészeti Akadémián, Budapesti Műszaki Egyetemen és az Iparművészeti Főiskolán. Angol, skót, német és amerikai egyetemek választották díszdoktorrá. 1992 óta a Magyar Művészeti Akadémia elnöke és örökös tagja volt. Munkássága, hatása túlmutat az építészeti életművén: íróként, teoretikusként, kultúraszervezőként és nemzeti elkötelezettségű közéleti személyiségként a magyar kulturális élet egyik nagyhatású és megkerülhetetlen szellemi tekintélye volt.

Budapest, 2011. szeptember 28.

Kiadó: Nemzeti Erőforrás Minisztérium