Pozsonyi Ádám: Azt hiszem, a tudás fájával volt a baj. Még ott a legelején. Meg a büszke tudománnyal. Be kell hát látnunk, hogy a tudomány gyakorlatilag semmiféle dologra nem alkalmas. Semmire sem jó. Mert mire is büszke voltaképp a tudomány? Adva van egy csomó gond, betegség, természeti katasztrófa és társadalmi nyavalya, amelyek a nagybetűs „haladás” nélkül voltaképp nem is léteznének – szmog, zaj, stressz, rossz, egészségtelen táplálkozás, ülőmunka miatti testi torzulások, a városi létből adódó pszichikai elváltozások, ipari hulladék, savas eső, sugárszennyeződés, AIDS stb. –, majd ezeknek a torzulásoknak egy részére, egy apró kis szeletkéjére a büszke tudomány, a diadalmas haladás nagy keservesen, végtelen áldozatok árán megtalálja a gyógyírt, amivel persze újabb nyavalyákat zúdít a világ nyakába.