- Milyen fogadtatásra talált a Tanyafejlesztési Program? Az egyszerűsített pályázati eljárás beváltotta a hozzáfűzött reményeket?

- Hatalmas az érdeklődés a felhívás iránt, eddig 634 pályázat érkezett, ezek zöme – pontosan 475 – a gazdálkodóktól jött, 159-et a települési önkormányzatok, illetve önkormányzati társulások nyújtottak be. Nemcsak a pályázati program, hanem annak lebonyolítási módja is újszerű, mivel nem kötnek bennünket az uniós eljárási rendek. A Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézet (VKSZI) kezeli a pályázatokat, melyeket szeptember 30-ig lehetett benyújtani. A pályázati felhívást szeptember 1-jével írta ki a tárca, a vidékfejlesztési miniszter és a bírálóbizottság - hiánypótlással együtt - november 30-ig dönt a pályaművekről. Elektronikus benyújtást tettünk lehetővé, hogy gyorsítsuk az eljárást. További segítséget jelent, hogy a pályázók a falugazdászok és a földművelésügyi kamara tanácsadóinak segítségét is igénybe vehetik.

- Nem tartanak attól, hogy a gyorsítással hatványozódhat a hibalehetőségek száma?

- Igyekeztünk úgy kidolgozni a rendszert, hogy minden téren egyszerűbb legyen. Megújult és jóval rövidebb lett a pályázati adatlap is. Persze bármikor adódhatnak hibák, de abban bízom, hogy fenntartható lesz a rendszer. Ez most számunkra is egy próba, hiszen ezt a modellt szeretnénk majd más területekre is kiterjeszteni. Mindenképpen előnyös, hogy a támogatott pályázókkal a VKSZI már a döntéstől számított 30 napon belül megköti a szerződést. Így már idén is lehetnek kötelezettségvállalások, néhol a beruházás is megkezdődhet.

- Milyen további előnyöket élvezhetnek a pályázók?

- Előleget is biztosítunk a nyerteseknek, amely a megítélt támogatás teljes összegének legfeljebb 25 százalékát teheti ki. Vannak olyan elemek a pályázatban, amelyekre nagy várakozással tekintünk, az egyik ilyen gazdaságfejlesztési célú elem a tanyasi termékek piacra jutásának elősegítése. Ennek értelmében a helyi önkormányzatok szervezhetik meg azt a hálózatot, ami az áruk eljuttatását biztosítja akár közétkeztetésre, akár a helyi piacokra való közvetlen értékesítésre. A másik a tanyavilág útjainak rendbetétele. Itt is az önkormányzatok „vehetik kézbe a sorsukat”, azaz megvásárolhatják azokat a munkagépeket, amelyekkel az utak karbantartását fogják végezni. Megvárjuk, hogy működőképes lesz-e az elképzelés. Amennyiben igen, akkor szándékaink szerint országos szintre is kiterjesztjük.

- Terveik szerint a mezőgazdasági utak rendbetételét a Start munkaprogram keretében valósítanák meg.

- Azt vizsgáljuk, az utak rekonstrukciója miként egyeztethető össze a közfoglalkoztatással. E tekintetben van egy javaslatunk a Belügyminisztérium közfoglalkoztatásért felelős helyettes államtitkársága felé, amely arról szól, hogy mérjük ki az utak területét, beleértve az árkokat is, ezt követően a közmunkások tisztítsák meg a vizesárkokat. Ezután ezekre a megtisztított útpályákra írnánk ki a pályázatokat az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapban. A minisztérium erre vonatkozó javaslatát Brüsszelnek is benyújtotta, ahonnan jelezték, formailag rendben van a kérelem, de hivatalosan nem döntöttek az ügyben. Várakozásaink szerint az Európai Bizottság jóváhagyását követően leghamarabb jövőre indulhat el a közmunkaprogram. Szeretném jelezni, hogy az elképzelés nemcsak arról szól, hogy néhány munkás söpröget az utakon. A munkaprogram innovatív: egy fenntartható rendszert kíván megcélozni.

- Ha már az utaknál tartunk, többször említette, hogy a mezőgazdasági utak rossz állapota komplex probléma.

- Így van. Különválasztanám a szabályozási és a jogi területet. Az előbbi valamilyen közlekedési hatósághoz kötődik, az utóbbit tekintve főleg az önkormányzatok érintettek, de például nemzeti parkokhoz is tartoznak külterületi mezőgazdasági utak. Az elmúlt húsz évben az önkormányzatok csak olyan mértékig javítgatták ezeket az utakat, amennyire a szükség kényszerítette őket. A jogi állapot nagyon gyakran eltért a használatitól, az utak „szinte lemásztak a térképről”, mert az úthibákat a munkagépek egyszerűen kikerülték. Az utak folyamatosan arrébb tolódtak, eredeti nyomvonalukon bokrok, fák nőttek. A traktorok, kombájnok már szinte a szántóföldeken közlekednek, ezt a tulajdonosok nem nézik jó szemmel. Többen jelezték, hogy elkerítik a földjüket, ezáltal áldatlan állapot állhat elő: a járható szakaszokat lezárják, ahol pedig jogilag, térképen jelzett út lenne, nem lehet közlekedni az útakadályok miatt. A vadásztársaságok is panaszkodnak, hogy nem tudnak közlekedni a gaztól. Ráadásul ezek az utak sokszor a túrázók haladását is megnehezítik, hiszen túraútvonalak részét képezik.

- Értesüléseink szerint az Európai Bizottság segítségét is kérték az ügyben.

- Szeretnénk érdemi változást elérni a forrásfelhasználással, ezért tavasszal kérelemmel fordultunk az Európai Bizottsághoz, hogy módosíthassuk az előző kormányzat Új Magyarország Vidékfejlesztési Programját, ami jelenleg csak szilárd burkolatú utak megépítésére ad lehetőséget. Úgy gondoljuk, hogy a jogi helyzet rendbetételét követően, lehetőleg helyi anyagok - kavics, murva - felhasználásával kell járhatóvá tenni az utakat, mert ez jóval olcsóbb. Az Alföldön a talajstabilizációs lehetőségeket is vizsgáljuk, konkrétan, hogyan lehetne különböző adalékanyagok segítségével megkötni a homokot.

- A gazdálkodók közül sokan jelezték, önrésszel támogatnák az állami segítséget.

- Az előzetes elképzelések szerint 20 százalék lenne az önerő, amiből 10 százalékot vállalnánakaz önkormányzatok, ha az ő tulajdonukban áll a földterület. Ezt a csekély 10 százalékot teljesíteni tudják majd a helyhatóságok, mert egy kavicsozott útnál jóval kisebbek a kivitelezési költségek, mint egy szilárd burkolatúnál. A maradék 10 százalékot a gazdálkodóknak kellene állni. Ez azért fontos, mert legalább öt évig biztosítani kell az állagmegóvást, amit a szakhatóságok ellenőriznek. Ez az elképzelés azért lenne igazán hatékony, hiszen ha az érdekelteknek anyagi érdekük fűződik a dologhoz, sokkal inkább odafigyelnek majd arra, amit vállaltak.

- Milyen források állnak rendelkezésre?

- A 2007-től 2013-ig felhasználható uniós támogatások adottak. Ennek az összegnek a 80 százalékát lekötötte az előző kormányzat, így a rendelkezésre álló források aszerint változnak, hányan adják vissza az ígérvényeiket. A munkálatokat 2 milliárd forintos uniós forrásból és a százmilliárdos munkaerő-piaci alapból finanszírozná az állam, de reményeink szerint ez a keret még emelkedhet. Azáltal, hogy különválasztjuk az útépítést az azt megelőző munkáktól, és azokat a Start munkaprogram forrásaiból fedezzük, értelmes közfoglalkoztatás valósulhat meg. Fontos kiemelni, hogy ez egy olyan program lenne, amelynek nemcsak kiadásai, hanem bevételei is lennének. Értékteremtő munkáról van szó, mert az árkokból kiszedett zöldhulladékból értékes biomassza-alapanyag lehet, amire a mezőgazdasági vállalkozóknak nagy igényük van.

- Pontosan mire gondoltak?

- A biomassza-program részeként a közmunkások megtisztítanák vízfolyásokat, hogy az onnan kikotort zöldhulladékot felhasználhassuk. Ez ütemezhető munka, hiszen az egész országot behálózzák a külterületi földutak. Egy másik javaslatunk szerint a programot energianövény telepítéssel társítanánk, ami rendkívül gazdaságos lenne. Egy különálló elképzelésünk is van, amely a Start munkaprogramot érinti. Közelebbről: milyen arányt lehetne kialakítani az energianövény-ültetvényeknél a gépi és kézi munka között. Nem lenne túlságosan környezetbarát, ha csak gépekkel végeznénk a munkát, hiszen az alapvető célt, hogy fosszilis energiahordozókat váltsunk ki a növénytermesztéssel, pont azzal szegnénk meg, hogy ilyen energiahordozókkal üzemelő munkagépeket dolgoztatunk. A vegyszerezésről nem is beszélve. Másfelől a XXI. században élünk, olyan korban, ahol már szükségtelen kézi erővel végezni minden munkát. Létezik vállalható arány, ami egyszerre gazdaságos és környezettudatos, tiszta és értékteremtő.

- Hányan juthatnak így munkához?

- Várakozásaink szerint az útfelújítási program tízezreknek biztosíthat munkalehetőséget, de megkockáztatom a kijelentést: talán százezer fő is munkába állhat. Számos célcsoportnak jelenthet hathatós segítséget a közmunkaprogram, amely önmagában egy nagyon módszeres, ütemezett és gazdaságos munkavégzésre ad lehetőséget. Először is a munkanélkülieknek kedvez, mert értelmes munkát végezhetnek, másodszor az önkormányzatoknak, mert egy húsz éve megoldatlan kérdésben sikerülhet végre előrébb lépniük. Az agrártermelők, gazdák számára is hasznos alternatívát mutathat fel a program, hiszen számos dolog miatt ők a legérintettebbek a kérdésben. Ott van például a szállítás. Egy szinte járhatatlan, akadályokkal teli úton jóval nehezebb szállítani: lassú, amortizálódnak az eszközök, és megnőnek a költségek.

- Hogyan fogadták az útfelújítási program ötletét?

- Észak-Magyarországon már be is vették a mintaprogramok közé az elképzelést. Rengeteg fórumot tartok a gazdálkodóknak, mindenhol azt tapasztaltam, hogy örömmel fogadnák a programot. Mondjuk ki nyíltan: ez egy súlyos probléma, amelynek a megoldásával nem várhatunk, mert a körmünkre égett. Magam is polgármester voltam, Sárvár ügyeit intéztem évekig, tudom, hogy mennyire fajsúlyos kérdésről van szó. A biomassza hasznosítás ügyében elmondható, hogy az önkormányzatok nyíltan állnak a témához, van, ahol már el is kezdték kitermelést. Példának Szegvárt hoznám fel, ahol a közintézményekben már jelenleg is biomasszával fűtenek.

- Az alternatív energiaforrásokra való áttérés technikai váltással, korszerűsítéssel jár. Nem fognak ugrásszerűen megnőni a költségek?

- A gázkazánt természetesen le kell cserélni, de ez egyszeri kiadást jelent. Abszolút megéri váltani, és itt ismét Szegvárt említeném, ahol egy éven belül megtérültek a kiadások. Ha mindenki magának akarja kialakítani a kapacitásait, akkor az nehézkesebb, ezért érdemes kistérségi szinten megszervezni az átállást.  A munkaprogramban egyébként szerepel, hogy a középületeket, vasútállomásokat, állami középiskolákat is gazdaságosabb volna biomasszával fűteni. A kitermelt biomasszát persze értékesíthetjük is, de véleményem szerint olcsóbb, ha magunknak termelünk. Ha már az állami költségvetésből biztosítjuk a közfoglalkoztatást, akkor a bejövő hasznok is maradjanak a kasszában. Rajtunk múlik, hogy így legyen.