Szabó Palócz Attila: Nagyszüleim esete jut minderről eszembe. Vesztükre épp a visszacsatolás éveiben vásárolták meg egy szegedi banktól zentai házunkat, amelyben később én is nevelkedtem, s amelyikben édesapám ma is él. A háború után felálló szocialista jugoszláv államigazgatás azonban ezt az adásvételt nem ismerte el. Pedig a szerződés eredeti példányát a mai napig őrzi a család. Szegény nagyszüleim tehát – mert valóban szegények voltak – dolgozhattak tovább évekig, mire megkerestek annyi pénzt, amiből az új „tulajdonosnak”, a jugoszláv államnak kifizethették házunk vételárát. Hogy ezzel is vezekeljenek kollektív bűneikért? Mindez semmiség ahhoz képest, hogy tehetősebb családoktól olykor fél városnyi ingatlant vettek el, földeket államosítottak – vagyis nacionalizáltak, ahogy mondták. Nem értem, hogy kinek a beteg ötlete lehetett most ez a kitétel egy, az uniós tagjelöltségre pályázó országban.