A mostani aláírásnak viszont bizonyosan nem lesz súlya, az nem zár majd le semmit. Az esemény Mesterházy és Gyurcsány hatalmi küzdelmének egyik látványos állomása, a bomlás terméke, a végjáték része.

Hetek óta kész tényként kezeli mindenki azt, ami évtizedeken át, a legnagyobb politikai viharok közepette is elképzelhetetlen volt: kettészakad az MSZP és annak parlamenti frakciója. Az elődpárt katarzist nélkülöző kettészakadása, 1989 októbere óta eddig csak kisebb csoportok leválása, Pozsgay Imrétől Szili Katalinig fajsúlyos, de a szervezeten belül magányossá vált politikusok távozása borzolta a kedélyeket. Az ország és a baloldal megújítását a küldetésének tekintő Gyurcsány ama bizonyos 2006. áprilisi, mámoros éjszaka után kitartó erőfeszítéssel előbb törzsszavazói jó részétől szabadította meg a szocialista pártot. Most a szervezeti egység felszámolása van soron. A tavalyi történelmi választási vereséget követően a politikus legfőbb célja a párt elfoglalása volt, ami régi vágya, többek között ezért penderült a közélet nagyszínpadára úgy egy évtizede, kilépve a gazdasági hátország félhomályából. Miután törekvése néhány hónapja nyilvánvalóan kudarcot vallott, elővette a B tervet, a szakításét. Azt hiszem, a rossz szándékában makacsul kétkedőket az győzte meg, hogy lapunk megírta, a hívei már be is jegyeztették a terv végrehajtásához szükséges új pártot.

A teljes cikk a Magyar Nemzet október 15-i számában olvasható.