– Szokatlanul konfliktusosnak tűnik eddig ez a kormányzati ciklus. Ez természetes?

– A kormányzás természete alapvetően mindig konfliktusos, különösen, ha egy olyan központi filozófia mentén fogalmazódik meg, mint amit a második Orbán-kormány tűzött ki maga elé. Vagyis a korábbi időszakok – elsősorban az elmúlt nyolc év, de talán a rendszerváltás óta eltelt időszak – deficitjeit mindenféleképpen ki akarja igazítani. E deficitek érdekek mentén jöttek létre, így a kiigazítás is számtalan érdeket sért. A konfliktushelyzetek pedig tovább bővülnek azáltal, hogy a kormány bizonyos cselekvései, a 2012-es büdzsé kapcsán – a kényszerek hatására – a Fidesz korábbi pártprogramjával is összeütközésbe kerültek. Vagyis van egyfajta társadalmi konfliktusos oldal, és van egy szűkebb, belső politikai vetület is. Az azonban már biztos, hogy 2011 őszére a második Orbán-kabinet Orbán Viktor első kormányával összehasonlítva sokkal konfliktusosabb helyzetben van.

– Ha ez igaz, mi lehet ennek az oka?

– Egyfelől az ország állapota, másfelől az, hogy a Fidesz és a kormányfő is először került szembe azzal a helyzettel, hogy nem mindent úgy és akként tud politikai cselekvéssé alakítani a kényszerek miatt, mint ahogyan azt részben ígérte, illetve ahogy a nagy szavazóközönsége tőle elvárta. A politikai ígéretek és a tényleges kormányzás közötti eltérések hitelességet feszegető problémáját Orbán ügyesen megoldotta 1998 és 2002 között, de akkor az ország állapota is más volt. Most viszont a helyzet sokkal rosszabb, ebből kifolyólag a feszítő kényszerek korrekciókra késztetik saját programvitelében is.

– Ha az ország rossz helyzetéről van szó, legtöbbször a gazdasági kérdések jönnek elő, holott nem lehet elhallgatni a társadalmi dimenziót sem. Az új kormányszóvivő egyik feladata az is, hogy a jobb magyarázatok mentén mérsékelje a társadalmi konfliktusokat?

– Ezt a kormányzati szereplők látják. Az új kormányszóvívó kiválasztását pedig nyilván a korábbi bizalmi viszony is megtámogatta. Kettős a feladat: a primer értelmiségnek és a politikát figyelőknek az értelmes, magyarázó tájékoztatása, másfelől a szélesebb tömegek felé a kormányzati cselekvések elfogadtatása.

– Hol tartanak ezek a folyamatok?

– Egyelőre csak az első cél valósul meg, a második feladat értékelését az állampolgárok részéről jól mutatják a közvélemény-kutatások hangulatjelentései és az egyre nagyobb számú politikától elforduló. Persze a Fidesz még mindig az élen van, de a pártot nem választók egyre nagyobb aránya joggal válthat ki szkepticizmust. Ez abból adódik, hogy a kormány olyan intézkedéseket vállal föl, amelyekben az érintetteknek az észérv vagy bármilyen magyarázó szándék kevés ahhoz, hogy a saját sorsukban bekövetkező változást vagy annak rosszabbra fordulását el tudják fogadni. Örök kérdés, hogy ez egyáltalán megoldható kommunikációs feladat-e.

A teljes interjút itt olvashatja!