A magyar külügyminisztérium EU-ügyi államtitkára kifejtette: a közös költségvetési kiadások megtervezésekor azt kell szem előtt tartani, hogy a büdzsé járuljon hozzá a versenyképesség növeléséhez, és egyértelmű hozzáadott értéket teremtsen. Megállapította, hogy mind a kohéziós, mind a mezőgazdasági támogatási politika eleget tesz ennek a kívánalomnak. A kohéziós politikát illetően úgy fogalmazott, hogy az "nem régimódi", hiszen a versenyképesség növelésének az eszköze.
    
"Erősebb belső kohézió nélkül nem javulhat az EU külső versenyképessége" - állapította meg Győri Enikő, aki hangot adott egyes magyar aggályoknak is az Európai Bizottság kohéziós politikára vonatkozó javaslatait illetően. Ezek közt első helyen említette azt, hogy az uniós javaslattevő-végrehajtó testület indítványa nem szolgálja kellőképpen a legfejletlenebb régiók felzárkóztatásának célját, hiszen több támogatási pénzt juttatna a nagyobb gazdasági teljesítményű országoknak. Felvetette azt is, hogy a mostanában gyakran emlegetett "makrokondicionalitás" szempontrendszere alapján például vétlen önkormányzatok érdekei sérülhetnek a központi kormányzatok hibái miatt.
    
Az államtitkár szerint az unió több éves költségvetési kereteinek kialakítása során nem csupán a pénzről, hanem magáról a szolidaritásról is szó van. Emlékeztetett arra, hogy a lisszaboni szerződés a korábbinál több kompetenciát és felelősséget ruházott az EU-ra, ami nagyobb költségvetési keretet igényel. Mint megjegyezte, közismertek azok a nézetek, amelyek szerint a nemzeti büdzséknél alkalmazott megszorítások idején az uniós költségvetést is vissza kellene fogni, vagy legalábbis be kellene fagyasztani. A nadrágszíjmeghúzás igénye ugyanakkor nem lehet érv az EU alapszerződésének megszegése mellett - szögezte le.
    
"Tudjuk, hogy a torta nem lesz nagyobb, de tortasütés közben legalább kövessük a recept előírásait, a recept pedig a(z alap)szerződés legyen" - tette hozzá.
    
Győri Enikő felhívta a figyelmet arra, hogy a közös kiadások a nemzeti beruházások kiegészítését, néha helyettesítését célozzák. Úgy vélekedett, hogy jól kiválasztott prioritások mellett a közösségi kiadások jobban hasznosulhatnak, mint az egyes nemzeti kiadások külön-külön.