A dicsőséges hadműveletnek több fázisa volt. Első lépésként a kampány idején mindenféle olcsó és ócska hazugsággal felpuhították, bomlasztották a helyiek ellenálló erejét és egységét. Majd agresszív fellépésükkel és csalások sorozatával megnyerték a választás első fordulóját. Ezzel teret nyertek, és befészkelték magukat a stratégiai pontokra. Ekkor az ellenzék ellentámadásba ment át, s mosolyognivaló jogállami eszközökkel próbált visszacsapni. Ezzel elérték, hogy a választást mégis megismételték, de győzelmi esélyük egy pillanatig sem volt. Hiszen Werber, a nagy taktikus erre az eshetőségre is számított, s derék harcosai életveszélyes fenyegetésekkel visszalépésre kényszerítették az ellenzék jelöltjét. A megismételt választás így kormánypárti diadalmenet volt, mondhatni a modern magyar demokrácia diadalmenete. Végre, tizennégy esztendei kitérő után visszakanyarodtunk a népi demokrácia kerékvágásába, ismét csak egy jelölt szerepelt a szavazólapon, levéve vállunkról a választás felelősségének nyomasztó terhét, akár a régi szép időkben, amikor az arra hivatottak döntöttek helyettünk. A megismételt választás sem zajlott zökkenőmentesen, állítólag megint szervezetten szállították szavazni a romákat, egész nap folyt a nyílt agitáció, de ezek az ellenvetések már aligha fogják meghatni a választási bizottságot és a bíróságot. Nem szólván arról, hogy az ellenzék is követett el szabálytalanságokat. Egy kormánypárti bejelentés szerint a körzet fideszes országgyűlési képviselője már puszta jelenlétével befolyásolta az embereket. Szükség esetén ebből kerekítenek majd valamiféle példátlan jogtiprást a kormánypárti erők, az ilyesmi nékik laza ujjgyakorlat. Az sem esett nehezükre, hogy másodszorra növeljék szavazataik számát. Csak azt kellett elhitetniük, hogy a csalás leleplezői szégyent hoztak a városra. A csalók nem, ők tették a dolgukat, ellenben akik kirobbantották az ügyet, azok meghurcolták a várost, sárba hempergették annak jó hírét. Mellesleg a város lakóinak nincs miért szégyenkezniük, a szégyenérzet felpiszkálása is a választási stratégia része volt.
A demecseri választás a gátlástalanság, a törvényeket semmibe vevő cinizmus, a módszereiben nem válogató agresszivitás sikertörténete. A koalíció erői újabb bizonyítékát kapták annak, hogy mindent megengedhetnek maguknak, a jogállam, a demokrácia intézményrendszere gyakorlatilag védtelen az ő eszközeikkel szemben. A Fidesz múlt heti tanácskozásán eldöntötték, hogy megpróbálnak felkészülni a werberi "durva, brutális" kampánystratégiára, és a "terepen" is felveszik a harcot a szocialistákkal. Szinte reménytelen vállalkozás. A demokrácia fegyvertára szegényes ehhez, a harcmodorukat pedig tisztességes, jóérzésű ember nem veheti át. Nem is kell. Hamarosan úgyis saját állásaikat veszik tűz alá.

Ugró Miklós, Magyar Nemzet

fidesz.hu