És milyen megnyugtató, hogy aki úgy élte le földi életét, évszázadokkal, évezredekkel ezelőtt, hogy ittlétét nem őrzi már a történelmi emlékezet sem, mert nem hagyott ránk semmi maradandót, mert csak szántott és vetett, nem alakította, csak elszenvedte a neki rendelt, neki jutott sorsot e világban, jó érzés meggyőződéssel tudni, hogy valahol mégis számon tartják őt is.

Ezekben a napokban, amikor halottainkra emlékezünk, virágot viszünk szeretteink sírhantjára, vagy csak elcsendesedünk néhány perce, hogy felidézzük szellemüket, azokat a meghatározó pillanatokat, amelyek még ma is átmelegítik a szívünket, amelyekért ma is hálásak vagyunk, vagy azért, mert erkölcsi útmutatással szolgálnak, amikor életünk során egy-egy útkereszteződéshez érünk, és döntenünk kell, hogyan tovább, merre tovább, vagy azért, mert megérezhettünk valamit abból az önzetlen tiszta szeretetből, amire Jézus próbált megtanítani bennünket.

A teljes bejegyzés az mno-n olvasható.