- Az Állami Számvevőszék jelentése szerint az elsők között vannak azon kerületek között, amelyeknek nincs adósságuk. Hogyan képesek a hitelfelvételt elkerülve, önellátóan gazdálkodni?

- Kezdettől fogva alapelvem, hogy csak olyan beruházásba, fejlesztésbe szabad belevágni, amely hitelfelvétel, illetve kötvénykibocsátás nélkül finanszírozható. Fontos célom az is, hogy a II. kerületi intézményhálózat egységét, továbbá a szolgáltatások színvonalát megőrizzük, de soha nem költöttünk többet annál, mint ami a rendelkezésünkre állt. Mindig arra törekedtünk, hogy a meglévő rendszert a lehető leggazdaságosabban működtessük. 2007-ben például átvilágítottuk az oktatási-nevelési intézmények működését, és az ésszerűsítésekkel - a felesleges kiadások, párhuzamosságok felszámolásával - sikerült éves szinten több százmillió forintot megspórolni. Fejlesztéseinkhez is mindig a megtakarításainkból, illetve a pályázati pénzekből keresünk forrást. Tehát vigyázunk arra, hogy ne boruljon fel a költségvetésünk, és ne hagyjunk veszni egyetlen lehetséges pályázati összeget sem. Résen vagyunk, mint a jó cserkészek.

- Az elmúlt években több mint 4 milliárd forintot költöttek közintézmények rekonstrukciójára, fejlesztésére. Melyek voltak a legfontosabb beruházások? Milyen hasonló projekteket terveznek a jövőben?

- Az önkormányzati hatókör szinte minden területén sikerült jelentős fejlesztéseket megvalósítanunk. Közel egymilliárd forintból újult meg a Fillér utcai iskola, megszépült a Virág Árok és a Bolyai Utcai Óvoda, továbbá két új bölcsődét is átadtunk. Jelentősen nőtt a szociális ellátások színvonala azzal, hogy a Családsegítő és Gyermekvédelmi Szolgálat egy új, nagyobb, jobban felszerelt épületbe költözött. Egészségügyi beruházásaink közül a Rét utcai egészségházat emelném ki, ahová több, rendkívül rossz állagú épületből költözhettek át a körzeti orvosi rendelők. Kerületfejlesztési célokat szolgált Bel-Buda 1,4 milliárd forintból megvalósult funkcióbővítő rehabilitációja is. Hidegkút kapujában - a lepusztult bódéváros helyén – elődeim plázát terveztek. Ehelyett egy nyolcezer négyzetméteres park készült el tavaly nyáron, amelyet szombaton Bánffy Györgyről, kerületünk Kossuth-és Jászai Mari-díjas színművész díszpolgáráról nevezünk el. A következő évek egyik igen fontos beruházása is e területhez köthető. A Hidegkúti út, valamint a Máriaremetei út kereszteződésénél kanyarodósávokat alakítunk ki, és itt, a parkkal szemben szeretnénk megépíteni a kisvárosi környezetbe illeszkedő új szolgáltatóházat. Ide költözik majd okmányirodánk pesthidegkúti kirendeltsége.

- Erős ellenfelekre számít a közelgő választáson?

- November 13-án öt jelölt neve lesz a választócédulán, közülük van, akit jól, van, akit kevésbé ismerek. Mindenkinek lehetősége volt bemutatni a programját, eddigi munkájának eredményeit. Bízom benne, hogy a választók majd ennek alapján döntenek. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a nemzeti kormány óriási tehertétellel vette át az ország irányítását 2010 májusában. A felelősséggel gondolkodó állampolgároknak látnia kell, hogy a mostani, olykor kifogásolt intézkedések hosszabb távon Magyarország felemelkedését szolgálják. Tehát a novemberi időközi választás nemcsak kerületről és nem is elsősorban a fővárosról szól, hanem arról, hogy az eredmény megerősítse a döntéshozókat a bizonyosságban: jó úton járnak. Kerületi tapasztalataimmal ebben szeretném továbbra is segíteni az Orbán-kormány tevékenységét.

- A fonódó-villamos projekt kapcsán sokáig egy Ön és Tarlós István főpolgármester között feszülőm viszonyról lehetett hallani. Nemrég viszont közösen avatták fel a Bibó István parkot a II. kerületben. Miről volt szó pontosan?

- Eltérően láttuk egy közlekedési létesítmény hatását a fővárosra, illetve a II. kerületre. Mindketten a magunk álláspontja mellett érveltünk, de kompromisszummal zárult a disputánk: elkezdődik a beruházás, és hamarosan megépül a Széll Kálmán téri ág. A Bem rakparti szakaszhoz azonban további hatástanulmányokra van szükség, és ezt minden érdekelt fél − a II. kerület, a főváros és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség is − elfogadta. Sajnos erről már jóval kevesebb híradás jelent meg a sajtóban. Ezért is örülök a Tarlós Istvánnal közös parkavatásnak. Felemelő, ünnepi alkalom volt, egyben annak is bizonysága, hogy közös munkánkra nem vet árnyékot egy szakmai jellegű véleménykülönbség. 

- Jövőre végre elkezdődhet a Széll Kálmán tér felújításának első  üteme. Ön szerint már a kezdeti szakasz is hozhat látványos változást, vagy ez csupán a teljes rekonstrukcióval valósulhat meg? Mikorra fejeződhetnek be a helyreállítási munkálatok?

- Egyelőre 3 milliárd forint áll a főváros rendelkezésére a tér átépítésének megkezdésére. Mindenekelőtt az évtizedek során kialakult közlekedési káoszt kell felszámolni, és csak ezt követheti a tér rekonstrukciója. (A tervezéssel egyébként Finta József építész stúdióját bízta meg a fővárosi önkormányzat.) Úgy vélem, egy-két éven belül rendeződhetnek a tér közlekedési viszonyai, és megszűnhet a mai balesetveszélyes állapot. 

- Márciusban egy magáncégtől átvették a kerületi parkolás üzemeltetését. Kedvezőek a tapasztalatok? Mekkora bevételt jelentett ez Önöknek az azóta eltelt időszakban?

- Pontatlan lenne, ha konkrét számadatokat mondanék, mert voltak fejlesztési és egyéb költségeink az önálló parkolási rendszer kialakításával. Az azonban már most látszik, hogy a korábbi éveknél lényegesen magasabb lesz a bevételünk. És ami a legfontosabb: ismét bebizonyosodott, ha a kerület működteti a parkolást, átláthatóbbá válik a rendszer. Az a féléves tapasztalatunk, hogy hatékonyabbá és gazdaságosabbá vált a parkoltatás.

- A kerület egyes pontjain köztudottan sok a hajléktalan. Milyen megoldásokkal kívánják támogatni a hajléktalanügy kezelését?

- Nincs a világon olyan nagyváros, ahol ez ne lenne gond, ám nincs a megoldásra egységes recept. Végtelenül sajnálom azokat az embereket, akik az utcán, az erdőkben kénytelenek élni, de az sem hallgatható el, hogy Budapest lakossága számára gyakran jelentenek gondot a hajléktalanok életmódjának közegészségügyi, természetvédelmi következményei. Tartok tőle, hogy kerületi vagy akár fővárosi szinten pusztán adminisztratív eszközökkel nem oldható meg a kérdés. Ha az egyik kerületben erélyesebb döntést hoznak, az érintettek egy másik városrészben keresnek nyugalmat.  A törvényi szintű szabályozást követően csak a szociális szakemberek, az önkormányzatok, valamint az alapítványok összehangolt munkájával érhető el, hogy országosan rendeződjék a hajléktalanok ügye.