Alexa Károly: Otthon és haza, szülőföld és állampolgárság, anyanyelv és államnyelv… Megrendítő kalandokba hajszolódott a magyarság ezek között a „fogalmak” között. A régi emigrációs kényszerek is okoztak konfliktusokat, de hol mérhető a súlyuk azokhoz a dilemmákéhoz, amelyekbe a 20. század hajszolta bele a magyarságot? (Meg persze annyi más kis nációt szerte a világon.) Ha csak az otthoni íróasztalomra gondolok (Otthoni? Legalább két helyen vagyok otthon, szerencsére Magyarországon belül), könyvek, folyóiratok, levelek egymáson, és a zömük innen – az otthon és a haza elbizonytalanodott tereiből. Meg az arcok mögöttük. Lássuk csak. Arménia… Ez egy folyóirat, amelyet Szamosújvárról postáz nekem egy ismeretlen erdélyi magyar–örmény. Talán azért, mert városának temetőjében, nem messze Rózsa Sándor fellelhetetlen sírjától áll egy kripta a családi nevemmel. Olvasok a lapban egy útleírást, amelyben egy romániai–erdélyi örmény, akinek famíliája félezer évig zarándokolt a Kaukázusból a Kárpátok mögé, most látogatóba megy Hegyi-Karabahba, ahol a fegyverek között mintha visszaasszimilálódna örménynek. A beszámoló magyar nyelvű, mert mi más is lehetne itt, az azeriek és a törökök tűzvonalában.