Az említett törvényjavaslatról pártállástól függetlenül itthon mindenki tudja, hogy egyetlen célja Szász Károly eltávolítása a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete éléről. A politikai köznyelv találóan lex Szász néven emlegeti a jogszabályt, de még pontosabb lenne a kormány(fő) és MSZP közeli pénzügyi csoportok zavartalan tevékenysége fokozott védelmét biztosító jogszabálycsomagról beszélni. A hatalom jelenlegi gyakorlóitól megszokott cinikus eljárás a befektetők érdekeire való hivatkozás, hiszen ezt a célt nem a felügyelet jogállásának megváltoztatása, hanem jogkörének, lehetőségeinek bővítése szolgálná. A törvényjavaslat - amelynek tárgyalását kedd éjszaka kezdte meg a Tisztelt Ház - nyílt beismerése annak, hogy a PSZÁF elnöke ellen felhozott vádak hamisak voltak, s a (még) hatályos jogszabályok betartásával nem tudja őt leváltani a koalíció. Hiába küldte rá Medgyessy pitbulljait (Keller, Juszt) Szászra, hiába vizsgálódott a Pénzügyminisztérium, hiába kerestek törvényi indokot eltávolítására, ezen az úton nem érhettek célba. Érdemes felidézni, a jól értesült kormány közeli sajtó biztosra vette, hogy az őszi parlamenti ülésszak nyitányán a kabinet kezdeményezi az elnök leváltását. A döntés ugyan egyszerű többséget igényel, ám megfelelő szakmai indoklást kell hozzá fűzni, az ebből adódó kockázatot pedig érthető okokból nem vállalta a koalíció. Maradt a Magyar Energia Hivatal esetében már sikerrel alkalmazott trükkös megoldás: az intézmény kiszervezése a kellemetlenné vált vezető alól. Az új elnököt már a koalíciós többség választja, a felügyelet munkáját pedig nagyjából a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalhoz hasonlóan kontrollálhatja a miniszterelnök.
Miután a brókerbotrány kirobbantását már nem tudta megakadályozni a kormány, az országjelentés miatt néhány hónapot érdemes volt várni az adu, a lex Szász előhúzásával. A javaslat nyilvánvalóan ellentétes az európai normákkal, de a kormány abban bízik, hogy a nemzetközi szervezetek nem szívesen foglalnak nyíltan állást egy belpolitikai vihart kiváltó ügyben. Ez így is van, de éppen e tény ismeretében illene komolyan venni azokat a rosszallást tükröző, kiszivárogtatott, egyelőre nem hivatalos jelzéseket, amelyek előbb az Európai Bizottságtól, majd az OECD-től érkeztek. A törvényjavaslat motívumait nemcsak a hazai közvélemény, hanem a külföld is ismeri, elég a tekintélyes liberális lengyel lap, a Gazeta Wyborcza tegnapi írására utalni.
A kormánynak azonban annyira kell Szász Károly skalpja, hogy számára ezért cserébe a nemzetközi tekintélyvesztés kockázata is elfogadható ár. De milyen képet sugároz magáról az az ország, amelynek kormánya egy számára kellemetlen botrány következményeinek elhárítása miatt minden eszközt felhasznál az ügyet feltáró szervezet elnökének elmozdításáért, az intézményt maga alá gyűri, miközben háborút visel a bűncselekmény-sorozat feltárásában kulcsszerepet játszó független ügyészség ellen?
Szerető Szabolcs
MNO - fidesz.hu