Markolt Sebestyén süttői mészkőből készült, barokk formavilágot idéző, körülbelül 160 centis alkotását a kerületi önkormányzat állíttatta mintegy hárommillió forintból.
   
Láng Zsolt kiemelte: a hidak, a hajósok, az utak, a vízi molnárok védőszentjét a fiatal szobrász szájához emelt ujjal ábrázolta, szerinte az alkotás arra inti a nézőjét, hogy "óvakodjon a felesleges fecsegéstől", maradjon hű hivatásához, esküjéhez.

"Több ez az alkotás, mint dekoratív díszítőelem" - jegyezte meg Láng Zsolt, aki felidézte, hogy Nepomuki Szent Jánosnak a legenda szerint azért kellett meghalnia, mert nem volt hajlandó elárulni IV. Vencel cseh királynak, mit gyónt meg neki az uralkodó felesége.
   
A polgármester arról is szólt, hogy az egykori kanonok nemcsak Csehország védőszentje, hanem európai szent, akit Magyarországon is évszázadok óta tisztelnek. A szenthez fűződő hagyományok a török időkben elnéptelenedett területek benépesítésekor kezdődtek, a szerencsés megérkezés után az utazók hálát adtak a védelmező Nepomuki Szent Jánosnak - idézte fel a múltat Láng Zsolt.
   
A polgármester arról is beszélt: nem tudni, mikor állítottak a II. kerületben először szobrot a szentnek, de az biztos, hogy a 19. század közepén már állt ezen a helyen egy ábrázolás. Az utolsó, 1921-ben állított szobor a háború vagy azt azt követő évek áldozata lett - tette hozzá.
   
Székely János segédpüspök beszédében "nagyszerű, becsületes papnak" nevezte a szentet. Véleménye szerint a szobor emléket állít azoknak a papoknak és azoknak az embereknek, akik élethivatásukhoz hűségesek maradtak. Székely János kiemelte: a szobor arra is példa, hogy helye lehet az utcákon, főtereken hitünknek, értékeinknek, múltunknak, gyökereinknek.
   
A segédpüspök szerint Markolt Sebestyén alkotása - miként a templomtornyok a házak között – az élet legfontosabb értékei felé fordítja tekintetét. "Mindenkit intsen ez a szobor nemzetünk lelki megújulására is" - tette hozzá.