Az MTI-nek hétfőn eljuttatott elemzésében a gazdaságkutató kifejti: a Moody’s hitelminősítő intézet Magyarországot érintő legutóbbi döntése része annak a globális versengésnek, amely az atlanti gazdasági övezet két meghatározó térsége, az Egyesült Államok és az Európai Unió között zajlik. Az Amerikából három évvel ezelőtt indult hitelválság Európára átterjedése túlmutat tehát a válság gazdasági jelentőségén és a valódi kérdés, hogy kié a gazdasági, politikai vezető szerep az atlanti térségben, ami viszont egyértelműen hatalmi kérdés - hangsúlyozzák.
   
Az elmúlt hónapok eseményei a Századvég szerint azt mutatják, hogy a küzdelem negatív következményei alól egyetlen európai állam sem tudja kivonni magát, és a támadások mostanra elérték az EU-t alapító államokat is. Különösen veszélyeztetettek azonban azok az európai országok, amelyek magas államháztartási hiánnyal és államadósággal rendelkeznek, így ezek az elsődleges célpontjai a spekulatív támadásoknak - jegyzi meg a Századvég, hozzátéve: nem véletlen, hogy a múlt héten éppen a portugál és a magyar állampapírokat minősítették le.
   
A hitelminősítő intézménye és a leminősítés gyakorlata egy globális hatalmi játszma eszköze, valójában fegyver, amely önbeteljesítő jóslatként működik: a hitelminősítő intézet azzal indokolja döntését, hogy a pénzpiaci sokkok az árfolyam változásán, és a kamatok alakulásán keresztül veszélyeztetik a fenntarthatóságot, mivel azonban mindezt egy hitelminősítő mondja, mindez be is következik - mutat rá a Századvég.
   
Nem véletlen, hogy a globális küzdelemben részt vevő felek megértették mindennek a jelentőségét, és a fegyver semlegesítésére törekednek. Az amerikai kormány éppúgy erősen kritizálta augusztusban a Standard & Poor’s hitelminősítőt, akinek számításában komoly hibát találtak, mint ahogy az Európai Unió is független minősítők felállításán gondolkodik - írják.
   
A Moody’s döntése tehát a nyomásgyakorlás eszköze, így is kell értelmezni - hívják fel a figyelmet. Hozzáteszik: a megújulás útját kereső egyes nemzetállamokat azonban mindez nem szabad, hogy eltérítse attól a politikai iránytól, amely az államháztartási egyenleg és a fizetési mérleg pozitívan tartására, és ezáltal az elmúlt évtizedek felhalmozott adósságainak csökkentésére irányul.