Mindez most is csak azért jutott az eszembe, mert szerda este a Köztársaság téren valaki ráklikkelt Tóth Károly szocialista képviselőre, mire ő haladéktalanul felhívta a távirati irodát. Ez önmagában még védhető, ám Tóth Károly, ha már élt a vonal, gyorsan elmondta: "javasolni fogja, hogy a brókerbizottság valamennyi tagja közös nyilatkozatban kérje fel a legfőbb ügyészt, ne kössön vádalkut a brókerügyben". Azt is hozzátette, erre azért van kínzó szükség, hogy kiderüljön a teljes igazság.

Szorgalmas, érdeklődő ember ez a Tóth Károly. Nagy hiba, mi több, bántó műveletlenség lenne őt idiótának nevezni, hiszen a görög eredetű idióta szó eredetileg azt jelentette: közügyektől tartózkodó ember. Ha valaki, úgy Tóth Károly biztosan nem idióta, a közügyektől nem tartózkodik, ellenkezőleg, az első sorokban küzd az igazságért és hazánk felemelkedéséért, és amikor eljő a cickány szerda este, amikor a küzdelem éppen zárva tart, akkor sem nézelődik, mint a vett malac, hanem rögvest javasol és felkér.
Tóth Károly azért javasol és kér fel, mert tagja a szóban forgó parlamenti bizottságnak, amelyet pongyolán ő maga is brókerbizottságnak nevez, holott a testület hivatalosan "A Magyar Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által feltárt brókerbotránynak, ezen belül különösen a Pannonplast Rt. részvényeinek megvásárlása körülményeinek, a K&H Equities Rt.-nél történt milliárdos sikkasztásnak, a Britton cégcsoportnak a tranzakcióban betöltött szerepének, a Medgyessy Péter által elnökölt Inter-Európa Bank Rt.-ben történt pénzmosásnak és az egész botránysorozattal kapcsolatos kormányzati és kormánypárti politikusok érintettségének kivizsgálására létrehozott vizsgálóbizottság" nevet viseli. Ezt azonban többé nem írom le ebben a nyirkos életben.

Visszakanyarodva mármost Tóth Károlyhoz: az ő szellemdús nyilatkozata kettő szálon futtatható tovább. Az egyik szálon ott fityeg a kérdés, hogy vajon Tóth Károlynak, ennek a vérbeli szocialista politikusnak vajon nem kellene-e tartózkodnia a legfőbb ügyészhez intézett felkérésektől, nemcsak most, amikor élénk közéleti vita szövődött a független intézmények ellen intézett sorozatos kormányzati támadások bús témája köré, hanem úgy általában is. Természetes módon sokakban él az izzó vágy, hogy mindenfélére felkérjék az ügyészség komor tagjait egy-egy nyomozás részleteit illetően, de ezeket a felkéréseket a kiterjedt bűnözői körök ügyészileg leginkább veszélyeztetett tagjai is csak a szívük sötét mélyén fogalmazzák meg, és soha nem a távirati irodának. Tóth Károly pedig nem bűnöző, hanem politikus, tehát neki hivatalból kellene tudnia, hogy a legfőbb ügyészhez intézett felkérés a kezdeményező politikai erő szempontjából legalábbis szerencsétlen aktusnak tekinthető. Volt idő, amikor Tóth Károly legsajátabb szocialista pártjának vezetői feltárcsázhatták a legfőbb ügyészt, és elmondhatták neki, hogy ki az, aki mit akar, de ez az idő elmúlt. Manapság az ilyesfajta felkérés törvényileg és politikailag egyaránt ellenjavallt.

A másik szál mentén elindulva hamarosan szembe találjuk magunkat azzal az érdekes problémával, hogy amit kedvenc Tóth Károlyunk állít, mármint hogy a vádalku mellőzése vezetne el minket a teljes igazságig, vajon egyáltalán igaz-e. A vádalku intézménye ugyanis kizárólag azért létezik, mert sok esetben csakis ennek révén lehet eljutni az igazság derűs berkeibe. A cél mindig ez. Ha a vádalku célravezető, akkor alkalmazzák, ha nem, akkor nem. Ennek eldöntését a világ fejlett és érzékeny demokráciával bíró nemzetei azonban ritkán bízzák politikusokra, és még ritkábban Tóth Károlyra. Húzódoznak ettől, úgy bizony, inkább ráhagyják a dolgot a rendőrségre, ügyészségre.

A vádalku kifejezést egyébként a szocialisták lopták be a brókerbotrányt elemző közbeszédbe, és ez már csak azért is izgalmas, mert ez az első eset, hogy valamit valahová beloptak. Rejtő E. Tibor átszállítása óta a vádalku szóval fekszenek és ébrednek, napközben pedig mintha nem is lenne más témájuk, holott illene tudniuk, hogy egy esetleges vádalku az államtitkok kategóriájába tartozik, nyilvános megvitatása tehát aligha jogállami cselekedet.

Hogy pontosan miért is félemlíti meg a kormányzó szocialistákat és sajtóbábjaikat a Rejtő E. Tiborral esetlegesen megkötendő vádalku démoni árnya, azt tőlük kellene megkérdezni. Mindenesetre talán közelebb visz a válaszhoz Demeter Ervinnek, a kimondhatatlan nevű parlamenti bizottság elnökének a meglátása, aki úgy fogalmazott: a brókerügyben két bank játszik szerepet: az egyik a Kereskedelmi és Hitelbank, a másik az Inter-Európa Bank. Az egyik bank vezetője, Rejtő E. Tibor előzetes letartóztatásban van, a másik bank elnöke pedig Magyarország miniszterelnöke. A szocialisták természetesen nem értenek egyet ezzel a megközelítéssel. Persze, persze: mert ők a teljes igazság kiderítését szorgalmazzák, azt bizony.
Emiatt azonban nem kellene ilyen hőfokon aggódniuk. Ki fog az derülni. Addig kormányozzanak.

Csermely Péter, Magyar Nemzet