Lázin Miklós András: A tanár úr költőien kusza szakállat viselt, atlétája kilógott a nadrágjából, aktatáskája pedig a széthullás határán állt. (...)
E pedagógus magyarázta el elsőként (1987-ben!), hogy az elszaladó államadósság politikai rendszerektől függetlenül dönt romba mindent, hogy a szocializmus összeomlása után azonnal munkanélkülivé váló milliók között kimagasló számban találtatnak majd a képzetlenek, de különösen a cigányok, hogy a megmaradó s maximum 2,5-3 millió gazdaságilag aktív dolgozó hosszú távon képtelen lesz eltartani a 7-7,5 millió állástalant, s hogy a romokon keletkező vadkapitalista (!) világ javarészt az önzésről fog szólni. Az érettségi előtti utolsó óránkon pedig azt jövendölte, hogy az a bizonyos „szép új rend” sem tarthat tovább húsz-huszonöt évnél. Nemcsak idehaza, de sehol a világon – ha másért nem, az államadósságok miatt. Hajdani tanárom sajnos nincs már köztünk. Ahogy tudom, ahogy mi tudtuk, sokat ivott. Isten nyugtassa, akárhogy is ment el.