Napló: A hazai sportvilág már javában az olimpia lázában ég. A Magyar Olimpiai Bizottság milyen várakozással küldi Athénba a sportolóinkat?

Schmitt Pál: 16-18 sportágban indulunk úgy, hogy döntőbe jutásra esélyes versenyzőnk van. Ha minden jól megy, képesek leszünk megismételni a Sydneyben elért eredményt. Idén is láttuk, hogy a kajakosok, az öttusázók, az úszók vagy a vívók milyen nagyszerűen tudnak szerepelni, de számítok éremre természetesen atlétikában is. Az anyagi fedezet körülbelül rendelkezésre áll, úgyhogy én optimista vagyok, s úgy látom, hogy a sportolók is azok.

Napló: A magyar gazdasági élet szereplőit mennyire lehet támogatóként az olimpiai mozgalom mögé állítani?

Schmitt Pál: Az elmúlt 13 év alatt stabil, jelentős erővel rendelkező, részben állami, részben multi cégeket sikerült megnyernünk. Összességében költségvetésünk harmadát, 250-280 millió forintot kapunk tőlük. Sokat kell tennünk, hogy megtartsuk őket, s nem vagyunk könnyű helyzetben, hiszen nincsenek bajnokságaink, nincs stadionunk. Amit tehetünk, az, hogy leteszünk valamit az asztalra az ifjúság nevelése, a fair play, a kábítószer- és a doppingellenes küzdelem, vagy az olimpiai eszme terjesztése terén, és nem utolsósorban, hogy a hagyományokhoz méltóan, jól szereplünk.

Napló: Múlt év óta nemcsak a sport, de a politikai szerepvállalása miatt is az érdeklődés középpontjában áll. Hogy érzi, csitultak azóta a kedélyek?

Schmitt Pál: Igen, az első nekibuzdulás alábbhagyott. A MOB elnöksége is - azzal a kikötéssel, hogy mint MOB elnök ne politizáljak, és politikusként ne az olimpiával foglalkozzam - megerősített. Az olimpiáig, jövő év augusztusáig így mindenféleképp a helyemen maradok.

Napló: Ez azt jelenti, hogyha valamelyik feladatától megválik, akkor a MOB-elnökség lesz az?

Schmitt Pál: Nem feltétlenül, hiszen most egyszerre több vasat is tartok a tűzbe. Mivel a Fidesz listáját vezetem, minden bizonnyal európai parlamenti képviselő leszek, feladataim vannak a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban, s egyúttal a Világ Olimipiai Szervezeteinek elnöke vagyok. Valamit majd egész biztosan fel kell adnom, azonban nem biztos, hogy ez feltétlenül a MOB lesz. De ha azt látom, hogy a MOB kárát látja annak, hogy egy politikus a vezetője, akkor mérlegelni fogok. 13-14 éve vagyok a MOB elnöke, mandátumom 2005. márciusáig tart. Ha látnék egy olyan jelöltet, aki a szívemhez és a feladathoz is közel áll, aki talán szintén olimpikon, nyelveket beszél, van vezetői tapasztalata, reputációja a sport világában, szívesen lemondanék. Úgy érzem, európai parlamenternek és a Fidesz alelnökének lenni történelmi lehetőség számomra, így most mindenféleképpen ez élvez prioritást.

Napló: Milyennek találja azoknak a sportolóknak helyzetét, megbecsülését, akik már nem aktívak?

Shmitt Pál: Minden azon múlik, hogy ki hogyan alakította a sorsát a pályafutása alatt. Aki abban bízik, hogy a pályafutás örök, s óriási pénzeket lehet keresni, rendszerint téved. Mi a MOB részéről, felismerve azt, hogy az élsportolók nem könnyen illeszkednek be a társadalomba, elindítottunk egy életút programot. Az ország 20-22 egyetemével, főiskolájával, így a Debreceni Egyetemmel is szerződést kötöttünk, hogy akik sportolnak, bizonyos kedvezményt kaphassanak tanulmányaik során. Ennek is köszönhetően például a 700 fős olimpiai keretből 380-an tanulnak. Emellett óriási szerencsének tartom, hogy az olimpikonok életjáradékot kapnak, ami nagyon sokuknak majdhogynem a megélhetést jelenti.

Hajdú-Bihari Napló, 2003.november 21.