– A csepeli MSZP piszkos ügyeinek egy része már régóta élvezi a sajtó nyilvánosságát, több esetben büntetőfeljelentés is született. Miért volt szükség ezek után a Vörös Csepel megírására?

– A csepeli Fidesz a választási programjában fontos szerepet szánt a számonkérésnek. A korábbi városvezetés erkölcsileg elképesztően mélyre zuhant. Az általunk sejtett törvénytelenségek és a kettős gyilkosság azt mutatta, hogy nagyon súlyosak a problémák. Ügyészségi vádemelés azonban eddig egyedül a kettős gyilkosság miatt indult, holott mi legalább negyven gyanús esetet vizsgáltunk, és több tucat feljelentést tettünk. Úgy véljük, hogy a számonkérésnek három iránya van. Az egyik a politikai, mely 2010 tavaszán és őszén annak ellenére megtörtént, hogy a csepeli MSZP korábban még az angyalföldinél is nagyobb támogatást élvezett. 2010 őszén a Fidesz Csepelen 14 körzetből tizenhármat hozott, ami földrengésszerű, korábban elképzelhetetlen változást jelentett. A számonkérés másik iránya a büntetőjogi. A feljelentéseket az elmúlt másfél évben megtettük. A számonkérés harmadik síkja az erkölcsi. Minden csepelinek, de másoknak is joguk van megtudni, mi történt Csepelen, miért van szükség a takarékossági intézkedésekre. Ezért adtuk ki a „Vörös Csepel” könyvet.

– Az összes botrányt tekintve időben meddig terjed a kiadvány?

– A 2004 és a 2011 közötti időszakot öleli fel, ugyanis a könyvbe még a Demokratikus Koalíció megalakulása is bekerült. Ez furcsának hathat, de azért volt rá szükség, mert „sokat köszönhetünk” nekik. A csepeli szocialisták soha nem hozták nyilvánosságra a számláikat, a DK viszont ezt megtette. Ezek alapján tökéletesen rekonstruálható az itt működő 3T rendszere. A Kádár-korszakban tökélyre fejlesztett tűrt, tiltott, támogatott rendszer ugyanis Csepelen a rendszerváltással nem tűnt el.

A teljes interjú az MNO-n olvasható.