A büntetőjogi eljárásokat gyorsan kell lefolytatni, de ezenkívül nagyon sok eszköz van arra, hogy a kommunizmusról általánosan negatív vélemény alakulhasson ki, ez lenne a legkívánatosabb - tette hozzá. Az Országgyűlés július 22-én fogadta el azt a "lex Biszkuként" emlegetett határozatot, amelyben felkérte a kormányt, tegyen javaslatot arra, hogy a történelem szempontjából kiemelkedően fontos dokumentumfilmek és történelmi dokumentumok nyilvánosságra hozatala ne legyen minden esetben kizárható személyiségi jogokra hivatkozással.

A három fideszes képvielő által benyújtott előterjesztés apropóját az adta, hogy Biszku Béla és hozzátartozói nem járultak hozzá az egykori belügyminiszterről, az 1956 utáni véres megtorlások egyik irányítójáról készült dokumentumfilm levetítéséhez, így a Bűn és büntetlenség című alkotás díszbemutatója elmaradt.
   
Gulyás Gergely október 19-én terjesztette az Országgyűlés elé azt a javaslatát, amellyel törvényben rögzítené, hogy a nürnbergi katonai törvényszék alapokmányában meghatározott, emberiesség elleni bűncselekmények nem évülnek el, büntetési tételüket pedig az elkövetéskor hatályos jog alapján kell megállapítani. (Az emberi jogi bizottság módosító indítványa alapján figyelemmel lennének ugyanakkor arra a büntetőjogi alapelvre is, hogy súlyosabb büntetés nem szabható ki a jelenleg lehetséges szankcióknál.) A kormánypárt e törvénnyel vonná felelősségre az 1956-os forradalmat követő megtorlások politikai megrendelőit.
   
Az 1990 utáni igazságtételi kísérletek sorra elhaltak

Az indítvány emlékeztet arra, hogy az emberiesség elleni bűncselekmények elévülésének kizárását az 1968-ban New Yorkban elfogadott egyezmény rögzíti, amelyet Magyarországon 1971-ben egy törvényerejű rendelettel ki is hirdettek, ám - Gulyás Gergely szavai szerint - anélkül, hogy a tényállásokat a magyar jog részévé tették volna. Gulyás Gergely korábban azt mondta: előterjesztése szűk személyi kört, legfeljebb néhány tucat embert érintene, közülük Biszku Bélát nevesítette.
   
Gulyás Gergely a vitaesten a moderátornak a pártállami politikusok büntetőjogi felelősségét firtató kérdésére úgy fogalmazott: "az én tudomásom szerint sem Pozsgay Imre, sem Szűrös Mátyás olyan bűncselekményt nem követett el, amely a büntethetőségüket indokolttá tenné". Megjegyezte, "a nyugdíjuk, az egy más kérdés".
   
Szólt arról, hogy a jogalkalmazók feladata lesz annak meghatározása, kikre vonatkozik majd a törvény. Emlékeztetett: az 1990 utáni igazságtételi kísérletek sorra elhaltak, és a nemzetközi jogon alapuló igazságtételre is csak szűk körben akadt példa, így a sortűzperek esetében, pedig a nemzetközi büntetőjog - megítélése szerint - ennél szélesebb körű igazságszolgáltatásra adott volna lehetőséget.
   
Utalt arra, hogy az Alkotmánybíróság egy korábbi döntése értelmében üldözhetőek a nemzetközi jog alapján a kommunizmus bűnei. A büntetőjogi felelősségre vonás mellett azonban meg kell vizsgálni a vezető párttisztségviselők magas nyugdíjait is - jegyezte meg. Kiemelte, hogy a kommunizmus bűnei nem évülnek el, mert "az elévüléshez való jog nem alkotmányos alapjog a nemzetközi jog szerint sem".    

Ha azt akarjuk, hogy a felelősségre vonás eredményes legyen, akkor az 1956 utáni megtorlásokkal foglalkozó történészek kutatási eredményeit is figyelembe kell venni, és szakértői véleményeket kell kérni tőlük - hangsúlyozta, hozzátéve: támogatja az ügynökmúlt dokumentumainak megismerését is.
   
"Kettős mérce a diktatúrák megmérettetésében nem alkalmazható"

Zinner Tibor jogtörténész kiemelte: az 1989-es békés rendszerváltás azzal indult, hogy a felelősségre vonás elmaradt, ami "egyrészt a belső fejlődésből, másrészt a nemzetközi igényekből fakadt". Így a háborús és népellenes bűntettek kérdése "a szőnyeg alá söprődött" - állapította meg.
   
Kitért arra, hogy 1992-ben bevezették a pártállami idők törvénysértő pereinek felülvizsgálati eljárását, ugyanakkor csak szűk körre terjedt ki a kárpótlás lehetősége. Az 1956-os forradalmi eseményekben való részvételért elítéltek hozzátartozóinak adott kárpótlás során pedig visszásnak nevezte, hogy szülőnek vagy gyermeknek egymillió forintot adtak, míg a kivégzett emberek testvérei csak félmilliót kaptak.
   
Kahler Frigyes kollégiumvezető bíró fontosnak mondta az erkölcsi, anyagi jóvátételt a sértetteknek és a volt pártállami vezetők kedvezményeinek megszüntetését, valamint a meghurcoltak, bebörtönzöttek, kivégzettek büntetőjogi rehabilitációját. "A bűnök elkövetőit felelősségre kell vonni", mert "vannak olyan cselekedetek, amelyek nem évülnek el" - mutatott rá.
   
"Egyszer végre ki kell mondani és le kell írni a törvényhozásban és a bírói ítéletekben is, hogy teljesen mindegy, miszerint emberek tömegét egy hamis és hazug fajelmélet alapján, vagy egy hamis és hazug osztályelmélet alapján küldték a halálba". Meg kell értetni mindenkivel, hogy kettős mérce a diktatúrák megmérettetésében nem alkalmazható - jelentette ki.
   
Megismertetni az emberekkel a kommunizmus megtorló gépezetének működését

Kónyáné Kutrucz Katalin, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgató-helyettese arról beszélt, hogy mindenkinek, "aki a hatalomban van",  tudatában kell lennie annak, hogy a későbbiekben el kell tudnia számolni a tetteivel. Szólt arról is, hogy "borzasztó nagy az elfojtás ebben az országban" a kommunizmus bűneit illetően, ezért "kommersz filmeket" kellene készíteni, amelyek alapján mindenki megismerhetné a kommunizmus megtorló gépezetének működését.