Huth Gergely: A szlovák kormány sajnos komolyan gondolja, hogy megismételheti a második világháború utáni kitelepítések és jogfosztások korszakát. Annyi meg annyi általa is aláírt emberi jogi charta, uniós alapszerződés, NATO-tagság és a figyelő külföldi tekintetek ellenére. Ez tény. Háboroghatunk még sokat az újság mögül, vagy a monitor előtt, de az semmire sem elég. Csöpögősnek hat manapság nemzetről, nemzethalálról szövegelni, de ha most tétlenül végignézzük, hogy kisöpörjék, vagy megfélemlítsék régi-új honfitársainkat Szlovákiában, akkor előbb-utóbb mi magunk leszünk a következők az elnyomottak sorában. Ha azt gondoljuk, hogy megint pamutfarkú filcmacskaként viselkedhetünk (tisztelet a kivételnek), mint 2004. december 5-én, amikor az ország jobbik része lefagyva bámulta végig Gyurcsány Ferenc szárnypróbálgatását, és hagyta, hogy alávaló politikai számításból magyart magyar ellen fordítsanak, akkor nekünk tényleg annyi. Írom ezt a sok cinikusnak is, a nemzeti gondolatot idejétmúlt, cikis, poros fölöslegességnek tekintőknek. A világ elhatalmasodó zűrzavarában mondjanak legalább egy hatékonyabb közösségformáló erőt a nemzetnél! Ha nincs közösség, akkor önvédelem sincs, és semmi sincs. Legfeljebb az, amit a Mad Max filmekben láttunk: sakálvilág.