- Mi a legarcátlanabb ezekben a kiemelt nyugdíjakban?
Wittner Mária: Például, akik tevékenyen részt vettek az 1956-os forradalom leverésében, majd pedig az azt követő kádári bosszúban, azok később Szocialista Hazáért érdemrendet kaptak. Akinek ilyen volt, arról tudni lehetett, mit csinált. És ezek az emberek az érdemrenddel járó széles körű kiváltságokat is élvezték.
- Milyen kiváltságokra gondol konkrétan, mert volt néhány annak idején, mint mondjuk a luxusukról híres balatoni pártüdülők?
W. M.: Itt most nem az üdülésről, vagy a vadászatról van szó. Ezeknek az embereknek eleve magasabb jövedelmük volt. Könnyen lakáshoz jutottak, tudjuk, milyen nagy szó volt ez abban a szocializmusban, amelyben súlyos lakáshiány volt. A szochazások gyerekei mondhatni felvételi nélkül juthattak be a főiskolákra, az egyetemekre, ez szerepelt a jelentkezési lapjukon is. De maguk a szochazás káderek is mehettek egyetemre! Mentek is, igaz alig volt előadás, amit végighallgattak volna, a gőzfürdőben vették át az indexüket is. És végül, hadd említsem meg a munkásőröket is, akik között sok volt a szochazás, s akik munkaidőben jártak lőgyakorlatokra, amelyek sokszor éktelen ivászatokká és orgiákká váltak. Ezt nem kell magyarázni, ez közismert dolog volt.
Regéczy-Nagy László: Persze nemcsak a szochazások kaptak előjogokat, s kapnak ma is kiemelt nyugdíjat, hanem azt kapott, s azt kap az egykori pártelit minden tagja. Azt, hogy ki kerülhet ebbe az elitbe, egyrészt Moszkva határozta meg, illetve hagyta jóvá. Nem volt pardon, az illetőnek vállalnia kellett, hogy minden körülmények között feláldozza a magyar nemzet érdekeit a moszkvai akarat oltárán. Más kérdés, hogy mindezt kifelé, a szélesebb tömegek felé a dolgozó nép szolgálatának hívták. Ez egy klasszikus, gyarmatbirodalmi konstrukció, amelyben a magyar pártelit a komprádor tisztviselők szerepét játszotta.
- Ezt ők tulajdonképpen nem is tagadják. Mondhatni büszkék rá. Emlékezzék, egymásra licitálva próbálták elhitetni a párt és a társadalom szélesebb tömegeivel, hogy ők hívták be az oroszokat ’56-ban!
R.-N. L.: Ez is gusztustalan volt. Azt pedig egyenesen árulásnak nevezném, hogy amikor nyilvánvaló lett a szocialista parancsgazdaság csődje, a pártelit elsőként hagyta cserben azt a dolgozó népet, amelyből vétetett, s amelynek örök hűséget esküdött. Nem törődtek azzal, mi lesz az emberekkel, a saját pecsenyéjüket kezdték sütögetni, s a tőkés piacgazdaság büszke lovagjaivá váltak. Na de hogyan! Úgy, hogy információs és helyzeti előnyben voltak az egyszerű dolgozókkal szemben, s kikáeftézték a használható üzemi vagyonrészeket. És még egy törvényt is alkottak maguknak ennek a megkönnyítésére 1988-ban.
A teljes interjút a magyarhirlap.hu-n olvashatja.