Ozsváth Sándor: Világlátni vágyók, tanárok, kultúraszerető atyámfiai! Gyertek el elébb Szatmárba, Beregbe, és hozzátok ide gyermekeiteket, tanítványaitokat meg barátaitokat is, mert e táj, amely mindmáig mostoha sorsra ítéltetett, a legigazibb kishaza. Ha becsületes, szorgos, vendégszerető emberrel akartok találkozni, itt megtaláljátok. Templomainkban szól a Tebenned bíztunk eleitől fogva – de sokszor énekeltük Czine Miska bátyánkkal Csekében vagy Gyarmaton éjféltájt, befejezésül, amikor már a bor is elfogyott. Kölcsey magyarjainak ajakán itt mindmáig hitelesen hangzik! Hív Csenger, Csengersima, Gyügye, Nagy- és Kisszekeres, Tákos, Csaroda, Vámosatya (mindegyiket hosszú volna felsorolni!) gyönyörűséges templomaival, Ferenc tekintetes sírja Csekében, Móricz gyermekkorának színterei Csécsén és Túristvándiban, Petőfi fája Nagyar alatt. Vár a Tisza, a Túr (amelyből több is van!), a Szamos és a Szenke partja, ahol a nóta még mindig ugyanaz…